Nem összetévesztendő a valós skót királlyal, Macbeth.

A Macbeth William Shakespeare egyik legismertebb darabja. Shakespeare három nagy műfajban alkotott: históriákban, vígjátékokban és tragédiákban, és a Macbeth gyakran a legrövidebb és legkoncentráltabb tragédiák közé tartozik. A mű valószínűsíthetően 1603 és 1607 között íródott, I. Jakab angol király uralkodásának korai éveiben; az uralkodó skót származása és a boszorkányságról szóló érdeklődése különösen fontos a darab születésének hátterében.

Shakespeare a darab néhány szereplőjét — így Macbethet, Macduffot és Duncant — részben a Holinshed's Chronicles (1587) című krónikából merítette, amely korabeli brit történetek gyűjteménye. A drámai cselekmény és a szereplők jellemvonásai azonban jelentősen eltérnek a történelmi forrásoktól: Shakespeare a történeti anyagot átalakította, hogy erkölcsi, politikai és pszichológiai problémákat tárjon fel.

Rövid összefoglaló

A darab egy skót hadvezérről, Macbethről szól, aki találkozik három titokzatos boszorkánnyal. A jövendölés szerint Macbeth királlyá válik; a jóslat hatására és felesége, Lady Macbeth ösztönzésére Macbeth megöli II. Duncant, elfoglalja a trónt, majd egyre paranoidabb és véresebb tettek sorát követi el, hogy hatalmát megőrizze. Bűntudat és őrület gyötri őt és feleségét; Lady Macbeth híres alvás közbeni jelenetében (alvajárás) kísérletezik a bűn eltörlésének lehetetlenségével. Macbeth végül Macduff és Malcolm vezetésével szembekerül, és elesik a csatában.

Főbb szereplők

  • Macbeth — skót nemes, a darab főhőse, akit hatalomvágy és a jóslatok befolyásolnak.
  • Lady Macbeth — Macbeth ambícióit felpiszkáló társ; erős jelleme azonban később összeomlik a bűntudat súlya alatt.
  • Banquo — Macbeth tábornok társa; a boszorkányok jóslata szerint utódai királyok lesznek.
  • Duncan — Skócia királya, akit Macbeth meggyilkol.
  • Macduff — skót nemes, aki végül Macbeth ellen fordul; személyes indítéka is van (Macbeth parancsára ölik meg családját).
  • Malcolm — Duncan fia, aki később visszaszerzi a trónt.
  • Három boszorkány (the Weird Sisters) — a sorsot és a jóslatokat képviselik; az equivokáció és megtévesztés motívuma kötődik hozzájuk.
  • további szereplők: Ross, Lennox, Fleance, Seyton, Hecate, Orvos és Hölgy a palotában.

Keletkezés, források és történelmi háttér

A Macbeth keletkezése összefügg I. Jakab trónra lépésével (1603): Jakab skót rokonsága miatt a skót királyok története politikailag és udvarilag is érdekes volt. A boszorkányság és a mágia motívuma is korabeli témák — Jakab maga könyvet is írt a boszorkányüldözésről (Daemonologie, 1597), és a 1600-as évek eleji botrányok (például a Gunpowder Plot, 1605) tovább élezték a politikai paranoiát. Shakespeare fő forrása a Holinshed-krónika volt, de a szerző alakította és dramaturgiailag feszítette a történetet.

Főbb motívumok és témák

  • Ambíció és hatalom — Macbeth ambíciója vezeti gaztetteire; a hatalom megszerzése és megtartása erkölcsi romlást hoz.
  • Bűntudat és lelkiismeret — a bűn következményeit Shakespeare pszichológiai szinten tárja fel, különösen Lady Macbeth esetében.
  • Sors és szabad akarat — a jövendölések kérdésessé teszik, mennyiben determinált az ember sorsa, és mennyiben dönt a saját tetteiről.
  • Illúzió és valóság; equivokáció — a látszat és a valóság ellentéte; a boszorkányok találó, többértelmű jövendölései fontos szerepet játszanak.
  • Vér és tisztátalanság képei — a vér motívuma végigkíséri a művet, a bűn ragacsos nyomainak metaforájaként.

Nyelv és forma

Shakespeare a legtöbb tragédiájához hasonlóan prózát és ütemes jambikus pentametert (blank verse) alkalmaz; a képek, metaforák és túlzások felerősítik a pszichológiai feszültséget. Számos híres sor származik a Macbethből, például a boszorkányok „Fair is foul, and foul is fair” mottója, Macbeth „Is this a dagger which I see before me?” képe, Lady Macbeth „Out, damned spot!” jelenete, illetve Macbeth reménytelenséget kifejező „Tomorrow, and tomorrow, and tomorrow...” monológja.

Fogadtatás és adaptációk

A Macbeth a kezdetektől népszerű volt a színpadon és a kiadásokban; a darab előadási hagyománya gazdag — az angol színháztól a világszínpadig többször feldolgozták, filmre vitték és operaként is adaptálták. Kiemelkedő filmfeldolgozások készülték el (például Orson Welles és Roman Polanski adaptációi), és a mű gyakori témája a modern politikai illetve pszichológiai értelmezéseknek.

Történelmi pontatlanságok

Bár a szereplők egy része történelmi személyeken alapul, Shakespeare sok elemet dramatizált vagy megváltoztatott: például Banquo a krónikákban nem feltétlenül Macbeth szövetségese volt; az események időrendje és motivációk is gyakran eltérnek a történeti forrásoktól. Emellett a boszorkányok szerepe és a természetfeletti hangsúlya dramaturgiai indokból felerősített.

Összességében a Macbeth erőteljes pszichológiai tragédia, amely a hatalomvágy, a bűn és a lelkiismeret konfliktusait vizsgálja, és ma is a világirodalom és a színházi repertoár állandó része.