James Braid (1795–1860) — skót sebész, a modern hipnózis megalapítója

James Braid (1795–1860) skót sebész, a modern hipnózis megalapítója — úttörő kutatások, hipnotikus terápia és klinikai alkalmazások története.

James Braid (1795. június 19. – 1860. március 25.) skót sebész és a modern hipnózis megalapítójaként ismert kutató volt. 1841-ben látta Charles Lafontaine hipnózis-bemutatóját, és ettől kezdve maga is rendszeresen foglalkozott a jelenség megfigyelésével és értelmezésével. Braid bevezette a "hipnózis" kifejezést és azt állította, hogy a transzszerű állapot, amelybe az emberek kerülnek, elsősorban az elme, illetve az idegrendszer működésének következménye, nem pedig valamilyen láthatatlan "mesmerikus folyadék" vagy "állati mágnesesség".

Braid egyik jellegzetes megfigyelése volt, hogy a figyelem erőteljes koncentrálása egy fényes vagy kis tárgyra (például egy fényes pont, az ujj, vagy egy csillogó tárgy) önmagában képes előidézni hipnotikus állapotot. Több önkísérletet és páciensmegfigyelést végzett, és leírta, hogy hipnózisban adott szuggesztiók hatására a beteg gyakran nem emlékszik a hipnózis alatt elhangzottakra éber állapotában (részleges vagy teljes amnézia). Megfigyelte emellett a pulzus és a vérkeringés változásait is, és úgy vélte, hogy ezek a fiziológiai változások hozzájárulhatnak bizonyos betegségek gyógyításához. Gyakorló orvosként hipnózist és szuggesztiós technikákat is alkalmazott pácienseinél fájdalomcsillapításra és egyes pszichés tünetek enyhítésére.

Munkássága és fontosabb művei

Braid számos cikket és több könyvet írt, amelyekben részletesen ismertette megfigyeléseit és elméleti elképzeléseit. Legfontosabb munkái:

• Neurypnológia, avagy az ideges alvás logikája (1843) — ebben vezette be és fejti ki a hipnózis fogalmát, és részletezi azokat a módszereket, amelyekkel a hipnotikus állapot előidézhető és tanulmányozható.
• Az elme hatalma a test felett (1846) — a pszichés folyamatok és a testi változások közötti kapcsolatra, valamint a szuggesztió orvosi alkalmazására koncentrál.
• Mágia, boszorkányság, állati mágnesesség, hipnózis és elektrobiológia (1852) — Braid e munkájában a korábbi babonás értelmezéseket és a mesmerizmus magyarázatait bírálja, és természettudományos magyarázatot keres a jelenségek mögött.
• Hipnotikus terápia, esetekkel illusztrálva (1853) — esettanulmányokon keresztül mutatja be, hogyan alkalmazta a hipnózist különböző klinikai helyzetekben.

Hatása és öröksége

Braid munkássága alapvetően megváltoztatta a hipnózisról alkotott felfogást: az elméleti magyarázatot a fiziológia és a pszichológia felé tolta el, és levette a jelenséget a mágia és misztikum területéről. Elképzeléseit később egy párizsi orvoscsoport is továbbfejlesztette, akiket a korabeli irodalomban néha "fonóművészeknek" neveztek. J. M. Charcot neurológus vezetésével a párizsi kutatások, különösen a Salpêtrière-i iskola, hozzájárultak a hipnózis tudományos vizsgálatának elfogadottságához. Később a hipnózis további fejlődését a nancy-i iskola (pl. Liébeault, Bernheim) illetve a pszichoterápiák és fájdalomkezelés területén tett alkalmazások hozták.

Braid munkája a modern hipnoterápia és a pszichológia különböző területei számára is meghatározó volt; technikáit és megközelítéseit a mai klinikai gyakorlatban is tanulmányozzák és alkalmazzák. Ugyanakkor elméleteit később kibővítették, pontosították és a 19–20. század során több irányzat vitatta is, de hozzájárulása a hipnózis tudományos alapokra helyezéséhez vitathatatlan.

James Braid Portmoakban, Skóciában született. Betegség következtében halt meg Chorlton-on-Medlockban, Manchesterben 1860. március 25-én.

Keresés betűvel