Koordináták: 49°43′41″N 2°10′41″W / 49.72806°N 2.17806°W / 49.72806; -2.17806 Lager Norderney egy náci koncentrációs tábor volt a Csatorna-szigeteken, Alderney szigetén, amelyet a kelet-fríz Norderney szigetről neveztek el. A náci megszállás alatt az Alderney szigetén létesített táborok fontos szerepet játszottak a német védelmi létesítmények kiépítésében: a rabszolgamunkára fogott foglyokat bunkerek, lövegállások és más erődítmények építésére használták.

Háttér és szervezet

A szigeten négy koncentrációs tábort hoztak létre, amelyek a Neuengamme koncentrációs tábor altáborai voltak (Hamburgban, Németországban). A táborokat a Fríz-szigetek nevei után nevezték el: Lager Norderney, Lager Borkum, Lager Sylt és Lager Helgoland. Kezdetben a Schutzstaffel – SS‑Baubrigade I szervezte és felügyelte őket; először a Sachsenhausen-i koncentrációs tábor felügyelete alatt álltak, majd 1943 februárjától az észak-németországi Neuengamme alárendeltségébe kerültek. Az építkezések kivitelezésében az Organisation Todt játszott központi szerepet, amely a kényszermunka-program keretében használta fel a foglyokat.

A táborok

  • Lager Norderney – a sziget keleti részén, Saye környékén működött; elsősorban kényszermunkára használták a foglyokat.
  • Lager Borkum – Platte Saline környékén; itt részben német technikusokat és a Hilfswillige (önkéntesnek nevezett) munkásokat helyezték el.
  • Lager Sylt – La Foulère közelében, a régi távírótorony környékén; ebben a táborban zsidó foglyokat tartottak, és az ottani bánásmód különösen kegyetlen volt.
  • Lager Helgoland – a sziget északnyugati csücskében; itt többek között oroszországi Organisation Todt‑munkások dolgoztak.

Foglyok, munkavégzés és bánásmód

A Norderney-i táborban európai (többnyire kelet-európai, de akadtak köztük spanyol eredetűek is) és orosz kényszermunkásokat helyeztek el. A Norderney és a Sylt foglyai gyakorlatilag rabszolgamunkások voltak: erős fizikai terhelésnek, kevés ételnek, rossz egészségügyi ellátásnak és durva bánásmódnak voltak kitéve, miközben a szigeten található katonai erődítmények és védművek építésén dolgoztak. A Sylt-ben különösen sok zsidó foglyot tartottak; a körülmények és a magas halálozási arány miatt ezt a tábort a történészek sokszor a legkegyetlenebbek között említik. A Borkum és Helgoland táborokba – bár ezeket gyakran „önkénteseknek” (Hilfswillige) nevezték – szintén kemény munkát és kegyetlen bánásmódot rendeltek, így a különbség a táborok között a gyakorlatban gyakran csak fokozatbeli volt.

Halálozás, felszámolás és utóélet

Az alderneyi koncentrációs táborokban becslések szerint mintegy 700 ember hunyt el a mintegy 6000 fogoly közül. A táborok működése 1942–1944 körül volt a legintenzívebb; a megmaradt foglyokat 1944-ben előbb a német szárazföldre szállították, majd a háború végéhez közeledve más táborokba továbbították. A csatorna‑szigetek területén létesített ezek a létesítmények egyedülállóak abból a szempontból, hogy a náci koncentrációs táborok közül ezek voltak az egyetlenek brit fennhatóságú földön.

Emlékezés és kutatás

Alderney és a tengerentúli, valamint a brit történészek és kutatók figyelme az utóbbi évtizedekben egyre inkább a sziget történetére, a táborok működésére és áldozataira összpontosít. Az emlékezet ápolása, a helyszínek dokumentálása és a kutatások folytatása fontos része annak, hogy a rabszolgamunkára és az emberi jogok megsértésére emlékeztessünk, és hogy az érintett közösségek emlékezetét tiszteletben tartsuk.

Az SS-Baubrigade I, az Sachsenhausen és a Neuengamme alá tartozás, valamint az Organisation Todt részvétele jól mutatja, hogy a lager‑rendszer és a kényszermunka hogyan illeszkedett a náci hadiipar és védelmi tervek működésébe.