Epikontinentális (epeirikus/beltengerek) — definíció, jellemzők, példák

Epikontinentális (epeirikus/beltengerek) — érthető definíció, fő jellemzők és példák (Balti-tenger, Hudson-öböl, Sundance-tenger). Ismerd meg kialakulásukat és jellegzetességeiket!

A beltengerek, más néven epeirikus vagy epikontinentális tengerek, olyan sekély tengerrészek, amelyek egy kontinens felszíne fölé terjednek ki. Ezeket a kifejezéseket gyakran egymással felcserélve használják, bár a gyakorlatban van árnyalatnyi különbség: a "beltenger" általában félzárt, belső tengerre utal, míg az "epikontinentális" (epeirikus) kifejezés a kontinens belső részén kialakuló, sekély tengertípusra fókuszál.

Jellemzők

• Sekély vízmélység: az epeirikus tengerek általában viszonylag sekélyek; mélységük sok esetben néhány tíz vagy százas méter körüli. Például a Hudson-öböl átlagos mélysége kb. 30 méter, míg a nyílt óceánok vagy mély öblök, mint a Bengáli-öböl, több ezer méter mélyek.
• Elhelyezkedés: rendszerint a kontinentális lemezen vagy a kontinentális talapzaton helyezkednek el; a Északi-tenger például nem "szárazföldi" tenger, de kontinentális talapzaton fekszik, így epikontinentális jellegűnak tekinthető.
• Kapcsolat az óceánnal: sok epeirikus tenger nyitott kapcsolatban áll az óceánnal, de lehetnek részben elszigeteltek is. A beltengerek általában zártabb vagy félig zárt rendszerek.
• Változó sótartalom és hőmérséklet: a belső elzártság és a folyóvíz-befolyás miatt a sótartalom gyakran eltér az óceáni átlagtól (például a Balti-tenger brakk vízű).
• Nagy üledéklerakódások: a sekély, lassú áramlású vizek kedveznek üledékek felhalmozódásának, gyakran vastag mészkő-, agyag- és homokrétegek jönnek létre.

Kialakulás

Az epeirikus tengerek létrejöhetnek többféle folyamat eredményeként:

• Eusztatikus tengerszint-emelkedés: széles, globális tengerszint-növekedés (pl. jégolvadás vagy hőmérsékletváltozás miatt) eláraszthatja a kontinens peremét és belső síkságait. Erről szól a cikk egyik megállapítása is: a magas ("eusztatikus") tengerszint is kiválthatja az epikontinentális elöntést.
• Tectonikai és medencefejlődési folyamatok: lokális süllyedés, nagy geológiai medencék kialakulása vagy tektonikus lesüllyedés is lehetővé teszi, hogy a tenger kapcsolódjon a beltérhez.
• Átmeneti összeköttetések: földtörténeti időszakokban az óceánok és tengerek átjárói megnyílhatnak vagy bezáródhatnak, így időszakosan nagyméretű epikontinentális tengerek alakulhatnak ki.

Földtörténeti és modern példák

Bizonyos földtörténeti korszakokban a kontinensek belsejét kiterjedt epikontinentális tengerek borították. Példák:

• A jura időszakban Észak-Amerika nagy részét a Sundance-tenger fedte.
• A kréta időszakban még nagyobb területet borított a Nyugati Belső-tenger (Western Interior Seaway), amely jellegzetes üledékeket és gazdag fosszíliaanyagokat hagyott maga után.
• Modern példa: a Balti-tenger — félig zárt, sekély, brakk vize miatt gyakran beltengerként említik.
• Az Északi-tenger nem belső tengeri medence, de a kontinentális talapzaton fekvő, viszonylag sekély víz miatt epikontinentális jellegűnek tekinthető.
• Gyakran epeirikus tengernek tekintik a Hudson-öblöt a kicsi átlagos mélysége miatt, szemben például a mély Bengáli-öböl nagy mélységeivel.

Geológiai és ökológiai jelentőség

• Üledék- és kőzettípusok: az epikontinentális tengerekben gyakoriak a vastag üledék- és karbonátképződmények (agyag- és homokrétegek, mészkövek), amelyek fontos kőolaj- és földgázlelőhelyek forrásai lehetnek.
• Fosszília-archívum: ezek a tengerek gyakran gazdag fosszíliaanyaggal szolgálnak a tengeri élet és a környezeti változások tanulmányozásához.
• Ökoszisztémák és primer produktivitás: a sekély, jól megvilágított vizek alga- és fitoplankton-termelése általában magas, ami bőséges táplálékot biztosít halaknak és más tengeri élőlényeknek.

Különbség beltengerek és más tengerek között

A szóhasználatban:

• Beltenger: általában zártabb vagy félig zárt belső tenger (pl. Balti-tenger), ahol a tenger és a szárazföld viszonya erősebben befolyásolja a sótartalmat és az áramlásokat.
• Epeirikus/epikontinentális tenger: hangsúlyozza, hogy a tenger a kontinens felszíne fölött terjed ki, sekély és gyakran nagy kiterjedésű. Sok ilyen tenger nyitott kapcsolattal rendelkezik az óceánhoz, de lehetnek részben zárt állapotok is.

Emberi hatás és gazdasági jelentőség

Ezek a tengerek fontos halászati területek, hajózási útvonalak és ásványi energiakincs-források lehetnek (például üledékes kőolaj- és gázmezők). Ugyanakkor a partközeli, sekély vizek érzékenyek az eutrofizációra, szennyezésre és a tengerszint-emelkedés hatásaira, amelyek megváltoztathatják sósságukat, áramlási viszonyaikat és ökológiai egyensúlyukat.

Összefoglalás

Az epikontinentális vagy epeirikus tengerek tehát a kontinens fölé kiterjedő, sekély tengerrészek, amelyek kialakulását elsősorban a tengerszint emelkedése és a medence-süllyedések okozzák. Fontos szerepet játszanak a földtörténeti üledékfelhalmozódásban, gazdag fosszíliaanyaggal szolgálnak, és jelentős ökológiai és gazdasági következményeik vannak a modern világban.

Kérdések és válaszok

K: Mik azok a beltengerek?

K: Hogyan alakulnak ki a beltengerek?

K: Találhatók beltengerek a kontinensek belsejében?

K: Mi a példa egy mai szárazföldi tengerre?

K: Az Északi-tenger beltenger?

K: Miért tekinthető a Hudson-öböl epeirikus tengernek?

K: Miben különböznek a beltengerek az epeirikus tengerektől?

Keresés betűvel