Libertarianizmus: definíció, alapelvek és története

A libertáriusok úgy vélik, hogy senki sem birtokolhatja vagy irányíthatja jogosan egy másik ember testét, amit ők "öntulajdonlásnak" vagy "egyéni szuverenitásnak" neveznek. Egyszerűen fogalmazva, minden személynek joga van a saját teste felett rendelkezni.

A 19. században az Egyesült Államokban az olyan libertáriusok, mint William Lloyd Garrison, Frederick Douglass és Lysander Spooner mind abolicionisták voltak. Az abolicionisták olyan emberek voltak, akik azonnal véget akartak vetni a rabszolgaságnak.

Garrison a rabszolgaság ellenzését az öntulajdon eszméjére alapozta. Mivel természetes jogunk van a saját testünk feletti uralomhoz, senki másnak nincs joga ezt az uralmat ellopni tőlünk. Garrison és Douglass egyaránt "emberrablóknak" nevezte a rabszolgatartókat.

Ha jogod van a saját tested felett rendelkezni, akkor senkinek sincs joga erőszakot (vagy erőszakot) alkalmazni ellened.

Egyes libertáriusok úgy vélik, hogy minden erőszak igazságtalan. Ezeket a libertariánusokat gyakran nevezik "anarcho-pácifistáknak". Robert LeFevre olyan libertáriánus volt, aki minden erőszakot elutasított. A legtöbb libertariánus azonban úgy véli, hogy az erőszak bizonyos szempontból igazolható.

Az egyik dolog, ami igazolja az erőszakot, az az önvédelem. Ha valaki erőszakoskodik önnel szemben, joga van ahhoz, hogy ugyanolyan erővel védekezzen.

A liberális Murray N. Rothbard azt mondta, hogy helytelen lenne megölni valakit egy csomag rágógumi ellopásáért. Ha valaki rágógumit lop, az a tulajdonos elleni erőszakos cselekmény. A tulajdonosnak joga van védekező erőszakot alkalmazni, hogy visszaszerezze a rágót, de a tolvaj megölése túl messzire megy. Ez túl sok erőszak, mert nem egyenlő a tolvaj által alkalmazott erőszakkal. A büntetésnek meg kell felelnie a bűncselekménynek. Egy tanítványa és kollégája, Walter Block azt mondta, hogy a büntetésnek nem a bűncselekménnyel kell egyenlőnek lennie, hanem elégségesnek ahhoz, hogy megtérítse a bűncselekménnyel okozott kárt, plusz azt, hogy mennyibe került a bűnöző elfogása.

Egyes libertáriusok úgy vélik, hogy erkölcsi kötelességünk megvédeni magunkat és a tulajdonunkat, ha megtehetjük. Ezt a meggyőződést általában az objektivisták vallják. Ezek az emberek úgy vélik, hogy a pacifizmus erkölcstelen. A legtöbb libertárius nem ért egyet ezzel a nézettel.

Minden libertariánus úgy véli, hogy nem helyes erőszakot elkövetni bármely személy ellen vagy az ellen, ami a tulajdonában van. Ők ezt "meg nem támadás elvének" nevezik.

A tulajdonjog az a jog, hogy valamit irányíthassunk. A tulajdon az a dolog, ami felett rendelkezel.

A libertáriusok úgy vélik, hogy a tulajdonjogok az öntulajdonból származnak. Ez azt jelenti, hogy mivel jogod van a saját tested felett rendelkezni, jogod van arra is, hogy rendelkezz arról, hogy mit csinálsz vele.

John Locke angol filozófus szerint az ember azáltal válik valaminek a tulajdonosává, hogy használja azt. Ha tehát egy olyan területet, amelyet senki más nem birtokol, tanyává alakítasz, és használod, akkor az a terület a tulajdonoddá válik. Ezt nevezik a "homestead elvnek".

A libertáriusok azt is mondják, hogy törvényes tulajdonossá válhatsz, ha valamit ajándékba kapsz, vagy ha elcseréled valakivel valamire, ami az övé. Lopással nem válhatsz jogos tulajdonossá. Azzal sem válhatsz törvényes tulajdonossá, ha egyszerűen azt mondod, hogy birtokolsz valamit. Ha nem "birtokoltad" a dolgot, vagy nem cserével vagy ajándékkal kaptad, akkor nem vagy a tulajdonosa.

A libertáriusok ellenzik, hogy az államok (vagy kormányok) olyan "törvényeket" alkossanak, amelyek megmondják az embereknek, hogy mit tehetnek és mit nem tehetnek a saját testükkel. Az egyetlen legitim törvények azok a törvények, amelyek kimondják, hogy egy személy nem kezdhet erőszakot más emberek vagy törvényes tulajdonuk ellen. A libertáriusok szerint minden "törvényt", amely meggátolja az embereket abban, hogy erőszakmentes dolgokat tegyenek, hatályon kívül kell helyezni. (Ezeket a "törvényeket" általában "áldozat nélküli bűncselekményeknek" nevezik, mert nincs áldozat, ha nincs sérelem).

A legtöbb országban az állam (vagy a kormány) az emberektől veszi el az adópénzt. Minden libertárius támogatja az adók csökkentését, és néhány libertárius szerint az államnak egyáltalán nem kellene adópénzt elvennie. A libertáriusok úgy gondolják, hogy az emberek a kormány nélkül is tudnak gondoskodni a szegényekről. Úgy vélik, hogy az embereknek fizetniük kell azokért a dolgokért, amelyeket használni akarnak, de nem kell fizetniük más dolgokért, amelyeket nem akarnak. Az adócsalás (az adófizetés megtagadása az államnak) áldozat nélküli bűncselekmény. A libertáriusok az adózást inkább sorsjátékokkal, használati díjakkal és adományokkal helyettesítenék.

A liberálisok szerint mindenkinek meg kell engedni, hogy eldöntse, mi a jó vagy rossz a saját teste számára. A liberálisok úgy gondolják, hogy ha az emberek biztonsági öv nélkül akarnak autót vezetni, az a saját döntésük. Nem szabadna őket erőszakkal megakadályozni ebben, még az államnak sem. Ha valaki az összes pénzét jótékonysági célokra akarja felajánlani, vagy az egészet szerencsejátékra akarja elpazarolni, azt is neki kell eldöntenie. Senkit sem szabad erőszakkal megakadályozni ebben, még az államnak sem. A liberálisok még azt is mondják, hogy ha a felnőttek káros drogokat akarnak használni, akkor ezt meg kell engedni nekik, még akkor is, ha ez tönkreteszi az életüket. Ez a drogfogyasztó saját döntése, mert a drogfogyasztó saját testéről van szó. Amíg a drogfogyasztó nem kezd erőszakot alkalmazni más emberek vagy törvényes tulajdonuk ellen, addig senki sem alkalmazhat erőszakot a drogfogyasztó vagy a drogfogyasztó törvényes tulajdona ellen, még a kormány sem.

Sok libertariánus azt is hiszi, hogy a családnak és a barátoknak gondoskodniuk kell az emberekről, hogy ne használjanak drogot, ne vezessenek biztonsági öv nélkül, vagy ne tegyenek más, számukra veszélyes dolgokat. De senki sem kényszeríthet másokat arra, hogy olyan dolgokat tegyenek, amiket nem akarnak, vagy hogy megakadályozzák őket abban, hogy erőszakmentes dolgokat tegyenek, amiket szeretnének.

A libertáriánusoknak két nagy alaptípusa van.

Minarchizmus

A minarchisták olyan libertariánusok, akik úgy vélik, hogy a társadalomnak egy nagyon korlátozott hatalommal rendelkező államra van szüksége. Úgy vélik, hogy a szabad piac a legmorálisabb és leghatékonyabb módja az áruk és szolgáltatások biztosításának. Jellemzően úgy vélik, hogy az államnak csak rendőrséget és bírákat kellene biztosítania, hogy az emberek betartsák a törvényeket, és katonaságot, hogy senki ne támadja meg az országot. Egyes minarchisták a csekély mértékű adózás és az olyan közjavak korlátozott biztosítása mellett hisznek, mint a nemzetközi diplomácia és a közparkok.

Két híres minarchista libertárius Robert Nozick és Ayn Rand. Nozick úgy vélte, hogy az egyetlen legitim dolog, amit egy állam tehet, az a rendőrség. A legitim államot "éjjeliőr államnak" nevezte. Ayn Rand úgy vélte, hogy az államnak rendőrséget és bírósági rendszert kell működtetnie.

Anarchizmus

A libertárius anarchisták általában anarchokapitalistáknak, szabadpiaci anarchistáknak, individualista anarchistáknak vagy egyszerűen csak anarchistáknak nevezik magukat.

A liberális anarchisták nem hisznek abban, hogy az államra szükség van. Úgy vélik, hogy az emberek képesek megszervezni saját életüket és vállalkozásukat. Az államot önkéntes szervezetekkel akarják helyettesíteni, beleértve a jótékonysági szervezeteket, magáncégeket, önkéntes szakszervezeteket és kölcsönös segélyszervezeteket. Emellett véget akarnak vetni minden kényszerű adóztatásnak.

Azt mondják, hogy az állami rendőrség helyettesíthető "DRO-kkal" (vitarendezési szervezetekkel) vagy "magán védelmi ügynökségekkel". Azt is mondják, hogy az állami bírák helyettesíthetők "magánbíráskodással".

Egy híres libertárius anarchista gondolkodó volt Murray N. Rothbard. Mások közé tartozik Lysander Spooner, Benjamin R. Tucker, valamint Linda és Morris Tannehill.

Egyéb típusok

A legtöbb libertariánus a fent felsorolt két libertariánus típus valamelyikébe tartozik. De vannak más típusok is.

• A libertárius alkotmánypártiak olyan libertáriánusok, akik úgy vélik, hogy egy állam csak azokat a dolgokat teheti jogszerűen, amelyeket az alkotmányban jóváhagytak. A libertárius alkotmánypártiak közé tartozik Ron Paul.
• Az agoristák forradalmi libertárius anarchisták, akik úgy vélik, hogy az állam ellen az általuk "ellen-gazdaságnak" nevezett módszerrel kell harcolnunk. Az agoristák közé tartozik Samuel Edward Konkin, III és Brad Spangler.
• Az objektivisták olyan libertáriusok, akik hisznek az ateizmusban. Hisznek abban, hogy az emberek képesek megismerni dolgokat, szemben a szkepticizmussal, amely szerint az emberek nem tudnak dolgokat bizonyossággal megismerni. Hisznek abban, hogy az ész az egyetlen út az igazsághoz, és hogy a szabad kapitalizmus rendszere az egyetlen etikus kormányzati rendszer. Az objektivisták közé tartozik Ayn Rand. (Vannak "anarcho-objektivisták" is, például Linda és Morris Tannehill és Roy A. Childs, Jr.)
• A baloldali-libertáriánusok libertáriánus anarchisták, akik úgy vélik, hogy a szabadpiaci kapitalista rendszer nem vezet nagyobb egyenlőséghez. Gyakran nagyon nyitottak az olyan eszmékre, mint a "dolgozói önigazgatás" és a feminizmus. Ezek a meggyőződések gyakran jól együttműködnek az anarchokommunizmussal és az anarchoszindikalizmussal. A baloldali-libertáriánusok közé tartozik Benjamin R. Tucker és Roderick T. Long.
• Az anarcho-pácisták olyan libertáriusok, akik úgy vélik, hogy semmilyen erőszak soha nem legitim, még önvédelemből sem. Bár Robert LeFevre nem nevezte magát "anarcho-pacifistának" (vagy akár "anarchistának"), mégis az volt.
• Az autarchizmus a libertárius anarchizmus egy formája, amely az egyéni szabadságot, az önállóságot és az individualizmust támogatja. Egyszerűen fogalmazva, az autarchisták a filozófiában hisznek: "Irányítsd magad". Robert LeFevre egy önjelölt autarchista.
• A geoliberálisok úgy vélik, hogy az egyetlen legitim dolog, amit egy állam tehet, az az adó, és hogy az egyetlen legitim adó a földadó. Ezt gyakran "egyetlen adónak" nevezik.
• Az önkéntesség a libertariánus anarchizmus másik kifejezése. Az önkéntesség hívei úgy vélik, hogy csak az önkéntes cselekvések legitimek. Ez azt jelenti, hogy minden kormányzati erő illegitim. Az első libertáriánus, aki voluntaristának nevezte magát, Auberon Herbert volt.
• A civil libertáriusok olyan emberek, akik hisznek a polgári szabadságjogok, például a szólásszabadság megőrzésében. De nem minden polgári szabadságpárti hisz abban, hogy a megkeresett pénzzel azt tehetsz, amit akarsz. Minden libertárius polgári libertárius, de nem minden polgári libertárius libertárius.