A mezolitikum az emberi technológia fejlődésének a kőkorszak paleolitikus és neolitikus korszaka közötti időszak volt.

A paleolitikumban az emberek tiszta vadászó-gyűjtögetők voltak. A neolitikumban földművesek voltak, háziasított állatokkal és búzával, több mint 500 féle szerszámmal és kerámiával rendelkező településeken. A mezolitikum átmeneti időszak volt a kettő között. Különböző helyeken, különböző időpontokban zajlott. A mezolitikus szerszámok apró, forgácsolással előállított, vadászó-gyűjtögető eszközök, gyakran nyílhegyek és hegyek. A neolitikus szerszámok gyakran csiszoltak és sokkal változatosabbak. Ezek a letelepedettebb, némi földműveléssel rendelkező társadalmak eszközei.

A "mezolitikum" kifejezést Hodder Westrop vezette be 1877-ben, bár a fogalmat már korábban is használták. Nem nagyon használták, amíg V. Gordon Childe népszerűsítette The dawn of Europe (1947) című könyvében. Van egy másik kifejezés is, az "epipalaeolitikum", amelyet néha használnak helyette.

Időbeliség és földrajzi eltérések

A mezolitikum kora régiótól függően változik: általánosan i. e. kb. 10 000–5 000 közé helyezik Európában, de a pontos kezdete és vége különböző helyeken eltérő, mivel a klíma-változások, a populációs mozgások és az új gazdálkodási technikák terjedése helyhez kötött folyamatok voltak. A Közel-Keleten az átmenetet gyakran epipalaeolitikumnak nevezik, ahol a kései vadászó-gyűjtögető csoportok fokozatosan áttértek a kezdetleges növény- és állattenyésztési formákra.

Klíma és környezet

A mezolitikum az utolsó jégkorszak végét (a pleisztocén vége, holocén kezdet) követte: a gyors klímaváltozás átalakította a tájat — visszahúzódtak a jégsapkák, nőtt az erdős területek kiterjedése, illetve megjelentek a partmenti és folyóvölgyi ökoszisztémák, amelyek új táplálékforrásokat kínáltak (halászat, kagylógyűjtés, vadvilág változása).

Technika és anyagkultúra

Jellemző a mikrolitikus (kis méretű, finoman előállított) kőeszközökkészítés: kis, gyakran geometrikus formájú penge- vagy nyílhegy-színek, amelyeket gyakran fa, csont vagy szaru kompozit szerszámokba illesztettek. Megjelentek:

  • nyílhegyek és lándzsahegyek,
  • csont- és agancseszközök (harpúnák, horogformák),
  • kő- és csontkettők a halászathoz és feldolgozáshoz,
  • daraboló- és aprítóeszközök növények feldolgozásához,
  • helyenként egyszerű csiszolt kőlapok és késői mezolitikus kerámia megjelenése egyes térségekben.

A kompozit technikának köszönhetően a kis kőelemek nagyobb hatékonyságú eszközöket hoztak létre (például a mezőgazdaság előtti táplálékszerzés sokoldalúbbá vált).

Életmód, gazdálkodás, társadalom

A mezolitikus közösségek főként vadászó-gyűjtögetők voltak, de sok helyen megfigyelhető a szezonális és részleges letelepedés: folyóvölgyi, part menti és tavi telepek hosszabb tartózkodással. A halászat és a kagylógyűjtés egyre fontosabb szerepet kapott, ami sűrűbb, nagyobb lakóhelyeket eredményezett a part menti övezetekben (kagylóhalmok, ún. shell middenek).

Társadalmi szerveződésük általában kicsinybb csoportokra épült, de előfordultak nagyobb összejövetelek is. A temetkezési szokások és a tárgyi mellékletek kulturális különbségekre utalnak; egyes helyeken komplex rituálékat, testfestést vagy díszítést is találunk.

Művészet és rituálék

A mezolitikum mobília-művészetre (kis, hordozható díszített tárgyak), valamint szimbolikus gravírozásokra és ritkábban barlangi ábrázolásokra adott alkalmat. A temetkezésekben előforduló ékszerek, csont- és kagylódíszek vallanak a társadalmi identitásról és kapcsolatokról.

Jelentős lelőhelyek és kultúrák

Néhány jól ismert, mezolitikus lelőhely és kultúra: Star Carr (Anglia), Maglemose- és Ertebølle-kultúrák (Skandinávia), a kontinens belső területein található Tardenoisian jellegű komplexumok, valamint a Balkán és a Duna menti létesítmények (például Lepenski Vir) a késői átmenet komplex társadalmi folyamatait mutatják. A Közel-Keleten a Natuf-kultúra az epipalaeolitikum késői szakaszában a részleges letelepedés és a növényi gyűjtés/kezdetleges termesztés jeleit mutatja.

Terminológia és kutatás

Az archaeologyban a "mezolitikum" és az "epipalaeolitikum" kifejezéseket gyakran eltérően használják: Európában általában mezolitikumról beszélnek, míg a Közel-Keleten és Ázsiában sok kutató az epipalaeolitikumot preferálja, hogy jelezze a paleolitikus hagyományok és a neolitikus elemek közötti átmenetet. A korszak vizsgálatában ma már széles körben alkalmaznak radiokarbon-datálást, ásatási rétegződést, anyagvizsgálatokat és paleoökológiai rekonstrukciót.

Összefoglalás

A mezolitikum tehát nem egyszerűen „kis későpaleolitikum” vagy „korai neolitikum”, hanem egy dinamikus átmeneti szakasz, amelyben a technológiai újítások (mikrolitok, kompozit eszközök), a környezeti változásokhoz való alkalmazkodás, a halászat és parti gazdálkodás térnyerése, valamint a fokozatos társadalmi átalakulások együtt alakították az emberi közösségek mindennapjait. Helyi különbségek és időbeli eltolódások miatt a mezolitikum sokrétű és régiónként változó arculatú korszak a kőkorszak történetében.