Szupermély fúrás a Kola-félszigeten

A lyuk elkészítése

A lyukat különböző időpontokban különböző gépekkel készítették. A szovjetek az Uralmash-4E-vel kezdték a lyuk készítését. Később az Uralmash-15000-es gépet használták. Eleinte 15 000 m mélyre, azaz 9,3 mérföldre akartak lejutni a felszín alá. A gépek 1979. június 6-án megdöntötték a legmélyebb lyuk korábbi rekordját. A korábbi rekordot az Egyesült Államokban, az oklahomai Washita megyében található Bertha Rogers-féle 9583 méteres lyuk tartotta. A gépek 1983-ban 12 000 m-re, azaz 7,5 mérföldre jutottak a felszín alá. Ezt aztán a Szovjetunió körülbelül egy évig ünnepelte (külön tudomásul vette) anélkül, hogy mélyebbre ment volna. 1984. szeptember 27-én a gép 12 066 m vagy 39 587 láb mélységben eltört; a fúrószála kicsavarodott és a lyukban maradt. Amikor a szovjetek újra nekiláttak a lyuknak, 7000 m-ről (23 000 láb) kellett kezdeniük.

A legnagyobb mélységet 1989-ben érték el. A lyuk készítői úgy gondolták, hogy 1990 végére 13 500 m-ig, és végül 1993-ra 15 000 m-ig jutnak el. Mélyebbre azonban nem tudtak menni, mert hibát követtek el, és a lyuk végén a remélt 100 °C helyett 180 °C volt. A gépeik 1992-ben egyáltalán nem készítettek több lyukat. Az utolsó vizsgálatokat 2005-ben állították le, a helyet pedig 2008-ban teljesen bezárták és magára hagyták.

Egy 1987-es szovjet bélyeg a lyuk képével.

Amit megtudtunk

A Kola-lyuk körülbelül ⅓-eddig hatolt át a Balti Pajzson, a földkéregnek a Kola-félsziget alatti részén (a kőzet külső szintjén). (A Földet tanulmányozó emberek szerint a lyuk keletkezésének helyén körülbelül 35 kilométer vagy 22 mérföld mélységben van.) A legmélyebb lyuk alján lévő kőzetek több mint 2 és fél milliárd évesek voltak.

A lyukat készítő emberek elmondták, hogy meg akarták ismerni a balti pajzs különböző szintjeit, azt, hogy hogyan mozog a hang és a hő a föld alatt, vagy hogy milyen kőzetek alkotják a földkéreg mélyét, valamint új készségeket és eszközöket akartak létrehozni a föld mélyére való behatoláshoz. Az egyik legfontosabb dolog, amire rájöttek, hogy tévedtek a föld alatti kőzetek fajtáival kapcsolatban. Amikor azt vizsgálták, hogyan mozognak a hanghullámok a Földön keresztül, azt gondolták, hogy a felszín alatt körülbelül 7 km mélyen át kell váltani a gránitról a bazaltra. Valójában a hanghullámok azért változtak meg, mert a hő és a nyomás miatt a gránit másképp viselkedett. Emellett ez a különleges gránitfajta darabokra tört és tele volt vízzel. A víz nem felülről jött, hanem a szilárd kőzet csapdába ejtette a mély kéregben. Egy másik fontos felfedezés az volt, hogy a mély lyukból származó iszapban hidrogéngáz "forr".

Maga a lyuk 2012-ben. Behegesztették, így szilárd fém borítja a lyukat, és távol tartja az embereket.

Kapcsolódó oldalak

• Mohorovičić diszkontinuitás