Minisztériumi tárgyalás
A minisztériumi per (vagy hivatalosan: The United States of America vs. Ernst von Weizsäcker, et al. ) a tizenegyedik volt a tizenkét háborús bűnökkel kapcsolatos per közül, amelyet az amerikai hatóságok a második világháború befejezése után Németország megszállási övezetében, Nürnbergben tartottak.
A szövetségesek közötti nézeteltérések miatt a Nemzetközi Katonai Törvényszék (IMT) csak egy tárgyalást tartott. A többi tárgyalást a szövetségesek a saját megszállási övezetükben tartották. Az amerikaiak tizenkét tárgyalást tartottak az Igazságügyi Palota ugyanazon termeiben, mint az IMT. Ez a tizenkét tárgyalás az úgynevezett "utólagos nürnbergi perek" vagy hivatalosabban a "háborús bűnösök pere a Nürnbergi Katonai Törvényszék előtt" (NMT).
Ezt az ügyet Wilhelmstrasse-perként is ismerik, mivel a német külügyminisztérium a berlini Wilhelmstrasse-n volt. Az ügy vádlottjai különböző birodalmi minisztériumok tisztviselői voltak, akiket különböző vádakkal vádoltak a náci Németországban betöltött munkájuk miatt, valamint a háború alatt Németországban és a megszállt országokban elkövetett számos atrocitásért való felelősségük miatt.
A IV. katonai törvényszék előtt tárgyalt ügyben a minnesotai William C. Christianson (elnöklő bíró), az oregoni Robert F. Maguire és az iowai Leon W. Powers voltak a bírák. A vád főügyésze Telford Taylor volt; a főügyész Robert Kempner. A vádiratot 1947. november 15-én nyújtották be; a meghallgatások 1948. január 6-tól ugyanezen év november 18-ig tartottak, majd a bíráknak egész öt hónapjuk volt arra, hogy összeállítsák 833 oldalas ítéletüket, amelyet 1949. április 11-én terjesztettek elő. Az ítéleteket 1949. április 13-án hirdették ki. A tizenkét per közül ez volt az, amelyik a leghosszabb ideig tartott és utoljára ért véget. A 21 vádlott közül kettőt felmentettek, a többieket a vádirat legalább egy pontjában bűnösnek találták, és három év letöltött idővel együtt 25 év börtönbüntetést kaptak.
Telford Taylor a későbbi tárgyalásokon
Alperesek
| Név | Fotó | Funkció | Mondat |
| Ernst von Weizsäcker |
| Ribbentrop alatt 1943-ig az Auswärtiges Amt (Külügyminisztérium) állandó államtitkára, majd szentszéki nagykövet; SS-Brigadeführer. | 7 év börtönbüntetés; 1949. december 12-én 5 évre csökkentették, 1950 októberében szabadult. |
| Gustav Adolf Steengracht von Moyland |
| Von Weizsäcker utódja a külügyminisztérium államtitkári posztján (1945-ig). | 7 év börtönbüntetés; 1949. december 12-én 5 évre csökkentették, 1950-ben szabadult. |
| Wilhelm Keppler |
| Államtitkár; Hitler gazdasági tanácsadója | 10 év börtönbüntetés; szabadlábra helyezve 1951 |
| Ernst Wilhelm Bohle |
| NS-Gauleiter, a Külügyminisztérium államtitkára; az NSDAP külügyi szervezetének vezetője. | 5 év szabadságvesztés |
| Ernst Wörmann | A Külügyminisztérium titkára; a politikai osztály vezetője. | 7 év börtönbüntetés; 1949. december 12-én 5 évre csökkentették; 1951-ben szabadult. | |
| Karl Ritter | Kapcsolattartó a Külügyminisztérium és a német fegyveres erők főparancsnoksága között. | 4 év szabadságvesztés, beleértve a már letöltött időt is; az ítélet után szabadlábra helyezik. | |
| Otto von Erdmannsdorff | Titkár a Külügyminisztériumban; Wörmann helyettese. | felmentett | |
| Edmund Veesenmayer |
| Meghatalmazott Magyarországon | 20 év börtönbüntetés; 1951-ben 10 évre csökkentették, és ugyanabban az évben szabadult. |
| Hans Heinrich Lammers |
| A Birodalmi Kancellária vezetője | 20 év börtönbüntetés; 1951 januárjában 10 évre csökkentették és 1951. december 16-án szabadult. |
| Wilhelm Stuckart | Államtitkár a Belügyminisztériumban | Már letöltött idő (3 év és 10 hónap)1 | |
| Richard Walther Darré |
| Élelmezésügyi és mezőgazdasági miniszter | 7 év börtönbüntetés; szabadlábra helyezve 1950 |
| Otto Meissner |
| Az Elnöki Kancellária vezetője | felmentett |
| Otto Dietrich |
| az NSDAP birodalmi főnöke és a Propagandaminisztérium államtitkára | 7 év börtönbüntetés a már letöltött idővel együtt; 1950-ben szabadult. |
| Gottlob Berger |
| Az SS-Hauptamt vezetője, SS-Obergruppenführer | 25 év börtönbüntetés; 1951-ben 10 évre csökkentették; ugyanabban az évben szabadult. |
| Walter Schellenberg |
| A Gestapo parancsnokhelyettese, az SD és az Abwehr vezetője, Wilhelm Canaris utódja az Egyesített Titkosszolgálatok élén; SS-Brigadeführer. | 6 év börtönbüntetés, beleértve a már letöltött időt is |
| Lutz Graf Schwerin von Krosigk |
| Pénzügyminiszter | 10 év börtönbüntetés; 1951-ben szabadult. |
| Emil Johann Puhl | A Reichsbank alelnöke | 5 év szabadságvesztés, beleértve a már letöltött időt is | |
| Karl Rasche |
| A Dresdner Bank igazgatója | 7 év börtönbüntetés, beleértve a már letöltött időt is |
| Paul Körner | Államtitkár, Göring helyettese. | 15 év börtönbüntetés; 1951-ben 10 évre csökkentették; ugyanabban az évben szabadult. | |
| Paul Pleiger | A Hermann-Göring-Werke (elkobzott, rabszolgamunkásokat alkalmazó acélművek) vezetője. | 15 év börtönbüntetés; 1951-ben 10 évre csökkentették; ugyanabban az évben szabadult. | |
| Hans Kehrl |
| A Fegyverkezési Minisztérium titkára; a tervezési iroda vezetője. | 15 év börtönbüntetés; 1951-ben szabadult. |
^1 Stuckartot 1950-ben ismét bíróság elé állították egy denazifikációs bíróság előtt, és mint Mitläufer (követő) 50.000 márka pénzbüntetésre ítélték.
Herbert Ernst Backe, a volt mezőgazdasági miniszter, akit szintén bíróság elé kellett volna állítani, 1947. április 6-án öngyilkosságot követett el, miközben vizsgálati fogságban várta a tárgyalást.
Kérdések és válaszok
Q: Mi volt a tárgyalás neve?
A: A minisztériumi per, hivatalosan The United States of America vs. Ernst von Weizsäcker, et al.
K: Kik voltak a bírák ebben az ügyben?
V: Az ügyben a minnesotai William C. Christianson (elnöklő bíró), az oregoni Robert F. Maguire és az iowai Leon W. Powers bírák voltak.
Q: Ki volt a vezető ügyész?
V: A legfőbb ügyész Telford Taylor volt; a legfőbb ügyész Robert Kempner.
K: Mikor kezdődött és mikor ért véget a meghallgatás?
V: A meghallgatások 1948. január 6-án kezdődtek és 1948. november 18-án értek véget.
K: Mennyi időbe telt, amíg ítéletet hoztak?
V: Öt hónapig tartott a 833 oldalas ítélet elkészítése, amelyet 1949. április 11-én mutattak be.
K: Mikor hozták meg az ítéleteket?
V: Az ítéleteket 1949. április 13-án hozták meg.
K: Hány vádlott ellen emeltek vádat, és mi történt velük?
V: 21 vádlott ellen emeltek vádat; kettőt felmentettek a vádak alól, míg a többiek, akiket legalább egy vádpontban bűnösnek találtak, három évtől 25 évig terjedő börtönbüntetést kaptak, letöltött idővel együtt.
