Szingapúri metró

Hálózat

Nyitások

• 1987. november 7.: Yio Chu Kang - Toa Payoh
• 1987. december 12.: Toa Payoh - Outram Park
• 1988. március 12: Outram Park - Clementi
• 1988. november 5.: Clementi - Lakeside
• 1988. december 20.: Yio Chu Kang - Yishun
• 1989. november 4: Marina Bay - Tanah Merah
• 1989. december 16.: Tanah Merah - Pasir Ris
• 1990. március 10: Jurong East - Choa Chu Kang
• 1990. július 6: Lakeside - Boon Lay
• 1996. február 10.: Yishun - Choa Chu Kang
• 2001. január 10.: Tanah Merah - Expo
• október 18.: Dover
• február 8: Expo - Changi repülőtér
• 2003. június 20: HarbourFront - Punggol
• 2009. február 28: Boon Lay - Joo Koon
• 2009. május 28: Bartley - Marymount
• 2010. április 17: Bartley - Dhoby Ghaut
• 2011. október 8: Marymount - HarbourFront
• 2012. január 14: Promenád - Marina Bay
• 2013. december 22: Bugis - kínai negyed
• 2014. november 23: Marina Bay - Marina South Pier
• 2015. december 27: Bukit Panjang - Bugis
• 2017. június 18: Joo Koon - Tuas Link
• 2017. október 21: Kínai negyed - Expo

Expansion

Az MRT-rendszernek több mint tíz évig csak két vonala volt, az észak-déli és a kelet-nyugati vonal, egészen az észak-keleti vonal 2003-as megnyitásáig. Bár ezekre a vonalakra, valamint az épülő vonalakra vonatkozó tervek már jóval korábban elkészültek, a Land Transport Authority (LTA) 1996-os, "A World Class Land Transport System" elnevezésű javaslata megmutatta, hogy a kormány a meglévő rendszert jelentősen ki akarta bővíteni. A tervek lehetővé teszik, hogy a buszhálózatot hosszú távon a vasúti alapú közlekedés váltsa fel a tömegközlekedés fő módjaként. A tervezet az 1995-ben meglévő 67 kilométernyi pálya 2030-ra több mint 360 kilométerre történő bővítését irányozta elő. A várakozások szerint a napi utasforgalom 2030-ra a jelenlegi 1,4 millió utasról 6,0 millióra nőne.

Canberra MRT állomás

2014. augusztus 1-jén a szárazföldi közlekedési hatóság közölte, hogy Canberra MRT-állomást építenek. Az állomás lehetővé teszi, hogy a környéken élők 10 perccel rövidebb idő alatt eljussanak a városközpontba vagy Jurong Eastbe. Az állomás 2019. november 2-án nyitja meg kapuit.

Thomson-East Coast Line

A 43 kilométeres Thomson-East Coast Line a tervek szerint 2024-re készül el, és 32 állomásból áll. A vonal Woodlands állomáson, Orchardnál és Marina Baynél csatlakozik az észak-déli vonalhoz, Thomsonnál, Caldecottnál és Marina Baynél a körgyűrűs vonalhoz, Stevensnél és Sungei Bedoknál a belvárosi vonalhoz, Outram Parknál pedig a kelet-nyugati és észak-keleti vonalhoz. Az első rész, vagyis szakasz 2019 végére nyílik meg.

A Thomson-East Coast Line két különálló vonal, a Thomson Line és a Eastern Region Line 2014. augusztus 15-én bejelentett egyesítéséből jött létre. A Thomson Line a Woodlands North-tól a Marina Bay-ig tartó részből állt, míg a Eastern Region Line az egyesített vonal többi részét foglalta magába.

A vonal újabb meghosszabbítását 2019. május 25-én jelentették be. Az új meghosszabbítás összeköti a vonalat a szingapúri Changi repülőtérrel, így a repülőtérről érkezők átszállás nélkül juthatnak el a városba. Az East West MRT vonal jelenleg a repülőtérre tartó vágányait is használni fogja ez a meghosszabbítás, ami azt jelenti, hogy a vonalon közlekedő vonatok egészen Tanah Merah állomásig fognak közlekedni, és nem fognak többé az East West vonal vonatai ezeket a vágányokat használni. Ez a meghosszabbítás 2040-re nyílik meg.

Észak-keleti vonal meghosszabbítása

A 2023-ra megnyitandó 2 kilométeres meghosszabbítás Punggoltól Punggol Northon át Punggol északi részén, beleértve az új Punggol Downtownt is. A meghosszabbítás célja, hogy a jövőben Punggol North lakói vonattal elérhessék a városközpontot és Szingapúr más részeit.

Belvárosi vonal

A Downtown Line három szakaszban épült, az elsőt 2013-ban, a másodikat 2015-ben, a harmadikat pedig 2017-ben nyitották meg. A harmadik szakasz meghosszabbítása, a 3e szakasz néven ismert, 2024-ben nyílik meg, 2,2 kilométer hosszú és két további állomással. 2015. március 7-én Janil Puthucheary, a szakasz vezető közlekedési minisztere elmondta, hogy lesz egy új állomás, a Hume nevű, amelyet a már megnyitott Hillview és Beauty World állomások között építenek meg. Ez az állomás 2025-ben fog megnyílni. Amikor Hume megnyílik, a vonal 42 kilométer hosszú lesz, és 37 állomással rendelkezik majd.

2019. május 25-én a szárazföldi közlekedési hatóság bejelentette a vonal második szakaszának újabb meghosszabbítását egy új állomásig, Sungei Kadut MRT-állomásig. Ez a meghosszabbítás a 2030-as évek közepén nyílik meg.

Circle Line 6. szakasz

A 2025-re megnyíló 4 kilométeres meghosszabbítás a Marina Baytől a Keppel-en keresztül a HarbourFronton keresztül vezet majd, és a HarbourFrontnál ér véget, így a Circle Line egy teljes, folyamatos kört tesz majd ki.

Jurong Region Line

Az eredetileg 2001-ben bejelentett, először LRT-vonalként javasolt Jurong Region Line most egy közepes kapacitású vonal lesz. Az új terv szerint a West Coast, Tengah és Choa Chu Kang, valamint Jurong városokat szolgálja majd ki. A vonalat 2026-tól szakaszosan nyitják meg.

Cross Island vonal

Az 50 kilométeres Cross Island Line a szingapúri szigetet szeli át, Tuas, Jurong, Sin Ming, Ang Mo Kio, Hougang, Punggol, Pasir Ris és Changi érintésével. Az új vonallal az ingázóknak a jelenlegi East West Line mellett egy újabb lehetőségük nyílik a kelet-nyugati irányú utazásra. Emellett az összes többi fő vonallal összeköttetésben áll, és kulcsfontosságú átszállási vonalként szolgál, kiegészítve a jelenleg a körkörös Circle Line által betöltött szerepet. Az első szakasz 2029-re, a többi szakasz pedig várhatóan 2031-re nyílik meg.

Brickland és Sungei Kadut MRT állomások

2019. május 25-én az LTA bejelentette, hogy két új állomást építenek az észak-déli vonalon. Brickland állomás Bukit Gombak és Choa Chu Kang között, míg Sungei Kadut állomás Yew Tee és Kranji között épül. Mindkét állomás a 2030-as évek közepén nyílik meg.

Lehetséges új vonal az északkeleti területen

Az LTA 2040-es szárazföldi közlekedési főtervében (Land Transport Master Plan, LTMP) tanulmányok fogják vizsgálni, hogy meg lehet-e építeni egy új vonalat Woodlands és a Greater Southern Waterfront területek között. Ha a vonal megépül, körülbelül 30 kilométer hosszú lesz, és már 2040-ben elkészül. A vonal mintegy 400 000 házat szolgálna ki, és akár 40 perccel csökkentené a városba való utazás idejét.

Az állomásokon lévő létesítmények

Minden állomáson vannak jegykiadó automaták, illemhelyek (WC-k), egy utasforgalmi központ, amely ellenőrzi, hogy mi történik a pályaudvaron, és vezetékes rádiója van a vonat üzemeltetőjével, fizetős telefonok (nyilvános telefonok) és a fogyatékkal élők számára hozzáférhető. Néhány állomáson pénzkiadó automaták, kioszkok és a közelben buszmegálló is található.

Bishan kivételével Szingapúrban minden állomás vagy magasföldalatti, vagy földalatti. A földalatti állomások és vonatok légkondicionáltak, és teljes magasságú peronhálós ajtókkal rendelkeznek. A felemelt állomásokon félmagas peronajtók vannak.

Gördülőállomány

Az MRT-vonalakon összesen 11 féle gördülőállományt használnak. Majdnem mindegyiküket egy harmadik sínről származó 750-es feszültségű áram táplálja, kivéve az északkeleti MRT-vonalon közlekedőket, amelyek 1500-as feszültségű áramot használnak felsővezetékekről.

Az East West és North South Lines vonalakon hatféle gördülőállományt használnak. A legrégebbi a C151-es, amelyet 1986-89-ben a Kawasaki Heavy Industries és három alvállalat, a Kinki Sharyo, a Nippon Sharyo és a Tokyu Car Corp. együttműködésével építettek. 66 szerelvény van forgalomban, amelyeket 2006 és 2008 között korszerűsítettek. 1994-ben további 19 C651-es vonatot vásároltak a Siemens AG-tól, majd 1999-2000-ben további 21 C751B szerelvényt építettek a Kawasaki Heavy Industries és a Nippon Sharyo által. Két vállalat, a Kawasaki Heavy Industries és a CSR Sifang, együttműködött 3 gördülőállománytípus megépítésében. A negyedik üzemben lévő gördülőállomány a C151A. Ezeket 2010 és 2014 között építették, és 2011-ben kezdték meg a működést. A következő gördülőállomány, amely megkezdte működését, a C151B, amely 2017. április 16-án kezdte meg működését. A legújabb, 2017 és 2018 között épült gördülőállomány a C151C, amely 2018. szeptember 30-án kezdte meg működését.

Az észak-keleti vonalon az Alstom 1999 és 2002 között 25 darab C751A típusú, hat kocsis szerelvényt épített. További 18 C751C típusú szerelvényt az Alstom és a Shanghai Electric épített, és 2015. október 1-jén állt forgalomba.

A negyedik MRT-vonalra, a Circle Line-ra 2005 és 2008 között 40 háromkocsis C830-as szerelvényt építettek, amelyek 2009-ben kezdték meg a közlekedést. A C751C-kkel együtt ugyanezek a vállalatok 24 C830C szerelvényt készítettek, amelyek 2015. június 26-án kezdték meg a működést.

Az ötödik MRT-vonal, a Downtown Line számára 73 darab három kocsis C951-es kocsit épített a Bombardier Transportation, amelyek 2013-ban kezdték meg működésüket. További 15 szerelvényt és még 4 szerelvényt rendeltek, így a C951-esek száma összesen 92 szerelvényre emelkedett.

A jövőben épülő Thomson-East Coast Line vonalra 91 darab négykocsis, CT251 típusú gördülőállományú szerelvényt építenek, amelyeket 2018 és 2021 között szállítanak le, és 2019-től kezdik meg a közlekedést.

Viteldíjak és jegyértékesítés

Az állomások két területre vannak osztva, fizetős és nem fizetős területre, ami lehetővé teszi a vasúttársaságok számára a viteldíjak beszedését azáltal, hogy a beléptetést csak a viteldíjkapukon (más néven beléptetőkapukon) keresztül ellenőrzik. Ezek a számítógépes rendszerhez csatlakoztatott kapuk képesek az adatokat tárolni képes elektronikus jegyek olvasására és cseréjére, valamint olyan információk tárolására, mint a kiindulási és a célállomás, valamint az egyes utazások időtartama. Az általános jegykiadó automaták egyszeri utazásra szóló jegyeket értékesítenek, vagy lehetővé teszik, hogy az ügyfél több értéket vásároljon a tárolt értékű jegyek esetében. A normál jegyek a vásárlás napjától számított 30 napon belül legfeljebb 6 alkalommal használhatók fel. Az automaták azt is lehetővé teszik, hogy az ügyfél több kreditet vásároljon a tárolt értékű jegyekhez. Az ilyen jegyekhez minimális mennyiségű tárolt hitelre van szükség.

Mivel a viteldíjrendszert a TransitLink összekapcsolta, az ingázóknak csak egy viteldíjat kell fizetniük, és két viteldíjkapun kell áthaladniuk (egyszer a belépéskor, egyszer a kilépéskor) egy teljes út során, még akkor is, ha különböző társaságok által üzemeltetett vonalak között szállnak át. Az ingázók dönthetnek úgy, hogy meghosszabbítják az utazást az út közepén, és a különbözetet a célállomásról való kilépéskor fizetik ki.

A jegyértékesítési rendszer az EZ-Link és a NETS FlashPay érintésmentes intelligens kártyákat használja, amelyek a CEPAS (Singapore Standard for Contactless ePurse Application) rendszerre épülő, tömegközlekedésre szolgáló elektronikus fizetési rendszerre (System for e-Payments, SeP) épülnek. Ez a rendszer akár 4 kártyakibocsátót is lehetővé tesz a piacon. Az EZ-Link kártyát 2002. április 13-án vezették be az eredeti TransitLink viteldíjkártya helyettesítésére, míg versenytársa, a NETS FlashPay kártya 2009. október 9-én jelent meg az intelligens kártyák piacán. A felnőtt EZ-Link kártya 15 S$, míg a NETS FlashPay kártya 13 S$.

Biztonság

Mind az üzemeltetők, mind a hatóságok biztosították, hogy számos intézkedést hoztak az utasok biztonságának biztosítása érdekében, és az SBS Transitnak nagyobb erőfeszítéseket kellett tennie annak érdekében, hogy aktívan népszerűsítse a vezető nélküli északkeleti vonalon a biztonsági megfontolásokat a megnyitás előtt és után. A biztonsági kampány plakátjai jól láthatóak a vonatokon és az állomásokon, és az üzemeltetők gyakran játszanak le biztonsági közleményeket az utasoknak és a vonatra várakozó ingázóknak. A tűzvédelmi előírások nagyjából megegyeznek az amerikai Nemzeti Tűzvédelmi Szövetség szigorú irányelveivel. A peronok képernyőajtói minden földalatti állomáson, a félmagas peronok képernyőajtói pedig minden föld feletti állomáson vannak felszerelve. Ezek az ajtók megakadályozzák az öngyilkosságokat és a tiltott területekre való belépést, valamint fenntartják a normál hőmérsékletet az állomásokon. A szabályzatok csökkentik a civilizálatlan, zavaró és veszélyes cselekményeket, mint például a dohányzás, az étel- és italfogyasztás, a biztonsági berendezések rosszindulatú használata, valamint a vasúti sínekre való jogellenes feljutás. A pénzbírságtól a börtönig terjedő büntetéseket szabnak ki ezekre a szabálysértésekre.

Az 1980-as és 1990-es években a rendszerben bekövetkezett számos baleset után a közvéleményben biztonsági aggályok merültek fel, de a legtöbb problémát már orvosolták. 1993. augusztus 5-én két vonat ütközött össze a Clementi MRT állomáson, mert olaj folyt ki a sínekre, ami 132 sérültet eredményezett. Több olyan esetet követően, amikor utasokat öltek meg a szembejövő vonatok, amikor a föld feletti állomásokon a sínekre zuhantak, a peronon elhelyeztek képernyőajtókat a föld feletti állomásokon. Az illetékesek kezdetben elutasították ezeket a javaslatokat, mivel úgy vélték, hogy a funkcionális célok nem érik meg a beépítés magas költségeit, de meggondolták magukat, amikor a kormány 2008. január 25-i beszédében bejelentette a félmagasságú automata peronkapuk telepítésének tervét, azzal az érveléssel, hogy az ilyen kapuk világméretű telepítése csökkentette a piaci árukat.

Biztonság

A bűnözéssel és terrorizmussal kapcsolatos biztonsági aggályok nem voltak a rendszer tervezőinek legnagyobb prioritása a rendszer eredeti létrehozásakor. A 2004-es madridi vonatrobbantások és a Yishun MRT-állomás felrobbantására irányuló sikertelen terv után azonban az üzemeltetők fegyvertelen magánőröket állítottak be az állomások peronjain való járőrözésre és az ingázók holmijának ellenőrzésére.

Gyakran hangosbemondók emlékeztetik az utasokat, hogy jelentsék a gyanús tevékenységet, és ne hagyják őrizetlenül a holmijukat. Az SMRT Corporation által üzemeltetett összes állomáson és vonaton digitális zártláncú kamerákat (CCTV) szereltek fel rögzítő szoftverrel. A szemeteseket és postaládákat eltávolították az állomások peronjairól és a csarnokok szintjéről az állomások bejárataihoz, hogy kiküszöböljék a bombák elhelyezésének kockázatát. Azóta az összes MRT-állomáson megtiltották az előzetes engedély nélküli fényképezést is.

2005. április 14-én a Szingapúri Rendőrség bejelentette, hogy a vasúti közlekedés biztonságának javítását tervezi egy speciális MRT rendőrségi egység létrehozásával, amely jelenleg a Közlekedésbiztonsági Parancsnokság (Transcom) néven ismert. Ezek a fegyveres rendőrök 2005. augusztus 15-én kezdtek járőrözni az MRT- és LRT-rendszereken, és párban, szúrópróbaszerűen járőröznek a vasútállomásokon és azok környékén, valamint a vonatokon belül. Kiképzést kaptak, és szükség esetén használhatják lőfegyverüket, beleértve a gyilkolást is, ha szükséges.

Kapcsolódó oldalak

• Könnyűvasút (Szingapúr)
• Szingapúri MRT állomások listája
• Szingapúri LRT állomások listája