Lager Borkum — Alderney náci koncentrációs tábor: történet és tények
Lager Borkum: Alderney náci koncentrációs táborának részletes története, tények, áldozatok és a brit földön ritka, dokumentált háborús emlékek.
Koordináták: 49°42′54″N 2°11′10″W / 49.71500°N 2.18611°W / 49.71500; -2.18611
A Lager Borkum egy náci koncentrációs tábor volt a Csatorna-szigeteken, Alderney szigetén. A név a kelet-fríz szigetről, Borkumról származik — a német gyakorlat szerint az alderney-i altáborokat a Fríz-szigetek neveiről nevezték el.
Történeti háttér
A német megszállás alatt Alderney-re többféle katonai létesítményt és erődítést építettek. A szigeten négy koncentrációs tábort létesítettek, amelyek a Neuengamme koncentrációs tábor altáboraiként működtek (Hamburgban, Németország). A táborok nevei: Lager Norderney, Lager Borkum, Lager Sylt és Lager Helgoland. Az alderneyi koncentrációs táborokban a rendelkezésre álló források szerint több mint 700 ember halt meg a mintegy 6000 fogolyból; ezek voltak a náci koncentrációs táborok egyedüli példái brit földön.
Szervezés és feladatok
A táborműködtetést részben a Schutzstaffel - SS-Baubrigade I -, részben az Organisation Todt szervezete végezte. Kezdetben a tábormunka felügyelete a Sachsenhausen-i koncentrációs tábor hatáskörébe tartozott; később, 1943 környékétől, az alderney-i altáborok a nord-németországi Neuengamme tábor alá kerültek. A foglyokat elsősorban katonai erődítmények, bunkerek, lövegállások, légvédelmi óvóhelyek és egyéb betonépítmények építésére kényszerítették.
A táborok jellege és a foglyok
- Lager Borkum a sziget központjához közel helyezkedett el, és a négy tábor közül a legkisebb volt. Hivatalosan itt főként német technikusokat és különböző európai országokból származó, önkéntesnek nevezett (Hilfswillige) munkásokat helyeztek el, de a munkakörülmények és a bánásmód szigorúak voltak.
- Lager Helgoland az északnyugati részen állt; itt nagyrészt orosz Organisation Todt-munkásokat alkalmaztak.
- Lager Norderney és Lager Sylt elsősorban kényszermunkatáborok voltak. A Norderney-ben európai – elsősorban keleti és spanyol – illetve orosz kényszermunkásokat tartottak fogva. A Sylt-tábort pedig zsidó foglyok részére működtették, és a források szerint gyakorlatilag haláltábor jelleget öltött; ezt az SS közvetlen felügyelete és a magas halálozási arány támasztja alá.
Körülmények és következmények
A foglyok napi élete erősen kimerítő fizikai munkából, rossz ellátásból és szigorú fegyelmi rendszerekből állt. A „önkénteseknek” (Hilfswillige) nevezett munkások gyakran súlyos kizsákmányolásnak voltak kitéve; a bánásmód sokszor csak elvileg volt kevésbé embertelen, mint a nyíltan kényszert alkalmazó táborokban. Az alderney-i táborrendszer kapcsán fennmaradt dokumentumok és beszámolók alapvetően azt mutatják, hogy a halálozás jelentős volt, és számos fogoly vesztette életét munkavégzés, betegségek vagy durva bánásmód következtében.
Felszámolás, utóélet és emlékezet
A második világháború végével a táborokat bezárták, a németek jelentős dokumentumokat és nyomokat eltüntettek. A háború után az Alderney-szigeten maradt infrastruktúra egy részét lebontották, emellett a sírok és a fogolytáborok maradványai sok helyen nehezen hozzáférhetők maradtak. A tábortörténet és az áldozatok emlékezete hosszabb időn keresztül nem kapott széles körű nemzetközi figyelmet; a helyi és nemzetközi kutatások, emléktáblák és történeti feldolgozások az utóbbi évtizedekben fokozatosan bővítették azt a tudásbázist, amely az alderney-i koncentrációs táborokra és áldozataikra vonatkozik.
Alderney-i táboraival kapcsolatos vizsgálatok, emlékhelyek kialakítása és a történeti kutatás folyamatos; a téma érzékenysége miatt a részletek, számadatok és értelmezések időről időre viták tárgyát képezik. Mindenesetre az alderney-i táborrendszer fontos része annak a nagyobb képi narratívának, amely a náci megszállás és a kényszermunka európai hálózatát fedi fel.
Az alderney-i koncentrációs táborokról további információkat lásd az F. függelékben: Koncentrációs táborok: Endlösung - A végső megoldás; Alderney, náci koncentrációs tábor egy angol-norvég szigeten és egyéb történeti forrásokban.
Alderney és a kempingek térképe
Alderney parlamentje nem akarja, hogy a megszállásnak hivatalos emlékműve legyen, így csak az ilyen régi bunkerek maradtak meg.
Háborús bűnökkel kapcsolatos perek
A második világháború után Max List volt SS Hauptsturmführer (a Lagers Norderney és Sylt egykori parancsnoka) ellen hadbírósági eljárás indult az Alderney-szigeteken elkövetett atrocitásokra hivatkozva. Azonban nem állt bíróság elé, és feltehetően Hamburg közelében élt az 1980-as években bekövetkezett haláláig.
Kapcsolódó oldalak
- Náci koncentrációs táborok listája
- Neuengamme koncentrációs tábor altáborainak listája
- A holokauszt
Kérdések és válaszok
K: Mi volt Alderney négy koncentrációs tábora?
V: Alderney négy koncentrációs tábora a következő volt: Lager Norderney Saye-nál, Lager Borkum Platte Saline-nál, Lager Sylt a régi távírótorony közelében La Foulère-nél, és Lager Helgoland a sziget északnyugati sarkában.
Q: Ki vezette a tábort?
V: A tábort a Schutzstaffel - SS-Baubrigade I szervezte, először a Sachsenhausen koncentrációs tábor, majd 1943 február közepe után az észak-németországi Neuengamme tábor irányítása alatt.
K. Milyen munkát végeztek a foglyok?
V: A foglyoknak bunkereket, ágyúállásokat, légvédelmi óvóhelyeket és betonerődítményeket kellett építeniük.
K: Hány ember halt meg ezekben a táborokban?
V: Több mint 700 ember halt meg ezekben a táborokban a mintegy 6000 fogolyból.
K: Hol voltak ezek a koncentrációs táborok?
V: Ezek a náci koncentrációs táborok brit földön, a Csatorna-szigetekhez tartozó Guernsey szigetén, Alderney szigetén voltak.
K: Kit tartottak fogva az egyes táborokban?
V: A borkumi táborban német technikusokat és különböző európai országok önkénteseit, míg a helgolandi táborban az orosz Organisation Todt dolgozóit tartották fogva. A sylt-i táborban zsidó kényszermunkásokat, a norderney-i táborban pedig európai (általában kelet-európai, de spanyol) és orosz kényszermunkásokat tartottak.
Keres