Hidroponika (hidrokultúra) — Talaj nélküli növénytermesztés ismertető

A növények ilyen módon történő termesztésének számos módja van. Íme néhány példa.

Statikus oldatkultúra

Ez a növényeket tápanyagtartalmú vízben egy tartályba helyezi vagy úsztatja. A vizet egy szabályozó rendszer megújítja, hogy a növények gyökerei ne száradjanak ki. A víz nem áramlik át a tartályon, hanem statikusan áll. Mivel a víz mozdulatlan, gyakran algák nőnek, amelyek felhasználják a tápanyagokat, és elborítják a növények gyökereit, így azok nem tudják olyan jól felvenni a tápanyagokat. Az algásodás csökkenthető, ha valamilyen módszerrel megakadályozzuk, hogy a fény elérje a gyökereket, például fekete műanyaggal vagy alumíniumfóliával. A statikus oldatot hetente vagy kéthetente kell cserélni, hogy a megfelelő mennyiségű tápanyagot biztosítsuk.

Folyamatos áramlású megoldás

Ez a növények termesztése folyamatosan folyó vízben. A növényeket egy sekély edénybe lehet helyezni, és a tápanyagokat tartalmazó víz átfolyik a gyökereken. Ez többféleképpen is megvalósítható: a víz átfolyhat a csupasz gyökereken egy csőben vagy üreges tartályban, vagy a víz átfolyhat egy rostszőnyegen, amelybe a gyökerek belenőttek, vagy a kettő közötti változatokon. Ennek a rendszernek az egyik fő előnye, hogy a tápoldatvizet egy tárolóedényben lehet tartani, és ha bármilyen változtatásra van szükség a tápanyagon, azt könnyen meg lehet tenni a tárolóedényben. A rendszer általában gravitációsan működik, a tárolóedényt a növényeknél magasabbra helyezik, és a víz lefelé csorog, amíg a növények gyökerein keresztül egy alacsonyabb tárolóedénybe nem jut, ahonnan visszapumpálják a magasabb tárolóedénybe. Ennek a módszernek az az előnye, hogy hatékonyan használja fel a tápanyagokat, lehetővé teszi, hogy az oxigén eljusson a gyökerekhez (ami fontos az egészséges növekedéshez), és a víz mennyisége nagyon könnyen szabályozható. A fő hátrányok közé tartozik, hogy ha a keringtető rendszerben bármilyen hiba lép fel, a növényeknek kevés vízzel kell élniük, amíg a hibát ki nem javítják, és az áramlási csatornáknak szabályos lejtésűnek kell lenniük, ha nem ilyenek, akkor a víz a nem lejtős területeken maradhat, és ez problémákat okozhat.

Gravitációs táplálású rendszerek

Ez a rendszer nem használ áramot a tápanyagokat tartalmazó víz keringetéséhez. A rendszerben egy nagy tartály van a növényeknél magasabban elhelyezve, és a víz szabályozott módon folyik lefelé a növényekhez. Ezt a rendszert cserépben nevelt növényeknél használják, ahol a vizet a cserép aljához juttatják, és a kapilláris hatás felhúzza a vizet a cserépbe.

Aeroponika

Ez egy olyan rendszert alkalmaz, amelyben a növények gyökerei egy kamrában vannak, amelyet folyamatosan vagy szünetmentesen tápanyagtartalmú, finom vízpárával permeteznek. A növény gyökerei a levegőben lógnak, és ennek a rendszernek az az előnye, hogy a gyökerek jól hozzáférnek az oxigénhez. Ezt a rendszert 1983-ban találta fel Richard Spooner, és mára a növények széles körének sikeres termesztési módjává vált, beleértve a vetőburgonya-, paradicsom-, levél- és kis salátanövények termesztését. Az aeroponika további előnyei közé tartozik, hogy a növények sokkal szélesebb skálája termeszthető ezzel a rendszerrel, (egyes növények nem szeretik, ha a gyökereik folyamatosan vízben vannak) a növények a normál hidroponikában szükséges tápanyagoknak csak a negyedével nőnek, és a NASA is érdeklődik e rendszer iránt, mivel a permet kezelése egyszerűbb, mint a folyadékok kezelése a gravitációmentes térben. Végezetül, az ezzel a módszerrel termesztett növények átültethetők talajba vagy más termesztőközegbe anélkül, hogy a növekedésük lelassulna, amíg alkalmazkodnak az új körülményekhez. A fő hátránya, hogy ennek a rendszernek a kiépítése és fenntartása költségesebb, mint a normál hidroponikus rendszereké.

Passzív öntözés

Ezt a módszert passzív hidroponikának vagy félhidroponikának is nevezik. Ebben a rendszerben a növények egy porózus anyagban nőnek, mint például speciális agyaggranulátum, vermikulit, üvegszál, kókuszhéj, perlit vagy hasonló anyag, amely megtartja a vizet, sok légteret tartalmaz, de nem hat közvetlenül a növények gyökereire. A vizet átfuttatjuk az anyagon, hogy nedves maradjon, az anyag pedig elkülöníti a növények gyökereit, hogy a növények jól érintkezzenek a levegővel, így segítve a növényt az oxigén és a szén-dioxid felhasználásában. ez a módszer könnyen beállítható és ellenőrizhető, és számos olyan növény számára alkalmas, mint az orchideák vagy a broméliák, amelyek a természetben a gyökereikkel a meleg, nedves levegőben nőnek.

Alul-öntözés és alul-öntözés

Ez a módszer "Flood and Drain" néven is ismert. Ez egy olyan módszert alkalmaz, amelynél egy nagy, tápanyagot tartalmazó víztartályt helyeznek a termesztett növények szintje alá, és időközönként a vizet szivattyúval vagy kézi emeléssel öntözik a növényeket, majd visszaengedik a tartályba. Ez egy egyszerűen felépíthető módszer, és könnyen szabályozható egy automata mechanizmussal.

Futás a pazarláshoz

Ez az a módszer, amikor a növényeket olyan anyagon nevelik, amely némi vizet tart, de sok légteret tartalmaz, például vermikulit, perlit, üvegszál vagy durva homok. A tápanyagokat tartalmazó vizet egy időzítő vezérli, és az öntözés mennyisége több tényezőtől függ, mint például a hőmérséklet, a növények mérete, az anyag típusa, amelyben a növények nőnek, és egyéb technikai jellegű dolgok. A víz a növények öntözése után egy gyűjtőtartályba folyik, és újra felhasználható vagy eldobható. Ezt a rendszert nagyon széles körben használják a kereskedelmi célú zöldségtermesztésnél, például paradicsom és uborka termesztésénél.

Mélyvízi kultúra

Ez magában foglalja a tápanyagokkal teli vízben lógó növények termesztését. A növényeket hálókban tartják úgy, hogy a gyökereik a vízben vannak. A hálók tartalmazhatnak vagy nem tartalmazhatnak olyan anyagot, amely elválasztja a gyökereket. A vízbe levegőt pumpálnak, hogy növeljék a víz oxigénszintjét, ami segíti a gyökerek növekedését.

Bubbleponics

Ezt a módszert a fenti mélyvízi kultúra módszerével együtt alkalmazzák. A növekedés korai szakaszában a növények gyökereit vízzel és tápanyagokkal öntözik, amelyeket egy légkövön keresztül szivattyúznak, hogy magas szintű oldott oxigént juttassanak a vízbe, ami nagyban segíti a fiatal gyökerek növekedését. Ezt általában csak a növekedés korai szakaszában alkalmazzák, amikor a növények gyökércsomókat képeznek.

• A hidroponikus terményeket még életben lehet csomagolni és értékesíteni, ami növeli a frissesség időtartamát.
• A túl- és alulöntözés megszűnik.
• A hidroponika jó növénytermesztési módszer olyan területeken, ahol nincs jó talaj, például az Antarktiszon, űrállomásokon és űrkolóniákon.
• A hidroponika nagyon jó a növénytanításhoz és a kutatáshoz.
• Nincs szükség talajra.
• A termények nem szennyeződnek a talajjal.
• Kevesebb vízre van szükség, mint a talajban termesztett növények esetében.
• A hidroponika kevesebb költséggel jár, mint a szamócatermesztés más módja.
• A hidroponika több napfényt ad a növényeknek.
• A bogarak és egyéb kártevők száma csökken a hidroponikus rendszerrel.