Lady Macbeth Mtszenszkij járásból — Dmitrij Sosztakovics operája
Dramatikus orosz opera: Sosztakovics "Lady Macbeth Mtszenszkij járásból" – 20. század meghatározó műve, szenvedély, gyilkosság és Leskov‑alapú libretto.
A mcsenszki Lady Macbeth (oroszul: Леди Макбет Мценского уезда) Dmitrij Sosztakovics orosz zeneszerző operája. A 20. század egyik legjelentősebb orosz operája. Az opera szövegét (a "librettót") Alekszandr Preis írta, aki Nyikolaj Leszkov orosz író elbeszélése alapján. Az operának semmi köze Shakespeare Macbeth című darabjához, kivéve azt a tényt, hogy egy Lady Macbethhez hasonló nőről szól, aki gyilkosságra csábul.
Keletkezés és bemutató
Sosztakovics az 1930-as évek elején komponálta az operát, amely a korszak avantgárd és realista elemeit egyaránt magában hordozza. Az őszinte, nyers drámaiság és a hangszerelés gazdagsága miatt azonnal széles visszhangot váltott ki. A mű első bemutatója a 1930-as években történt Leningrádban, és a közönség részéről kezdetben erős érdeklődést kapott.
Cselekmény röviden
Az opera egy orosz kisvárosi közegben játszódik, és Katerina (a címbeli „Lady Macbeth”) történetét meséli el. Főbb motívumok:
- Katerina elnyomott kereskedőfeleség, aki kiábrándult házasságban él.
- Szenvedélyes kapcsolata Sergejjel az erkölcsi és társadalmi határok átlépéséhez vezet.
- Következnek a gyilkosságok és leplezések, amelyek a tragédia felé viszik a szereplőket.
- A történet a személyes szenvedély, a bűn és a következmények összefonódását ábrázolja, végül a főhős bukásához és elszigeteltségéhez érkezik.
Zenei jellemzők
Sosztakovics zenéje erőteljes ritmikai és harmóniai megoldásokkal dolgozik: a szöveg drámaiságát a díszített, néha nyers orkesztráció, a markáns motívumok és a karakterekhez kötődő zenei alakzatok emelik ki. A stílusban keverednek a romantikus operai hagyományok, az orosz népzenei elemek és a 20. századi modernitás harmóniái; a hangzás sokszor szuggesztív, olykor kíméletlenül realisztikus képet ad a történetnek.
Fogadtatás és vita
Az opera megosztotta a korabeli közönséget és kritikusokat: voltak, akik nagyra értékelték a mű drámaiságát és újító zenei nyelvét, mások pedig túl szemérmetlennek, túl provokatívnak találták a tartalmat. Később a szovjet kultúrpolitika részéről is éles bírálatok érték a darabot, ami erősen befolyásolta Sosztakovics pályáját és az opera további sorsát.
Átdolgozás és utóélet
Sosztakovics a kritikák hatására később átdolgozta a művet, más címen és változtatásokkal is bemutatták. Az átdolgozott változat újragondolta a drámai hangsúlyokat és a hangszerelést, így a darab később ismét teret kapott a repertoárban. Az opera mára a nemzetközi operaszínpadok állandó része lett, és számos rendezésben különböző kor- és társadalmi olvasatokkal találkozhatunk.
Jelentőség
A mcsenszki Lady Macbeth fontos helyet foglal el a 20. századi operairodalomban: merész témaválasztása, pszichológiai hitelessége és zenei bátorsága miatt a mű sok vitát és elemzést indított el. Kortársai és az utókor is a szovjet kultúra alakulásának meghatározó darabjaként tekint rá, amely egyszerre dokumentálja és tükrözi a korszak feszültségeit.
További olvasnivaló
Ha valaki mélyebben szeretne megismerkedni a művel, érdemes elolvasni Nyikolaj Leszkov eredeti elbeszélését, megnézni különböző színpadi értelmezéseket, és hallgatni a nagyobb felvételeket, amelyek segítenek megérteni az opera zenei és drámai gazdagságát.
A mcsenszki kerület Lady Macbethje a Teatro Comunale Bolognában, 2014. december, Szvetlana Szozdateleva mint Katerina L'vovna Izmailova, rendező Dmitrij Bertman, Helikon Opera Moszkva.
Az opera története
A mcsenszki Lady Macbeth volt Sosztakovics második operája. Először 1934. január 22-én mutatták be a leningrádi Maly Színházban. Nagy sikert aratott, és rengetegen jöttek el meghallgatni.
Sosztakovics azonban nehéz időkben élt. A diktátor, Joszif Sztálin nagyon megnehezítette a kreatív emberek életét. Úgy gondolta, hogy a zenének és minden más művészetnek dicsérnie és dicsőítenie kell az országot (a Szovjetuniót). Nem engedte, hogy az emberek kifejezzék saját személyes érzéseiket. Mindent, ami nem tetszett neki, "formalistának" nevezett. Ha Sztálinnak nem tetszett valaki, akkor az illető nem dolgozhatott. Akár börtönbe is kerülhetett Szibériába, ahol nagyon rosszul bántak vele. Sokan közülük meghaltak.
Sztálin eljött meghallgatni a mcsenszki Lady Macbeth előadását. Ez azonban nem tetszett neki, és az előadás alatt távozott. Néhány nappal később a ''Pravda'' című újságban cikk jelent meg az operáról. A cikk címe így hangzott: "Az operaházban, ahol az operát játszották: "Káosz a zene helyett". Azt írta, hogy az opera tele volt szörnyű zenével és zajos akkordokkal. Az operát csaknem harminc évig nem engedték újra előadni a Szovjetunióban.
Sosztakovicsnak nagyon óvatosnak kellett lennie, hogy mit mond, különben nagy bajba kerülhetett volna. Soha nem beszélt nyilvánosan a zenéről és a kultúráról. 1937-ben írta meg az 5. szimfóniáját. Ennek a szimfóniának a zenéje könnyebben érthető volt, mint a korábban írt zenéje, amelyben sok volt az atonális zene. Sosztakovics azt mondta, hogy ez az új szimfóniája "a szovjet művész válasza az igazságos kritikára". Azért kellett beleegyeznie, hogy ezt mondja, hogy folytathassa a komponálást. Később, 1962-ben néhány változtatást eszközölt az operán, és a Katerina Ismailova címet adta neki. Az 1975-ben bekövetkezett halála óta általában az eredeti változatot adják elő.
Az opera egy 19. századi oroszországi magányos nő történetét meséli el, aki beleszeret férje egyik szolgájába, és gyilkosságba hajszolja. A zene egy része az expresszionizmus és a verizmus hatásait tükrözi. Miután Sztálin elítélte, a Szovjetunióban közel harminc évig be volt tiltva.
A történet
Katerina magányos. Egy kereskedőhöz, Zinovyhoz ment feleségül, de nincs gyermekük. Apósa, Borisz borzalmasan viselkedik vele, és őt hibáztatja, amiért nincs gyereke. Amikor Zinovy üzleti útra megy, Borisz arra kényszeríti, hogy megesküdjön, hogy hűséges lesz (nem szeretkezik más férfival, amíg a férje távol van). Az egyik szolga, Szergej azonban a szeretője lesz. Amikor Borisz rájön, dühös lesz, megkorbácsolja Szergejt, és bezárja. Katerina gombával mérgezi meg Boriszt. Amikor a férfi meghal, Katerina megszerzi a kulcsot a zsebéből, és kiszabadítja Szergejt.
Katerina és Szergej együtt fekszenek le, de Katerinát Borisz szelleme gyötri. Amikor Zinovij visszajön, Szergej elbújik, de Zinovij kitalálja, mi történt. Katerina és Szergej megölik Zinovyt, és a holttestét a pincében rejtik el.
Katerina és Szergej összeházasodnak. Egy paraszt megtalálja Zinovij holttestét a pincében, és elmegy a rendőrségért. A rendőrség megérkezik, Katyerina és Szergej megpróbál megszökni, de elkapják őket, és szibériai börtönbe kerülnek. Útközben Szergej egy másik lánnyal, Szonyetkával szeretkezik. Amikor Katerina rájön, belelöki Szonyetkát egy folyóba, a halálba, és végül ő maga is beleugrik.
Kritika
Nehéz megmondani, hogy Sztálin miért döntött úgy, hogy nem tetszik neki az opera. Talán azért, mert a rendőröket hülyének nézik. Talán azért, mert olyan embereket mutatott be, akiket Szibériába küldtek. Talán azért, mert Katerina sok szép zenét énekel, míg a többi szereplő zenéje gyakran ostobának és groteszknek tűnt. Talán azt gondolta, hogy Sosztakovics kritikusan nyilatkozott a Szovjetunió vezetőiről.
Keres