Apatosaurus és Brontosaurus – jura-kori óriás szauropodák: méret, életmód

Fedezd fel az Apatosaurus és Brontosaurus világát: jura-kori szauropodák mérete, testfelépítése, életmódja és lelőhelyei — robusztus óriások a szárazföldön.

Az Apatosaurus egy szauropoda dinoszaurusz, amely a felső jura időszakban élt. A Diplodocusszal egy családba tartozik. A Brontosauruszt egykor az Apatosaurus későbbi nevének gondolták, de mára bebizonyosodott, hogy külön nemzetség.

Méretek és külső megjelenés

Az Apatosaurus testhossza elérhette a 20–22 métert, csípőnél pedig körülbelül 4–5 méter magasra nőtt; egyes becslések szerint tömege elérhette a 20–25 tonnát (egyes modern elemzéseknél ennél kisebb vagy nagyobb értékek is előfordulnak a módszertől függően). Testfelépítése robusztusabb volt, mint a hozzá közeli rokonságba tartozó Diplodocusé: a nyakcsigolyák kevésbé megnyúltak és tömörebbek, a végtagok arányai vastagabbak, izmosabb testalkatot sugallnak.

A fej mellett fontos külső jellegzetesség, hogy mint a legtöbb diplodocidnél, az Apatosaurus fogazata elsősorban a homlokfelé koncentrálódott és inkább „köröm-” vagy „csipeszszerű” fogakra emlékeztetett, amely a növények letépésére, csipegetésére volt alkalmas. A legtöbb szauropodához hasonlóan az Apatosaurusnak is csak egyetlen nagy karma volt mindkét mellső végtagján, a hátsó végtagon pedig az első három lábujjon találhatók karmok.

Életmód és viselkedés

Az Apatosaurus növényevő volt. Valószínűleg a nyaki izomzattal és mozgékonysággal különféle magasságú növényzetet ért el: alacsonyabb cserjéktől a közép- és középmagasságú fák lombjaiig. A táplálkozás módjáról több elmélet létezik — egyes kutatók szerint inkább a lombkorona alsó részeit téphették le, mások szerint alacsonyabban legeléshez hasonló módon táplálkozhattak.

Korai feltételezések szerint a nagyon nagy testtömeg miatt részben a vízben tartották magukat, ám a csontok és az ízületek vizsgálata, valamint a környezeti (üledékes) adatok alapján ma már általánosabb nézet, hogy szárazföldi életmódot folytattak, és valószínűleg csordákban mozoghattak, ami védelmet nyújtott a ragadozókkal szemben.

A farok tartása és funkciója is vitatott: a farok jelentős egyensúlyozó szerepet töltött be, és elképzelhető, hogy figyelmeztetésre vagy védekezésre is használták – korábbi elméletek a „bőrön átragadó pálcafény‑” vagy „szuperszonikus ostorcsapásról” szóltak, de a modern biomechanikai modellek alapján valószínűbb, hogy hangos, de nem feltétlenül szonikus csapásokat tudtak leadni.

Csontozat és mozgás

A nyakcsigolyák szerkezete — a diplodocidákra jellemző pneumatikus (légüregekkel részben kiüregesített) csontozat ellenére — itt tömörebb volt, ami a masszívabb nyaki izomzat és tartóstruktúra szükségességére utal. A mellső végtagok erősek és oszlopszerűek voltak, a lábcsontok zömökebbek (annak ellenére, hogy fizikailag hosszúak), ami a nehéz test elviseléséhez szükséges szerkezeti erőt biztosította. Sok rekonstrukció szerint a test súlya alatt a jármód lassú, de stabil volt; a csordák vándorlása, nagy távolságok átszelése hosszú időn keresztül elképzelhető.

Rendszertan és a Brontosaurus vitája

A paleontológiai történelem része a zavar a két nemzetség között: Apatosaurus és Brontosaurus neve körüli vita több mint száz éve tart. Othniel Charles Marsh írta le mindkettőt a 19. század végén; a 20. század elején viszont a Brontosaurus neve alárendelté vált az Apatosaurusnak, amikor a szakma úgy értékelte, hogy a leírt különbségek nem indokolják a külön nemzetséget. 2015-ben azonban egy részletes filogenetikai vizsgálat (Tschopp, Mateus & Benson) arra a következtetésre jutott, hogy a Brontosaurus elegendően különbözik az Apatosaurustól ahhoz, hogy önálló nemzetségként kezeljék — így a Brontosaurus neve ismét visszanyerte a validitását. A vita mutatja, milyen dinamikus és változó a dinoszauruszok rendszertana, ahogy új leletek és új elemzési módszerek állnak rendelkezésre.

Fosszíliák és előfordulás

A kövületeket elsősorban Észak-Amerikában találták. A cikk elején említett lelőhelyek: Wyomingban, Coloradóban, Oklahomában és Utahban előfordulnak leletek, de más jurasztratigráfiai területeken is kerültek elő fragmentumok. A környezet általában ártéri síkságokkal, folyókkal és időnként szárazabb, fásodott területekkel jellemezhető; ezek a környezetek gazdag növényzettel szolgáltak a nagy növényevőknek.

Fajok

Az Apatosaurusnak legalább két faja van:

• Apatosaurus ajax — az egyik legismertebb faj, történelmileg korai leírású.
• Apatosaurus louisae — egy jól ismert, részletesebb maradványokon alapuló faj, amelyről több teljesebb vázzal végzett rekonstrukció készült.

Brontosaurus röviden

Brontosaurus (a legismertebb faj: Brontosaurus excelsus) testfelépítése hasonló volt az Apatosauruséhoz, de a 2015-ös áttekintés szerint eléggé különbözött anatómiájában ahhoz, hogy önálló nemzetségként kezeljék. A Brontosaurus és az Apatosaurus közötti különbségek főleg a csontok, különösen a nyak- és farokcsigolyák, valamint a medence és a végtagok részletes alakjában találhatók.

Összegzés

Az Apatosaurus jellegzetes, robusztus diplodocid szauropoda, amely a felső jura erdeiben és síkságain élt, nagytestű, növényevő, valószínűleg csordákban mozgó állat volt. A Brontosaurusral kapcsolatos névvita ma már nagyrészt rendeződött, és mindkét nemzetség fontos szereplője a jura kori ökoszisztémáknak és a dinoszauruszok rendszertani kutatásának.

Életmód

A 19. században és a 20. század elején úgy vélték, hogy az Apatosaurushoz hasonló szauropodák túl masszívak voltak ahhoz, hogy a szárazföldön megállják a helyüket. Úgy vélték, hogy részben víz alatt, talán mocsarakban éltek. A legújabb leletek ezt nem támasztják alá. Ma már úgy gondolják, hogy a szauropodák teljesen szárazföldi állatok voltak. A diplodocidák ormányának vizsgálata kimutatta, hogy az Apatosaurus szögletes ormánya, a gödrök nagy aránya és fogainak finom, szubparaleláris karcolásai arra utalnak, hogy földön járó, nem szelektív böngésző volt. Páfrányokat, cikádokat, magpáfrányokat, lószerszámokat és algákat ehetett.

Az olyan fontos kérdések, mint a hőszabályozás, az anyagcsere és a légzés még mindig nem tisztázottak. Egyes tudósok szerint a szívnek gondot okozott volna az agy oxigénellátásához szükséges megfelelő vérnyomás fenntartása. Mások szerint a fej és a nyak közel vízszintes testtartása kiküszöbölte volna az agy vérellátásának problémáját, mivel az nem lett volna megemelve.

James Farlow számításai szerint egy Apatosaurus méretű dinoszaurusznak körülbelül 35 t (34 hosszú tonna; 39 rövid tonna) 5,7 t (5,6 hosszú tonna; 6,3 rövid tonna) fermentációs tartalma (emésztett táplálék) lett volna. "Az erjedés hője jelentős hőforrást jelenthetett e hüllők számára".

Az FMNH P25112 minta farokcsigolyája, a pneumatikus üregek (lyukak) láthatóak.


Egy fiatalkorú nyomai.

Kérdések és válaszok

K: Mi az az apatosaurus?

K: Melyik az Apatosaurus családja?

K: Mit gondoltak egykor a Brontosaurusról?

K: Milyen nagyra nőtt az Apatosaurus?

K: Mit evett az Apatosaurus?

K: Hol találták meg az Apatosaurus csontjait?

K: Az Apatosaurus a vízben vagy a szárazföldön élt?

Keresés betűvel