Francis Bacon: angol filozófus, államférfi és a baconi módszer atyja

Francis Bacon — angol filozófus és államférfi, a baconi módszer atyja; élete, politikai pályája és tudományos forradalma, amely alapjaiban alakította a modern gondolkodást.

Francis Bacon, 1st Viscount St. Alban KC (1561. január 22. - 1626. április 9.) angol filozófus, államférfi és író. Az egyik legnagyobb gondolkodóként jellemezték, akinek eszméi megváltoztatták az emberek gondolkodását.

Londonban született Sir Nicholas Bacon fiaként, Erzsébet királynő tanácsadójának, William Cecilnek az unokaöccseként. A cambridge-i Trinity College-ban tanult. Első munkahelye ügyvédként volt. Később parlamenti képviselő lett, és 1586-ban vezető szerepet vállalt Mária skót királynő kivégzésében. 1591-ben Robert Deveraux, Essex grófjának barátja lett, és számos értékes ajándékot kapott tőle. Miután Essex lázadást vezetett a királynő ellen, Bacon egyike volt azoknak, akik vezették a nyomozást, amely 1601-ben Essex kivégzéséhez vezetett.

Bacon gyakran került bajba, mert túl sokat költött, 1601-ben pedig adósság miatt letartóztatták. Amikor Jakab király 1603-ban király lett, Bacon helyzete javult. 1603-ban lovaggá ütötték. Egyike volt azoknak, akik Anglia és Skócia egy országként való egyesítése mellett érveltek, ami az ő élete után, az 1700-as években meg is történt. Bacon 1606-ban feleségül vette Alice Barnhamet, és a következő évben kinevezték főügyésznek. A továbbiakban egyre jobban fizető pozíciókat kapott, többek között főügyészi, lordtartói és lordkancellári tisztségeket.

1618-ban Verulam bárójává, 1621-ben pedig St Albans algrófjává nevezték ki. Mivel nem született gyermeke, halálával mindkét cím megszűnt.

Pozícióit arra használta fel, hogy még több pénzt keressen magának, és 1621-ben a parlament megállapította, hogy korrupt volt. 40 000 font pénzbüntetést kapott, és minden állásából eltávolították. Jakab király hatályon kívül helyezte a bírságot, de egy ideig a londoni Towerben tartották fogva.

Leginkább a világ újfajta szemléletmódjának vezető gondolkodójaként vált ismertté. Írásai elindították és híressé tették a tudományról való gondolkodásmódot. Ezt a gondolkodásmódot ma baconi módszernek nevezik. Alapja, hogy a világot kísérletekkel vizsgáljuk. Az eredmények megfigyelése után a tudós előáll egy ötlettel, hogy megmagyarázza a történteket. Ezt az ötletet vagy hipotézist aztán további kísérletekkel tesztelik. A tudománynak ezt a gondolkodásmódját induktív módszertannak nevezik. Bacon idejében ezeket a módszereket a mágiával, többek között a hermetizmussal és az alkímiával hozták összefüggésbe. Az alkímia a tűz, a föld, a víz és a levegő tanulmányozása volt. Az alkimisták ólomból próbáltak aranyat előállítani.

Életmű és közéleti pálya

Bacon életét egyszerre jellemezték a tudományos érdeklődés és a politikai ambíciók. Jogászként szerzett hírnevet, majd a királyi udvar kedvelt tanácsadója lett; ugyanakkor anyagi gondjai és a hatalmi játszmák sokszor megnehezítették pályáját. A politikai szerepek betöltése mellett folyamatosan foglalkozott írással és tudományos kérdésekkel, különösen a természettudomány módszereivel kapcsolatban.

Főbb művei és gondolatai

• The Advancement of Learning (A tudás előmozdítása) – a tudományos ismeretek szervezéséről és fejlesztéséről szóló műve.
• Novum Organum (1620) – Bacon legismertebb műve, amelyben részletesen kifejti az induktív módszer és a kísérleti megközelítés fontosságát.
• Essays (Esszék) – rövidebb gondolatok erkölcsről, politikáról és emberi természetekről; ezek irodalmi értékük miatt is ismertek.
• The New Atlantis – utópisztikus elbeszélés, amelyben a tudományos kutatás társadalmi szervezésének elképzelését mutatja be.

Bacon kritikája a korabeli tudományossággal szemben azt hangsúlyozta, hogy a korai következtetésekre épülő, elméleti spekulációk helyett a megfigyelésre és a kísérletekre kell alapozni a tudást. Fogalmai közül ismert a „bálványok” (idola) rendszere, amely azt próbálta feltárni, milyen téves előítéletek és ráhatások akadályozzák az emberi értelem helyes működését. Négy nagy típusát különböztette meg: a törzs (idola tribus), a barlang (idola specus), a piactér (idola fori) és a színház (idola theatri) bálványai — magyarul röviden: a közös emberi tévedések, az egyéni szokások és neveltetés torzításai, a nyelvi és társadalmi félreértések, illetve a hibás filozófiai rendszerek hatásai.

A baconi módszer és hatása

Induktív gondolkodás: Bacon szerint a tudomány feladata nem az volt, hogy előzetes axiómákból származtasson következtetéseket (dedukció), hanem az, hogy rendszerezett megfigyelésekből és kísérletekből induljon ki, és ezek alapján alakítson ki általános elveket (indukció). Ennek módszere a tapasztalatok összegyűjtése, az esetek finom szétválasztása és a hipotézisek következetes tesztelése volt.

Ez a megközelítés erősen hozzájárult a természettudományok fejlődéséhez, hatása érezhető a 17. századi tudományos forradalomban és a későbbi Royal Society működésében: az empirizmus és a kísérleti módszer hangsúlyozása ma is a modern tudomány alapelvei közé tartozik.

Büntetés, visszavonultság és halál

1621-es botránya után Bacon visszavonult a közélettől és élete vége felé elsősorban írásra és kísérletezésre fordította idejét. Híres anekdota szerint 1626-ban meghűlés következtében hunyt el, miután kísérletezett a hús tartósításának egyik módjával (híradások szerint egy csirke megőrzését próbálta hóval-hideggel).

Örökség

Bacon öröksége kettős: politikusként és jogászként jelentős hatást gyakorolt korának közéletére, de legfőbb hatása a tudományfilozófiában és módszertanban mutatkozik meg. A baconi gondolkodás előkészítette az utat az empirizmus számára, és hozzájárult ahhoz a szemléletváltáshoz, amelyben a kísérlet és a megfigyelés vált a tudomány elsődleges forrásává. Művei ma is olvashatók, és gondolatai továbbra is fontosak a tudományos elmélet és módszertan vizsgálatában.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Francis Bacon?

K: Milyen címet viselt?

K: Mikor élt?

K: Mi az öröksége?

K: Hol született?

K: Milyen gondolkodó volt?

K: Hogyan hatott munkássága a társadalomra?

Keresés betűvel