A közgazdaságtanban a közjavak a társadalom számára előnyös javak egy típusa, amely a közjó fogalmához kapcsolódik. Ezek különleges gazdasági tulajdonságaik miatt eltérően viselkednek a magánjavaktól, és a piaci mechanizmusok gyakran nem képesek optimálisan előállítani vagy elosztani őket.
Tulajdonságok
- Nem kizárhatóság (non-excludability): nem lehet vagy nagyon nehéz megakadályozni, hogy valaki hozzáférjen vagy fogyassza a jót. Mások jelenléte nem zárja ki a hozzáférést (például a nemzeti védelemből minden lakos részesül).
- Nem rivalizálás (non-rivalry): ha egy személy fogyasztja a jót, az nem csökkenti jelentősen a többi ember számára elérhető mennyiséget vagy hasznot. A fogyasztás nem „elfogyasztja” a jót (például a tiszta levegő vagy a tűzijáték élvezete).
Példák
A közjavakra tipikus példák:
- Friss levegő és tiszta környezet
- Tudás és alapkutatás (a tudás terjedése nem zárhatja ki másokat, és nem csökken a haszna, ha többen használják)
- Közvilágítás
- Tűzijáték (a látványból mindenki részesül)
- Árvízvédelem
- Közüzemi vízellátás (tiszta víz — sok esetben részben közjavak jellegű szolgáltatás)
- Világítótorony szolgáltatása (klasszikus közgazdasági példa)
- Nemzeti védelem vagy más kollektív biztonsági szolgáltatások
- Parks és egyéb nyilvános rekreációs területek (ezek gyakran részben közjavak, de zsúfoltság esetén rivalizálóvá válhatnak)
Tiszta és részleges közjavak
Teljesen „tisztán” közjószágok, amelyek mindkét tulajdonságot maradéktalanul teljesítik, viszonylag ritkák. Sok szolgáltatás részben kizárható vagy részben rivalizáló; ezeket gyakran impure public goods-nak, illetve klubjavaknak vagy közjósságnak nevezik. Például egy városi park általában nagy részben közjó, de zsúfoltság esetén a hozzáférés versengővé válhat.
Piaci kudarc és a közjavak problémái
A közjavak egyik legfontosabb gazdasági következménye a piaci kudarc. Mivel a jószágok nem kizárhatók, sokan hajlamosak ingyenélőként (free rider) viselkedni: nem fizetnek, mégis részesülnek a haszonból. Ezért a magánszereplők számára gyakran nem éri meg a termelés vagy a szolgáltatás nyújtása, mert nem lehet biztosítani, hogy csak a fizetők részesüljenek.
Ennek következményeként a piacon jellemzően alultermelés vagy egyáltalán nem történik előállítás. Formálisan a hatékony ellátás feltétele a Samuelson-féle kritérium: az egyének marginális hasznainak összege (összesített társadalmi határhaszon) kell, hogy megegyezzen a marginális költséggel. A magánpiac azonban nem ösztönöz arra, hogy az egyéni hasznok összegzését figyelembe vegye.
Megoldások és kormányzati szerep
- Közszolgáltatások állami biztosítása: az állam közvetlenül nyújtja vagy finanszírozza a közjavakat adóbevételekből (például védelem, árvízvédelem, közvilágítás).
- Szabályozás és kötelező hozzájárulások: adók, díjak vagy kötelező közösségi hozzájárulások bevezetése, hogy elkerüljék az ingyenélést.
- Támogatások és ösztönzők: az állam támogatja a magán- vagy nonprofit szereplőket, hogy előállítsanak olyan javakat, amelyek társadalmi haszna nagy.
- Piaci megoldások és szerződések: például licitálás, közösségi finanszírozás, Lindahl-piacmodellek vagy olyan intézmények, amelyek lehetővé teszik a preferenciák kimutatását és a költségek egyéni felosztását.
- Privatizálás és exkluzív rendszerek: bizonyos esetekben a részleges kizárhatóság kialakítása (pl. belépődíj, tagsági rendszer) hatékonyabb ellátást tesz lehetővé; ilyenkor azonban elvesznek a tiszta közjavak előnyei.
Korlátok és további megfontolások
Fontos megkülönböztetni a közjavakat a közlegelők (common-pool resources) problémájától: míg a közjavak nem rivalizálóak, a közlegelők rivalizálóak, de nem kizárhatók (például halászat, erdők túlhasználata). Mindkét esetben externalitások és túlhasználat léphetnek fel, de kezelésük eltérő megoldásokat igényel.
Összefoglalva: a közjavak speciális tulajdonságai — nem kizárhatóság és nem rivalizálás — miatt a piaci mechanizmusok gyakran nem biztosítanak optimális ellátást. Emiatt a közösségek és a kormányok különféle eszközökkel (állami szolgáltatás, adók, szabályozás, ösztönzők) avatkoznak be annak érdekében, hogy a társadalmi szempontból kívánatos mennyiség előálljon és a társadalmi jólét növekedjen.
