Jiří Stránský (1931. augusztus 12. – 2019. május 29.) cseh író, drámaíró, műfordító, az ország kommunista rendszerének politikai foglya és emberi jogi aktivista. Munkássága és élete jól szemlélteti a 20. századi kelet-európai totalitárius tapasztalatok irodalmi és társadalmi feldolgozását.
Letartóztatás és fogság
1953-ban a kommunista hatóságok letartóztatták, és — a korszakra jellemző politikai vádakkal, "árulás" miatt — nyolc év kényszermunkára ítélték. A börtönévek és a kényszermunka mélyen meghatározták későbbi írásait; tapasztalatait gyakran dolgozta fel irodalmi művekben és memoárokban, amelyekben a személyes sors és a politikai elnyomás ütköztetése áll a középpontban. 1960-ban szabadult.
1974-ben ismét elfogták, és újabb 3–5 évre ítélték, ám körülbelül másfél év után szabadon engedték. Ezek az ismétlődő meghurcolások megerősítették benne az elkötelezettséget az emberi jogok és a társadalmi igazságosság kérdései iránt.
Írói és közéleti pálya
A kommunista rendszer bukása után Stránský teljes joggal állt vissza az irodalmi és kulturális életbe: íróként folytatta munkáját, emellett a Cseh Irodalmi Alap nemzetközi szekciójának vezetőjeként is tevékenykedett, támogatva a nemzetközi kapcsolatok és a cseh irodalom külföldi megismertetését. 1992-ben a Nemzetközi PEN cseh szekciójának elnökévé választották, 1995 és 1998 között pedig a Nemzeti Könyvtár tanácsának elnöki tisztségét töltötte be.
Műveiben gyakran visszatérő témák a szabadság, az emberi méltóság, a bűnösség és az áldozat problematikája, valamint a személyes emlékezet szerepe a közösségi történetfeldolgozásban. Írásai között találhatók regények, elbeszélések, drámák és gyerekkönyvek; emellett fordítóként és szerkesztőként is dolgozott, és számos művét előadták színházban vagy lefordították idegen nyelvekre.
Emberi jogi aktivizmus és örökség
Stránský aktívan részt vett az emberi jogi mozgalmakban és a totalitarizmus bűneinek feltárásában: alapító aláírója volt az európai lelkiismeretről és a kommunizmusról szóló prágai nyilatkozatnak. Szerepe a közéletben és kulturális intézményekben betöltött vezető posztjai révén hozzájárult a cseh irodalom nemzetközi jelenlétéhez és a totalitárius múlt irodalmi-fellépési feldolgozásához.
Életművét a magyar és nemzetközi szakirodalom is vitte tovább: művei és személyes beszámolói fontos dokumentumai annak, hogyan hatottak a politikai elnyomás tapasztalatai az egyénre és a közösségre. Számos fiatalabb szerzőre volt hatással, és munkássága ma is forrásként szolgál a 20. századi közép-európai történelmi traumák irodalmi vizsgálatához.
Stránský 2019. május 29-én, 87 éves korában hunyt el. Halála után emlékezetét és műveit több irodalmi eseményen és közéleti megemlékezésen is ápolták.
