Jugoszláv Királyság (1918–1941) – Történet, kialakulás és bukás

1903-ban a szerb királyt meggyilkolták, és helyére I. Pétert ültették, ezután Szerbia nacionalistábbá vált. Az Ausztria-Magyarországgal való feszültségek fokozódtak, amikor az 1908-ban meghódította Boszniát. Ebben az időszakban Szerbiának sikerült kiterjesztenie határait és visszahódítania Koszovót és Észak-Macedóniát az Oszmán Birodalomtól. Sok szerb nacionalista egységes államot akart létrehozni a balkáni szlávok számára. Titkos bandák próbáltak merényleteket elkövetni osztrák-magyar tisztviselők, például a boszniai kormányzó ellen. 1914 júniusában egy Gavrilo Princip nevű boszniai szerb megölte Ferenc Ferdinánd osztrák főherceget a boszniai Szarajevóban. Ez az esemény végül az első világháborúhoz vezetett.

Jugoszlávia 1918-ban jött létre az első világháború után. Északi területeinek nagy részét Ausztria-Magyarországtól kapta, amikor az a háború alatt összeomlott. Területeit Szerbia a Balkán-háborúk (1912-13) során az Oszmán Birodalomtól szerezte vissza. A Szerbiában uralkodó király egész Jugoszlávia királya lett.

Tíz évig a Szerb, Horvát és Szlovén Királyság néven volt ismert. A "Jugoszlávia" nevet 1929-ben kezdte használni. A "Jugoszlávia" név szerb-horvátul "a délszlávok földjét" jelenti. A Királyságot 1941-ben a tengelyhatalmak megszállták, és a II. világháború alatt gyorsan elesett. A király jóváhagyásával 1943-ban kikiáltották a Szövetségi Demokratikus Köztársaságot, de a monarchiát nem sokkal később eltörölték.

Kialakulás és államszervezet (1918–1921)

Az új állam hivatalos megalakulása 1918. december 1-jére vezethető vissza, amikor a Szlovének, Horvátok és Szerbek Állama egyesült a Szerb Királysággal, létrehozva a Szerb, Horvát és Szlovén Királyságot (röviden SHS). A politikai berendezkedés eleinte kísérleti volt: a korábbi birodalmi területek és a Szerbiától származó rendelkezések eltérő jogi és közigazgatási hagyományokat hoztak magukkal.

1921-ben elfogadták a Vidovdani Alkotmányt (Vidovdan = Szent Vitus napja), amely központosított államot hozott létre, és erősen hangsúlyozta a királyi hatalmat. A központosítás és a szerb politikai vezetés dominanciája feszültségeket szült a horvátok és más nemzetiségek körében.

Társadalom és etnikai összetétel

• A Királyság soknemzetiségű volt: legnagyobb csoportok a szerbek, horvátok és szlovének; jelentős alcsoportok voltak a bosnyák muszlimok, montenegróiak, macedónok és albánok (különösen Koszovóban).
• Különböző vallási és jogi hagyományok — ortodox, katolikus és muzulmán közösségek — bonyolították a közös állami identitás kialakulását.
• Gazdaságilag az ország részben agrárjellegű volt, de az északi területeken (pl. Szlovénia, Vojvodina) fejlettebb ipar és infrastruktúra található.

Belső feszültségek, politikai válságok és a királyi diktatúra

Az 1920-as években a politikai életet gyakori kormányváltások, pártoskodás és parlamenti erőszak jellemezte. 1928-ban a horvát politikus, Stjepan Radić halála a parlamentben tovább mélyítette a válságot. Erre válaszul I. Sándor király 1929. január 6-án puccs jellegű intézkedésekkel feloszlatta a parlamentet, betiltotta a pártokat és személyi uralmat vezetett be — ez a korszak a királyi diktatúra kezdete.

Ugyanebben az évben a király megváltoztatta az ország nevét Jugoszlávia-ra, és új közigazgatási egységeket (banovinákat) hoztak létre, hogy csökkentsék a nemzeti alapon szerveződő politikai súlyt. A politikai elnyomás azonban nem oldotta meg a mélyebb nemzeti ellentéteket.

A nemzetközi helyzet és az 1930-as évek

Az 1930-as években Jugoszlávia külpolitikája a kisantant tagjaként és a régió stabilitásának fenntartására törekedett, miközben a nacionális ellentétek belül tovább nőtték a feszültséget. 1934-ben I. Sándor királyt Marseille-ben meggyilkolták; ez tovább gyengítette az állam belső kohézióját. A trónon gyermek II. Péter (Petar II) ült, helyette a gyámolító uralkodó, Paul herceg (Pavel) lett a kormányzó.

1939-ben a belpolitikai feszültségek enyhítése érdekében megkötötték a Cvetković–Maček megállapodást, amely létrehozta a Horvát Bánságot (Banovina of Croatia) — ez részleges autonómiát biztosított a horvátoknak, de nem szüntette meg a többi nemzetiségi követelést.

A bukás és a II. világháború kitörése (1941)

Az európai feszültségek és a tengelyhatalmak terjeszkedése a végső csapást jelentette. 1941 márciusában a kormány — a nemzetközi nyomás hatására — ideiglenesen a tengelyhatalmakkal való együttműködést jelezte; erre katonai puccs reagált Belgrádban 1941. március 27-én, amely a királyi fiatal uralkodó kormányra kerülését (és a pro-brit irányt) hozta.

Erre az eseményre gyors válaszként a németek és szövetségeseik 1941. április 6-án megindították a Jugoszlávia elleni inváziót. A hadsereg rövid idő alatt megsemmisült vagy felbomlott, a főváros elesett, és az országot megszállták. A tengelyhatalmak és helyi kollaboránsok létrehozták a bábállamokat (például a fasiszta Irredenta Ustaše által kikiáltott, nácibarát Független Horvát Államot — NDH), és a területet több zónára osztották fel. A királyi kormány a külhoni emigrációba menekült, II. Péter a londoni emigráns kormány élén folytatta a harcot.

Utóhatás és az állam sorsa a háború alatt

A megszállás alatt kialakult a fegyveres ellenállás kettős rendszere: a kommunista irányítású Jugoszláv Partizánok (vezetőjük Josip Broz Tito) és a királypárti, néha nacionalista jellegű csoportok (Chetnikek) harca mind egymással, mind a megszállókkal. 1943-ban az antifasiszta szervezkedés (AVNOJ) a felszabadítás utáni föderális berendezkedés tervét kezdte kidolgozni; a király és az emigráns kormány szerepe e folyamatban lényegesen marginalizálódott. Végül 1945-ben a monarchia megszűnt, és a háború utáni Jugoszlávia szövetségi szocialista köztársasággá alakult.

Összegzés

A Jugoszláv Királyság (1918–1941) rövid története a nagyhatalmi összeomlás és a nemzeti törekvések eredményeképpen jött létre, de belső etnikai, politikai és gazdasági ellentétek mellett nem sikerült erős, egységes állami identitást kialakítania. A 1929-es királyi diktatúra és a 1930-as évek politikai kísérletei részben tompították, részben elmélyítették a konfliktusokat. A II. világháború kitörése és a tengelyhatalmak 1941-es inváziója végleg szétszaggatta az országot, és hosszú távú történelmi következményeket hagyott a régió számára.

Kérdések és válaszok

K: Milyen néven volt ismertebb a Szerb, Horvát és Szlovén Királyság?

K: Ki váltotta fel I. Sándor szerb királyt 1903-ban?

Q: Mit sikerült Szerbiának ebben az időszakban?

K: Mit akartak létrehozni a szerb nacionalisták?

K: Hogyan fokozódott a feszültség Ausztria-Magyarországgal?

K: Ki gyilkolta meg Ferenc Ferdinánd osztrák főherceget a boszniai Szarajevóban 1914 júniusában?

K: Melyik esemény vezetett végül az első világháborúhoz?

V: Ferenc Ferdinánd osztrák főherceg meggyilkolása Gavrilo Princip által végül az I. világháborúhoz vezetett. Mi volt az az esemény, amely az I. világháborúhoz vezetett?

Keresés betűvel