Jacques Lacan: francia pszichoanalitikus, tükörstádium és három rend

Jacques Lacan — francia pszichoanalitikus, a tükörstádium és az imaginárius, szimbolikus, reális három rendjének megalkotója; Freud újraértelmezője, nagy hatás a 60–70-es évek értelmiségére.

Szerző: Leandro Alegsa

Jacques Lacan (Párizs, 1901. április 13. - Párizs, 1981. szeptember 9.) francia pszichoanalitikus és pszichiáter, aki jelentősen újrafogalmazta a freudi elméletet és hatással volt a 20. századi pszichoanalízisre, filozófiára és irodalomelméletre. Munkásságának középpontjában a nyelv szerepének hangsúlyozása állt: híres állítása szerint "a tudattalan szerkezetileg olyan, mint a nyelv" (a tudattalan strukturáltsága a nyelvhez hasonló). 1953 és 1981 között évente tartotta szemináriumait, amelyek nagy befolyással voltak a szakmai és értelmiségi közösségekre. Az 1960-as és 1970-es években számos francia értelmiségire és későbbi nemzetközi gondolkodóra volt hatása. Lacan hangsúlyozta a visszatérést Sigmund Freud eredeti írásaihoz, és maga is Freud-hívőnek tekintette magát.

Tudományos és elméleti hozzájárulások

  • Tükörstádium (Mirror stage): Lacan elmélete szerint a csecsemő a fejlődés korai szakaszában (nagyjából 6–18 hónapos korban) felismeri saját visszatükröződését a tükörben vagy más vizuális képen, és ebből képződik meg az „én” képzete. Ez a felismerés azonban mindig valamiféle félreértés (méconnaissance), mivel a „én” képzete egységes és stabil illúziót ad, miközben a testélmény fragmentált marad. A tükörstádium fontos szerepet játszik az identitás és az imaginárius rend kialakulásában.
  • A három rend (imaginárius, szimbolikus, reális): Lacan szerint a szubjektivitás és az emberi psziché három egymással összefüggő rendből áll:
    • Imaginárius: a képek, tükörképek és identifikációk világa, ahol az én kialakul (a kép, az illúzió és a tükörstádium kapcsolata).
    • Szimbolikus: a nyelv, a törvények és a társadalmi struktúrák terepe; ide tartozik a jelrendszer és a Nyelv, valamint a „Név-Atya” (Nom-du-Père) koncepciója, amely a törvényt és a tiltást képviseli.
    • Reális: az a dimenzió, amely ellenáll a jelölésnek és a jelentésnek; a trauma, ami nem szimbolizálható teljesen, és amely visszatérő hiányként vagy zavaró elemként jelenik meg.
  • Objet petit a (a kis 'a' tárgy): Lacan fogalma az objektum-ként megjelenő hiányra utal; ez nem konkrét tárgy, hanem a vágy okaként funkcionáló „tárgy-cause”, amely mindig hiányzik és hajtja a vágyat.
  • Jouissance: a szó szerinti „élvezet”, de Lacannál túlmutat a hedonikus örömön; a határokon átlépő, túltöltött testi-szellemi élményre utal, amely gyakran fájdalommal vagy tiltással kapcsolódik össze, és amely nem azonosítható egyszerűen élvezettel.
  • Nyelv és strukturális megközelítés: Lacan nagy hatással volt a strukturális nyelvészeti és filozófiai elméletekre (például Saussure), és logikai, formális, valamint topológiai eszközöket (pl. Borromeói csomók) használt a pszichoanalitikus fogalmak elképzelhetővé tételére.

Módszertan, publikációk és intézményes tevékenység

Lacan gyakran olvasta és újraértelmezte Freud szövegeit, hangsúlyozva a szövegek nyelvi és strukturális elemeit. Legfontosabb írásait gyűjtve az Écrits (1966) című kötet tartalmazza többek között a tükörstádiumról, a nyelv szerepéről és a jelölésről szóló tanulmányokat. 1953-tól rendszeresen tartotta híres szemináriumait Párizsban, amelyek jegyzetei hosszú távon hatottak a pszichoanalitikus gyakorlatra és az elméleti diskurzusokra.

1964-ben Lacan megalapította az École Freudienne de Paris intézményt, amely a freudi hagyomány egy alternatív, gyakorlatorientált értelmezését kívánta kínálni. Az intézményt 1980-ban ő maga feloszlatta, egy évvel az előtt, hogy 1981-ben elhunyt.

Hatás, vita és örökség

Lacan munkássága erősen vitatott volt: egyes szakemberek forradalmi újításnak tekintik, mások kritizálták akadémiai stílusa és gyakran nehezen hozzáférhető, szójátékokra, formális eszközökre és komplex fogalmi hálókra épülő írásmódja miatt. Hatása azonban kétségtelen: a pszichoanalízis klinikai gyakorlatára, a filozófiára, az irodalom- és kultúraelméletre, valamint a társadalomtudományokra kiterjedt.

Rövid életrajzi adatok

  • Született és meghalt: Párizs, 1901–1981.
  • Foglalkozás: pszichoanalitikus, pszichiáter.
  • Szemináriumok: 1953–1981 (évente).
  • Fő művek és gyűjtemények: Écrits és a szemináriumok jegyzetei.

Lacan főbb fogalmai – a tükörstádium, a három rend, az objet petit a és a jouissance – ma is élénk diskurzusokat táplálnak a pszichoanalízisben, a kritikai elméletben és a kortárs gondolkodás különböző ágai között.

Zoom


Kérdések és válaszok

K: Ki az a Jacques Lacan?


V: Jacques Lacan francia pszichoanalitikus és pszichiáter.

K: Mit adott hozzá Jacques Lacan a pszichoanalízishez és a filozófiához?


V: Jacques Lacan új gondolatokat adott hozzá a pszichoanalízishez és a filozófiához.

K: Nevezzen meg néhányat azok közül az ötletek közül, amelyeket Jacques Lacan vezetett be.
V: Néhány ötlet, amelyet Jacques Lacan vezetett be, a tükörstádium, a szubjektivitás három rendje (az imaginárius, a szimbolikus és a reális), a kis a tárgy és a jouissance.

K: Mennyi ideig beszélt Jacques Lacan szemináriumokon?


V: Jacques Lacan 1953-tól 1981-ig minden évben beszélt szemináriumokon.

K: Kire volt Jacques Lacan hatással az 1960-as és 1970-es években?


V: Jacques Lacan az 1960-as és 1970-es években számos francia értelmiségire volt hatással.

K: Kinek az eszméihez való visszatérést szorgalmazta Jacques Lacan?


V: Jacques Lacan támogatta a Sigmund Freud eszméihez való visszatérést.

K: Hogyan nevezte magát Jacques Lacan?


V: Jacques Lacan freudistának (Freud követőjének) nevezte magát.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3