A Lecompton Constitution (1857) egyike volt Kansas állam négy alkotmányjavaslatának. A rabszolgaságpártiak írták, és olyan rendelkezéseket tartalmazott, amelyek egyértelműen lehetővé tették a rabszolgaság fennmaradását és intézményesítését az államban. A dokumentum külön szabályozta a rabszolgák helyzetét, miközben a szabad feketékre vonatkozó jogokat gyakorlatilag kizárta. Végül a kansasi terület választóinak többsége 1858. január 4-én elutasította a lecomptoni alkotmányt. A terv elutasítása és Kansas szabad államként való felvétele az Unióba rávilágított az addigra már ismert, szokatlan és csalárd szavazási gyakorlatokra: Missouri-beli behatolók és határ menti csoportok tömegesen befolyásolták a választásokat, hogy a rabszolgatartó érdekek érvényesüljenek. Ezeket a módszereket korábban is alkalmazták a bushwhackerek és más határ menti huligánok.

Előzmények: népszavazás és erőszak

A Kansas–Nebraska-törvény (1854) elve, az ún. „popular sovereignty” lehetővé tette, hogy a területi lakosság döntsön a rabszolgaság ügyéről. Ez a gyakorlat erőszakos összecsapásokhoz vezetett, amelyeket összefoglalóan „Bleeding Kansas”-ként is emlegetnek. A rabszolgatartók és a szabadállami telepesek közötti küzdelem nemcsak politikai manőverekből, hanem fegyveres összecsapásokból és tömeges, gyakran csalárd szavazásból is állt: Missouri-beli szavazók tömegesen átcsempészték magukat a területre, hogy befolyásolják a választásokat és az alkotmányozó gyűléseket.

A Lecompton-alkotmány megírása és tartalma

A dokumentumot 1857 szeptemberében, a területi törvényhozás többségét adó rabszolgatartó küldöttek állították össze a választott fővárosban, Lecomptonban. A tervezet célja az volt, hogy a többi, rabszolgaságellenes alkotmánnyal felvegye a versenyt. A szabadállamiak többsége azonban bojkottálta a gyűlést és a népszavazást, mert a folyamatot és a feltételeket igazságtalannak tartották: a lecomptoni szavazási konstrukció olyan opciókat kínált, amelyek még a „rabszolgaság nélküli” választás esetén is biztosították a már ott élő rabszolgák státuszát. Emiatt sok szabadállami telepes nem vett részt a voksoláson, így a végeredmény nem tükrözte a valós helyi többséget.

A topekai alkotmányt a rabszolgaságellenes erők már korábban, 1855-ben elkészítették válaszul a rabszolgaság terjedésére törekvő törekvésekre. A későbbiekben megszülető Leavenworth-i és a Wyandotte-i alkotmányok is a politikai küzdelem részét képezték; végül a Wyandotte-i alkotmány lett Kansas állam alkotmánya, amely alapján 1861-ben az Unió szabad államaként felvették.

Politikai vita Washingtonban és következmények

A területi küzdelemből gyorsan nemzeti botrány kerekedett. James Buchanan elnök, aki a déli érdekekhez közelebb állt, támogatta a Lecompton-alkotmányt, és a kongresszus elé terjesztett ratifikációs javaslat mellett lépett fel. Ez a támogatás azonban megosztotta a Demokrata Pártot: sok északi demokrata, köztük Stephen A. Douglas vezetésével, a republikánusokkal együtt elutasította az alkotmányt, mert az ellentétes volt a népszuverenitás elvével és a tisztességes népszavazati eljárással. A vita láthatóvá tette a párton belüli széthúzást, és hozzájárult a 1860-as elnökválasztási törésvonalak kialakulásához.

A Lecompton-ügynek tehát nem csak helyi, hanem országos jelentősége volt: a botrány rávilágított a rabszolgaság terjesztéséért folytatott eszközökre, politikai polarizációt okozott, és felgyorsította a kompromisszumok elmosódását az északi és déli érdekek között. Végül Kansas 1861. január 29-én szabad államként csatlakozott az Unióhoz, a Wyandotte-i alkotmány alapján.