Koordináták: 69°23′46.39″N 30°36′31.20″E / 69.3962194°N 30.6086667°E / 69.3962194; 30.6086667

A Kola szupermélyfúrás (oroszul: Кольская сверхглубокая скважина, Kolskaya sverkhglubokaya skvazhina) a Szovjetunió–Oroszország egyik hosszú távú geológiai kutatási projektje volt, amelynek célja a földkéreg minél mélyebb rétegeinek közvetlen vizsgálata. A fúrást a Kola-félszigeten kezdték el 1970. május 24-én; a munkálatok fő fázisa 1970 és 1992 között zajlott. A borehole megnevezése SG-3: a „SG” az orosz „сверхглубокая” (szverkhglubokaja, „szupermély”) rövidítése. A projektet szovjet geológusok és kutatóintézetek irányították, több tudományos intézet részvételével.

Célok és tudományos jelentőség

A fúrást elsősorban azzal a céllal indították, hogy közvetlen mintavétellel és mérésekkel többet megtudjanak a kontinens belső szerkezetéről, a kőzetek metamorfózisáról, a hőáramlásról, a földtani rétegek egymásra rakódásáról és a mélyben zajló folyamatokról. A kutatók remélték, hogy a fúrás közelebb visz a Mohorovičić‐felület (Moho) eléréséhez, illetve pontosabb képet ad a földkéreg fejlődéséről.

Műszaki adatok és idővonal

  • Indulás: 1970. május 24.
  • Legnagyobb elért mélység: 12 261 méter (SG-3, 1989). Ez a Földön valaha elért legmélyebb, ember által készített pont.
  • Működési időszak: a fúrás főként 1970–1992 között zajlott; a projekt működését az 1990-es évek elején a finanszírozás csökkenése és a politikai változások miatt leállították. A kutatómunka és a lyuk fenntartása részben a 1990-es évek közepéig folytatódott, a helyszínt később részben felszámolták; a műszaki zárásra és a helyszín végleges lezárására a 2000-es években került sor.
  • Műszaki nehézségek: a fúrás során egyre nagyobb hőmérsékletekkel és technikai problémákkal kellett szembenézni: a mélyben mért hőmérséklet jóval magasabbnak bizonyult a prognosztizáltnál, ami gyorsabban rongálta a szerszámokat és korlátozta a további mélyítést.

Főbb tudományos eredmények

A Kola-fúrás számos fontos megfigyelést és mintát szolgáltatott:

  • A földkéreg összetétele és szerkezete részletesebb ismerete: a felszíni kőzetektől a mélyebben fekvő metamorf gneisz- és kristályos kőzetekig terjedő minták segítettek modellezni a kontinens fejlődését.
  • Váratlan hőviszonyok: a mélységi hőmérséklet emelkedése nagyobb volt a vártnál (a legmélyebb pont közelében kb. 180 °C körülire becsülték), ami korlátozta a további fúrást.
  • Víz és gáz a nagy mélységekben: a kutatók olyan folyadékokat és gázt találtak repedéseken és zárványokban, ami fontos információkat adott a mélybeli hézagok és anyagmozgások működéséről.
  • mikrobiális és fosszilis maradványok kérdése: a fúrás során apró szerves anyag-maradványok és mikroszkopikus szerkezetek kerültek elők, amelyek vitára adtak okot arról, milyen eredetűek és hogyan jöttek létre a mélyben—ez új irányokat nyitott a mély bioszféra kutatásában.
  • Akusztikus és geofizikai mérések: a fúrásból nyert adatok finomították a szeizmikus rétegek modelljeit és segítettek a Moho helyének jobb értékelésében az adott területen.

A legmélyebb emberi fúrás státusza és összehasonlítás más kutakkal

Az SG-3 1989-ben elért 12 261 méteres mélysége óta ez a legmélyebb, ember által készített pont a Földön. Fontos megkülönböztetni azonban a „vertikális” (felszín alá mért) mélységet és a „mért hosszt” (ami hosszú, ferde vagy horizontális olajkutaknál nagyobb lehet). Sok modern olaj- és gázkút egyes szakaszaiban nagyobb mért hosszt ér el, de nem feltétlenül nagyobb függőleges mélységet.

Sokáig az SG-3 volt a leghosszabb lyuk is a nyitástól mért távolságot tekintve. 2008-ban a katari Al Shaheen BD-04A olajkút +27 méterrel, azaz 89 lábbal jutott messzebbre, 2011-ben pedig a szahalini Odoptu OP-11 olajkút +83 méterrel, azaz 272 lábbal jutott messzebbre. Ezek az összehasonlítások azonban a legtöbb esetben a kút „mért hosszára” vonatkoznak, nem feltétlenül az egyenesen vertikális mélységre.

Tévhitek és kulturális hatás

A Kola-fúrást körülvettek mítoszok és városi legendák (például hogy „megnyitották a poklot” vagy hogy szokatlan, misztikus jelenségeket tapasztaltak a mélyben). Ezeknek nincs tudományos alapja; a kutatás során leírt jelenségek (pl. hőmérséklet-emelkedés, víz zárványokban, különös mikro-szerkezetek) földtani magyarázattal rendelkeznek.

Összegzés

A Kola szupermélyfúrás egyedülálló és hosszú távú tudományos program volt, amely sok új adatot és ismeretet adott a földkéreg mélyéről és a földtani folyamatokról. Bár a fúrás sosem érte el a Moho-t, és a további mélyítést a technikai nehézségek és a finanszírozás hiánya megakadályozta, az SG-3 ma is mérföldkő a geológiai kutatások történetében, a 12 261 méteres mélységével pedig a legtöbb forrás szerint a Föld legmélyebb ember által készített pontja maradt.