Wilhelmstrasse-per (Minisztériumi per) – Nürnberg utólagos perek, 1947–1949
Wilhelmstrasse-per részletes bemutatása: Nürnberg utólagos perek, vádlottak, ítéletek és történelmi következmények 1947–1949.
Előzmények és elnevezés
A minisztériumi per (hivatalos címe: The United States of America vs. Ernst von Weizsäcker, et al.) a tizenkettedikből az egyik, pontosabban a tizenegyedik volt azon háborús bűnökkel kapcsolatos perek közül, amelyeket az amerikai hatóságok folytattak a második világháború után Németország megszállási övezetében, Nürnbergben. A szövetségesek közötti politikai és jogi nézetkülönbségek miatt a Nemzetközi Katonai Törvényszék (IMT) után a további perek egyikét– tizenkét különálló eljárást – az egyes megszállási hatalmak saját területükön rendezték meg; az amerikaiak ezeket az Igazságügyi Palota ugyanazon termeiben tartották, ahol az IMT ülései folytak. Ezeket az eljárásokat összefoglalóan gyakran az "utólagos nürnbergi perek" vagy hivatalosan a "háborús bűnösök pere a Nürnbergi Katonai Törvényszék előtt" (NMT) elnevezéssel illetik.
A per elnevezését – Wilhelmstrasse-per – onnan kapta, hogy a német külügyminisztérium és más birodalmi minisztériumok központja Berlinben, a Wilhelmstrasse-on működött; a vádlottak többsége különböző birodalmi minisztériumok vezető tisztviselője volt.
A vádlottak, a vád és a bizonyíték
A per vezető vádlottja Ernst von Weizsäcker volt, a vádlotti névsorban összesen 21 személy szerepelt. A vád különböző bűncselekményekre összpontosított: a náci vezetés politikai irányelveinek végrehajtásában való részvételre, a háború előkészítésében és folytatásában játszott szerepre, továbbá olyan háborús bűnökre és emberiség elleni bűncselekményekre, amelyek a megszállt területeken elkövetett deportálásokhoz, kényszermunkához, civilek elnyomásához és üldözéséhez köthetők. A bizonyítékok között számos minisztériumi irat, hivatalos utasítás, levelezés és tanúvallomás szerepelt, amelyek azt mutatták, hogy a minisztériumok működése nem csupán adminisztratív volt, hanem gyakran aktívan hozzájárult a náci rezsim bűncselekményeihez (pl. munka- és deportálási programok, együttműködés a hatóságokkal, jogi és adminisztratív eszközök biztosítása a üldözésekhez).
A tárgyalás menete és bírói gárda
A IV. katonai törvényszék előtt zajló perben a bírói tanácsot a minnesotai William C. Christianson (elnöklő bíró), az oregoni Robert F. Maguire és az iowai Leon W. Powers alkották. A vád részéről Telford Taylor volt a főügyész, Robert Kempner pedig a fővádló egyik vezető jogi munkatársa.
A vádiratot 1947. november 15-én nyújtották be. A tényleges tárgyalások 1948. január 6-án kezdődtek és 1948. november 18-ig folytak; ezután a bíráknak mintegy öt hónapjuk volt az ítélet megalkotására. Az ítéleti összefoglalót – amely részletesen indokolta a döntést és a büntetéseket – 1949. április 11-én terjesztették elő, az ítéleteket pedig 1949. április 13-án hirdették ki. A tizenkét amerikai eljárás közül ez volt a leghosszabb és utoljára befejezett tárgyalás.
Ítéletek, büntetések és utóélet
A 21 vádlott közül kettőt felmentettek; a többi személyt legalább egy vádpontban bűnösnek találták. A kiszabott büntetések széles skálán mozogtak: egyeseket a már letöltött időre tekintettel szabadon engedtek, másokat többéves szabadságvesztéssel sújtottak, míg a legsúlyosabb ítélet 25 év börtön volt. Fontos megjegyezni, hogy a háború utáni politikai és jogi környezet, valamint a hidegháborús realitások hatására az Egyesült Államok később, az 1950-es évek elején átvizsgálta és több esetben enyhítette, illetve korábban kiszabott büntetéseket módosította vagy a vádlottak szabadon bocsátását engedélyezte.
Jelentőség és történeti következmények
A minisztériumi per történeti és jogi szempontból is jelentős volt, mert rámutatott arra, hogy a náci rezsim bűnei nemcsak hadsereghez vagy pártszervezetekhez köthetők, hanem az állami bürokrácia és a szakapparátus is aktív szerepet játszott a háborús és emberiség elleni bűncselekmények előkészítésében és végrehajtásában. A perben bemutatott dokumentumok és tanúk vallomásai hozzájárultak ahhoz a történeti képhez, amely a rezsim működésének intézményi oldalát világította meg, és precedenst teremtettek a közigazgatási vezetők felelősségre vonására nemcsak Németországban, hanem nemzetközi jogi mércével is.
Összefoglalva: a Wilhelmstrasse-per az egyik legkomplexebb és leghosszabb időtartamú nürnbergi utóper volt, amely a birodalmi minisztériumok vezetőinek szerepét vizsgálta a náci bűncselekményekben, és amelynek ítéletei, valamint a későbbi felülvizsgálatok fontos részei a náci rezsim és az utókor jogi megítélésének.
Telford Taylor a későbbi tárgyalásokon
Alperesek
| Név | Fotó | Funkció | Mondat |
| Ernst von Weizsäcker |
| Ribbentrop alatt 1943-ig az Auswärtiges Amt (Külügyminisztérium) állandó államtitkára, majd szentszéki nagykövet; SS-Brigadeführer. | 7 év börtönbüntetés; 1949. december 12-én 5 évre csökkentették, 1950 októberében szabadult. |
| Gustav Adolf Steengracht von Moyland |
| Von Weizsäcker utódja a külügyminisztérium államtitkári posztján (1945-ig). | 7 év börtönbüntetés; 1949. december 12-én 5 évre csökkentették, 1950-ben szabadult. |
| Wilhelm Keppler |
| Államtitkár; Hitler gazdasági tanácsadója | 10 év börtönbüntetés; szabadlábra helyezve 1951 |
| Ernst Wilhelm Bohle |
| NS-Gauleiter, a Külügyminisztérium államtitkára; az NSDAP külügyi szervezetének vezetője. | 5 év szabadságvesztés |
| Ernst Wörmann | A Külügyminisztérium titkára; a politikai osztály vezetője. | 7 év börtönbüntetés; 1949. december 12-én 5 évre csökkentették; 1951-ben szabadult. | |
| Karl Ritter | Kapcsolattartó a Külügyminisztérium és a német fegyveres erők főparancsnoksága között. | 4 év szabadságvesztés, beleértve a már letöltött időt is; az ítélet után szabadlábra helyezik. | |
| Otto von Erdmannsdorff | Titkár a Külügyminisztériumban; Wörmann helyettese. | felmentett | |
| Edmund Veesenmayer |
| Meghatalmazott Magyarországon | 20 év börtönbüntetés; 1951-ben 10 évre csökkentették, és ugyanabban az évben szabadult. |
| Hans Heinrich Lammers |
| A Birodalmi Kancellária vezetője | 20 év börtönbüntetés; 1951 januárjában 10 évre csökkentették és 1951. december 16-án szabadult. |
| Wilhelm Stuckart | Államtitkár a Belügyminisztériumban | Már letöltött idő (3 év és 10 hónap)1 | |
| Richard Walther Darré |
| Élelmezésügyi és mezőgazdasági miniszter | 7 év börtönbüntetés; szabadlábra helyezve 1950 |
| Otto Meissner |
| Az Elnöki Kancellária vezetője | felmentett |
| Otto Dietrich |
| az NSDAP birodalmi főnöke és a Propagandaminisztérium államtitkára | 7 év börtönbüntetés a már letöltött idővel együtt; 1950-ben szabadult. |
| Gottlob Berger |
| Az SS-Hauptamt vezetője, SS-Obergruppenführer | 25 év börtönbüntetés; 1951-ben 10 évre csökkentették; ugyanabban az évben szabadult. |
| Walter Schellenberg |
| A Gestapo parancsnokhelyettese, az SD és az Abwehr vezetője, Wilhelm Canaris utódja az Egyesített Titkosszolgálatok élén; SS-Brigadeführer. | 6 év börtönbüntetés, beleértve a már letöltött időt is |
| Lutz Graf Schwerin von Krosigk |
| Pénzügyminiszter | 10 év börtönbüntetés; 1951-ben szabadult. |
| Emil Johann Puhl | A Reichsbank alelnöke | 5 év szabadságvesztés, beleértve a már letöltött időt is | |
| Karl Rasche |
| A Dresdner Bank igazgatója | 7 év börtönbüntetés, beleértve a már letöltött időt is |
| Paul Körner | Államtitkár, Göring helyettese. | 15 év börtönbüntetés; 1951-ben 10 évre csökkentették; ugyanabban az évben szabadult. | |
| Paul Pleiger | A Hermann-Göring-Werke (elkobzott, rabszolgamunkásokat alkalmazó acélművek) vezetője. | 15 év börtönbüntetés; 1951-ben 10 évre csökkentették; ugyanabban az évben szabadult. | |
| Hans Kehrl |
| A Fegyverkezési Minisztérium titkára; a tervezési iroda vezetője. | 15 év börtönbüntetés; 1951-ben szabadult. |
^1 Stuckartot 1950-ben ismét bíróság elé állították egy denazifikációs bíróság előtt, és mint Mitläufer (követő) 50.000 márka pénzbüntetésre ítélték.
Herbert Ernst Backe, a volt mezőgazdasági miniszter, akit szintén bíróság elé kellett volna állítani, 1947. április 6-án öngyilkosságot követett el, miközben vizsgálati fogságban várta a tárgyalást.
Kérdések és válaszok
Q: Mi volt a tárgyalás neve?
A: A minisztériumi per, hivatalosan The United States of America vs. Ernst von Weizsäcker, et al.
K: Kik voltak a bírák ebben az ügyben?
V: Az ügyben a minnesotai William C. Christianson (elnöklő bíró), az oregoni Robert F. Maguire és az iowai Leon W. Powers bírák voltak.
Q: Ki volt a vezető ügyész?
V: A legfőbb ügyész Telford Taylor volt; a legfőbb ügyész Robert Kempner.
K: Mikor kezdődött és mikor ért véget a meghallgatás?
V: A meghallgatások 1948. január 6-án kezdődtek és 1948. november 18-án értek véget.
K: Mennyi időbe telt, amíg ítéletet hoztak?
V: Öt hónapig tartott a 833 oldalas ítélet elkészítése, amelyet 1949. április 11-én mutattak be.
K: Mikor hozták meg az ítéleteket?
V: Az ítéleteket 1949. április 13-án hozták meg.
K: Hány vádlott ellen emeltek vádat, és mi történt velük?
V: 21 vádlott ellen emeltek vádat; kettőt felmentettek a vádak alól, míg a többiek, akiket legalább egy vádpontban bűnösnek találtak, három évtől 25 évig terjedő börtönbüntetést kaptak, letöltött idővel együtt.
Keres