Koordináták: 49°42′54″N 2°11′10″W / 49.71500°N 2.18611°W / 49.71500; -2.18611

A Lager Borkum egy náci koncentrációs tábor volt a Csatorna-szigeteken, Alderney szigetén. A név a kelet-fríz szigetről, Borkumról származik — a német gyakorlat szerint az alderney-i altáborokat a Fríz-szigetek neveiről nevezték el.

Történeti háttér

A német megszállás alatt Alderney-re többféle katonai létesítményt és erődítést építettek. A szigeten négy koncentrációs tábort létesítettek, amelyek a Neuengamme koncentrációs tábor altáboraiként működtek (Hamburgban, Németország). A táborok nevei: Lager Norderney, Lager Borkum, Lager Sylt és Lager Helgoland. Az alderneyi koncentrációs táborokban a rendelkezésre álló források szerint több mint 700 ember halt meg a mintegy 6000 fogolyból; ezek voltak a náci koncentrációs táborok egyedüli példái brit földön.

Szervezés és feladatok

A táborműködtetést részben a Schutzstaffel - SS-Baubrigade I -, részben az Organisation Todt szervezete végezte. Kezdetben a tábormunka felügyelete a Sachsenhausen-i koncentrációs tábor hatáskörébe tartozott; később, 1943 környékétől, az alderney-i altáborok a nord-németországi Neuengamme tábor alá kerültek. A foglyokat elsősorban katonai erődítmények, bunkerek, lövegállások, légvédelmi óvóhelyek és egyéb betonépítmények építésére kényszerítették.

A táborok jellege és a foglyok

  • Lager Borkum a sziget központjához közel helyezkedett el, és a négy tábor közül a legkisebb volt. Hivatalosan itt főként német technikusokat és különböző európai országokból származó, önkéntesnek nevezett (Hilfswillige) munkásokat helyeztek el, de a munkakörülmények és a bánásmód szigorúak voltak.
  • Lager Helgoland az északnyugati részen állt; itt nagyrészt orosz Organisation Todt-munkásokat alkalmaztak.
  • Lager Norderney és Lager Sylt elsősorban kényszermunkatáborok voltak. A Norderney-ben európai – elsősorban keleti és spanyol – illetve orosz kényszermunkásokat tartottak fogva. A Sylt-tábort pedig zsidó foglyok részére működtették, és a források szerint gyakorlatilag haláltábor jelleget öltött; ezt az SS közvetlen felügyelete és a magas halálozási arány támasztja alá.

Körülmények és következmények

A foglyok napi élete erősen kimerítő fizikai munkából, rossz ellátásból és szigorú fegyelmi rendszerekből állt. A „önkénteseknek” (Hilfswillige) nevezett munkások gyakran súlyos kizsákmányolásnak voltak kitéve; a bánásmód sokszor csak elvileg volt kevésbé embertelen, mint a nyíltan kényszert alkalmazó táborokban. Az alderney-i táborrendszer kapcsán fennmaradt dokumentumok és beszámolók alapvetően azt mutatják, hogy a halálozás jelentős volt, és számos fogoly vesztette életét munkavégzés, betegségek vagy durva bánásmód következtében.

Felszámolás, utóélet és emlékezet

A második világháború végével a táborokat bezárták, a németek jelentős dokumentumokat és nyomokat eltüntettek. A háború után az Alderney-szigeten maradt infrastruktúra egy részét lebontották, emellett a sírok és a fogolytáborok maradványai sok helyen nehezen hozzáférhetők maradtak. A tábortörténet és az áldozatok emlékezete hosszabb időn keresztül nem kapott széles körű nemzetközi figyelmet; a helyi és nemzetközi kutatások, emléktáblák és történeti feldolgozások az utóbbi évtizedekben fokozatosan bővítették azt a tudásbázist, amely az alderney-i koncentrációs táborokra és áldozataikra vonatkozik.

Alderney-i táboraival kapcsolatos vizsgálatok, emlékhelyek kialakítása és a történeti kutatás folyamatos; a téma érzékenysége miatt a részletek, számadatok és értelmezések időről időre viták tárgyát képezik. Mindenesetre az alderney-i táborrendszer fontos része annak a nagyobb képi narratívának, amely a náci megszállás és a kényszermunka európai hálózatát fedi fel.

Az alderney-i koncentrációs táborokról további információkat lásd az F. függelékben: Koncentrációs táborok: Endlösung - A végső megoldás; Alderney, náci koncentrációs tábor egy angol-norvég szigeten és egyéb történeti forrásokban.