Fénygörbe
A csillagászatban a fénygörbe egy olyan grafikon, amely egy égi objektum vagy régió fényerejét mutatja egy bizonyos idő alatt. A fény általában egy adott frekvenciaintervallumban vagy sávban van. A fénygörbék lehetnek periodikusak, azaz szabályos mintázatban ismétlődnek. Ilyenek például a fogyatkozó kettőscsillagok és a cepheida-változók. A fénygörbék lehetnek aperiodikusak is, azaz szabálytalanok, és nincs mintájuk. Ilyen például egy nóva, egy kataklizmikus változócsillag, egy szupernóva vagy egy mikrolencse-esemény fénygörbéje. A fénygörbe tanulmányozása más megfigyelésekkel együtt sok információt adhat az azt létrehozó fizikai folyamatról, illetve korlátozhatja a fénygörbére vonatkozó fizikai elméleteket.
A 201 Penelope aszteroida fénygörbéje a Mount John University Observatory 2006. október 6-án készült felvételei alapján. Valamivel több mint egy teljes keringést mutat, amely 3,7474 órán át tart.
Planetológia
A bolygók tanulmányozásában (planetológia) a fénygörbe segítségével kiszámítható egy kisbolygó, hold vagy üstökösmag forgási periódusa. A Földről nézve sok objektum olyan kicsi, hogy még a legerősebb távcsövek sem képesek az objektumokat tisztán látni. Emiatt a csillagászok megmérik az objektum által egy bizonyos idő alatt kibocsátott fénymennyiséget, a fénygörbét. A grafikonon a csúcsok közötti idő adja meg az objektum forgási periódusát. A fényesség maximuma és minimuma közötti különbséget, a fénygörbe amplitúdóját vagy az objektum alakja, vagy a felszínén lévő világos és sötét területek okozhatják. Például egy páratlan alakú aszteroida fénygörbéje általában kifejezettebb csúcsokkal rendelkezik, míg egy gömbölyűbb objektum fénygörbéje laposabb lesz. Ha a fénygörbe hosszú időszakot ölel fel, akkor szekuláris fénygörbének nevezzük.
Botanika
A botanikában a fénygörbe a levél vagy az alga fotoszintetikus válaszát mutatja a fényerősségre. A görbe alakja a korlátozó tényezők elvét mutatja. Gyenge fényben a fotoszintézis sebességét a klorofill mennyisége és a fényfüggő reakciók hatékonysága korlátozza. Nagyobb fényben a RuBisCO (egy enzim) hatékonysága és a szén-dioxid mennyisége korlátozza. A grafikonon azt a pontot, ahol ez a két eltérő vonal találkozik, fénytelítési pontnak nevezzük. Ez az a pont, ahol a fényfüggő reakciók több ATP-t és NADPH-t termelnek, mint amennyit a fényfüggetlen reakciók fel tudnak használni. Mivel a fotoszintézist a környezeti szén-dioxid szintje is korlátozza, a fénygörbéket gyakran több különböző állandó szén-dioxid-koncentráció mellett is megismétlik.
