Lady Macbeth a mcsenszki körzetből

Az opera története

A mcsenszki Lady Macbeth volt Sosztakovics második operája. Először 1934. január 22-én mutatták be a leningrádi Maly Színházban. Nagy sikert aratott, és rengetegen jöttek el meghallgatni.

Sosztakovics azonban nehéz időkben élt. A diktátor, Joszif Sztálin nagyon megnehezítette a kreatív emberek életét. Úgy gondolta, hogy a zenének és minden más művészetnek dicsérnie és dicsőítenie kell az országot (a Szovjetuniót). Nem engedte, hogy az emberek kifejezzék saját személyes érzéseiket. Mindent, ami nem tetszett neki, "formalistának" nevezett. Ha Sztálinnak nem tetszett valaki, akkor az illető nem dolgozhatott. Akár börtönbe is kerülhetett Szibériába, ahol nagyon rosszul bántak vele. Sokan közülük meghaltak.

Sztálin eljött meghallgatni a mcsenszki Lady Macbeth előadását. Ez azonban nem tetszett neki, és az előadás alatt távozott. Néhány nappal később a ''Pravda'' című újságban cikk jelent meg az operáról. A cikk címe így hangzott: "Az operaházban, ahol az operát játszották: "Káosz a zene helyett". Azt írta, hogy az opera tele volt szörnyű zenével és zajos akkordokkal. Az operát csaknem harminc évig nem engedték újra előadni a Szovjetunióban.

Sosztakovicsnak nagyon óvatosnak kellett lennie, hogy mit mond, különben nagy bajba kerülhetett volna. Soha nem beszélt nyilvánosan a zenéről és a kultúráról. 1937-ben írta meg az 5. szimfóniáját. Ennek a szimfóniának a zenéje könnyebben érthető volt, mint a korábban írt zenéje, amelyben sok volt az atonális zene. Sosztakovics azt mondta, hogy ez az új szimfóniája "a szovjet művész válasza az igazságos kritikára". Azért kellett beleegyeznie, hogy ezt mondja, hogy folytathassa a komponálást. Később, 1962-ben néhány változtatást eszközölt az operán, és a Katerina Ismailova címet adta neki. Az 1975-ben bekövetkezett halála óta általában az eredeti változatot adják elő.

Az opera egy 19. századi oroszországi magányos nő történetét meséli el, aki beleszeret férje egyik szolgájába, és gyilkosságba hajszolja. A zene egy része az expresszionizmus és a verizmus hatásait tükrözi. Miután Sztálin elítélte, a Szovjetunióban közel harminc évig be volt tiltva.

A történet

Katerina magányos. Egy kereskedőhöz, Zinovyhoz ment feleségül, de nincs gyermekük. Apósa, Borisz borzalmasan viselkedik vele, és őt hibáztatja, amiért nincs gyereke. Amikor Zinovy üzleti útra megy, Borisz arra kényszeríti, hogy megesküdjön, hogy hűséges lesz (nem szeretkezik más férfival, amíg a férje távol van). Az egyik szolga, Szergej azonban a szeretője lesz. Amikor Borisz rájön, dühös lesz, megkorbácsolja Szergejt, és bezárja. Katerina gombával mérgezi meg Boriszt. Amikor a férfi meghal, Katerina megszerzi a kulcsot a zsebéből, és kiszabadítja Szergejt.

Katerina és Szergej együtt fekszenek le, de Katerinát Borisz szelleme gyötri. Amikor Zinovij visszajön, Szergej elbújik, de Zinovij kitalálja, mi történt. Katerina és Szergej megölik Zinovyt, és a holttestét a pincében rejtik el.

Katerina és Szergej összeházasodnak. Egy paraszt megtalálja Zinovij holttestét a pincében, és elmegy a rendőrségért. A rendőrség megérkezik, Katyerina és Szergej megpróbál megszökni, de elkapják őket, és szibériai börtönbe kerülnek. Útközben Szergej egy másik lánnyal, Szonyetkával szeretkezik. Amikor Katerina rájön, belelöki Szonyetkát egy folyóba, a halálba, és végül ő maga is beleugrik.

Kritika

Nehéz megmondani, hogy Sztálin miért döntött úgy, hogy nem tetszik neki az opera. Talán azért, mert a rendőröket hülyének nézik. Talán azért, mert olyan embereket mutatott be, akiket Szibériába küldtek. Talán azért, mert Katerina sok szép zenét énekel, míg a többi szereplő zenéje gyakran ostobának és groteszknek tűnt. Talán azt gondolta, hogy Sosztakovics kritikusan nyilatkozott a Szovjetunió vezetőiről.