Adenozin-trifoszfát
Az adenozin-trifoszfát (ATP) egy nukleotid, amelyet a sejtek koenzimként használnak. Gyakran nevezik a "valuta molekuláris egységének": Az ATP szállítja a kémiai energiát a sejteken belül az anyagcseréhez.
Minden sejt ATP-t használ energiaként. Egy bázisból (adenin) és három foszfátcsoportból áll. Egy ATP-molekula három foszfátcsoportot tartalmaz, és az ATP-szintáz állítja elő szervetlen foszfátból és adenozin-difoszfátból (ADP, a di két foszfátcsoportot jelent) vagy adenozin-monofoszfátból (AMP).
Az ATP molekuláris szerkezete.
Használat
Az ATP molekula nagyon sokoldalú, ami azt jelenti, hogy sok mindenre felhasználható. Kémiai kötéseiben energiát tárol.
Amikor az ATP egy másik foszfáthoz kötődik, energia tárolódik, amely később felhasználható. Más szóval, amikor egy kötés létrejön, energia tárolódik. Ez egy endoterm reakció.
Amikor az ATP megszakítja a foszfátcsoporttal való kötést, és ADP-vé alakul, energia szabadul fel. Más szóval, amikor egy kötés felszakad, energia szabadul fel. Ez egy exoterm reakció.
Az ATP-foszfátcsere egy szinte végtelen ciklus, amely csak akkor áll le, amikor a sejt meghal.
Funkciók a sejtekben
Az ATP a sejtfunkciók többségének fő energiaforrása. Ez magában foglalja a makromolekulák, köztük a DNS és az RNS (lásd alább), valamint a fehérjék szintézisét. Az ATP kritikus szerepet játszik a makromolekulák sejtmembránokon keresztüli aktív szállításában is, pl. az exocitózisban és az endocitózisban.
DNS- és RNS-szintézis
Minden ismert szervezetben a DNS-t alkotó dezoxiribonukleotidok a ribonukleotid-reduktáz (RNR) enzimek hatására szintetizálódnak a megfelelő ribonukleotidokon. Ezek az enzimek az oxigén eltávolításával redukálják a ribóz cukormaradékot dezoxiribózzá.
A nukleinsav RNS szintézisében az ATP egyike a négy nukleotidnak, amelyeket az RNS-polimerázok közvetlenül az RNS-molekulákba építenek be. A polimerizációt mozgató energia egy pirofoszfát (két foszfátcsoport) leválasztásából származik. A DNS-bioszintézisben is hasonló a tánc, azzal a különbséggel, hogy az ATP-t a DNS-be való beépítés előtt dezoxiribonukleotiddá (dATP) redukálják.
Történelem
- Az ATP-t 1929-ben Karl Lohmann és Jendrassik, valamint egymástól függetlenül Cyrus Fiske és Yellapragada Subba Rao, a Harvard Medical School munkatársai fedezték fel. Mindkét csapat egymással versengett a foszfor meghatározásának megtalálásában.
- Fritz Albert Lipmann 1941-ben javasolta, hogy a sejtekben az energiát adó és az energiát igénylő reakciók között közvetítő szerepet tölt be.
- Először Alexander Todd szintetizálta (hozta létre) laboratóriumban 1948-ban.
- Az 1997. évi kémiai Nobel-díjat megosztották, egyik felét Paul D. Boyer és John E. Walker kapta az adenozin-trifoszfát (ATP) szintézisének enzimatikus mechanizmusának feltárásáért, a másik felét pedig Jens C. Skou kapta egy ionszállító enzim, a Na+, K+ -ATPáz első felfedezéséért.
Kérdések és válaszok
K: Mi az az adenozin-trifoszfát?
V: Az adenozin-trifoszfát (ATP) egy olyan kémiai anyag, amelyet az élőlények az energia tárolására és átvitelére használnak.
K: Mi a célja az ATP-nek az élőlényekben?
V: Az ATP célja az élőlényekben az, hogy energiát tároljon és továbbítsa az arra igényt tartó sejtekhez.
K: Hogyan jutnak a sejtek energiához?
V: A sejtek az energiát az ATP-molekulák szétbontásából nyerik, hogy felszabadítsák a tárolt energiát.
K: Minden élőlény ATP-t állít elő?
V: Igen, minden élőlény ATP-t állít elő, hogy energiát tároljon és továbbítson.
K: Miért van szükség ATP-re a keményebben dolgozó sejtek számára?
V: Az ATP-re azért van szükség a keményebben dolgozó sejtek számára, mert több energiára van szükségük a működéshez, és az ATP az a molekula, amely ezt az energiát biztosítja.
K: Élhetnek-e az élőlények ATP nélkül?
V: Nem, az élőlények nem maradhatnak életben ATP nélkül, mert ez az a molekula, amely minden sejtfolyamathoz energiát biztosít.
K: Mi történik, ha az ATP-molekulák szétszakadnak?
V: Amikor az ATP-molekulák szétesnek, a tárolt energia felszabadul, és a sejt különböző folyamatokra használja fel.
