Ausztrália története: 65 000 év – őslakosoktól a felfedezőkig
Fedezze fel Ausztrália 65 000 éves történetét: őslakos kultúrák, Álomidő, bumerángtól a felfedezőkig — lenyűgöző művészet, túlélés és gyarmatosítás.
Ausztráliában több mint 65 000 éve élnek emberek. Az első emberek, akik Ausztráliába érkeztek, az aboriginalok és a Torres-szoros-szigetekiek voltak, akik azóta is folyamatosan élnek a kontinensen és a szigetek nagy részén. Az őslakos népesség nagyon sokféle nyelvet, klánt és kultúrát foglal magába; csoportjaik különböző területekhez kötődtek, és Ausztrália minden részén éltek. Vadászatból, halászatból és gyűjtögetésből éltek, miközben kifinomult tudással rendelkeztek a helyi növény- és állatvilágról, továbbá a tűzhasználatot és tájkezelést (például irányított égetést) is alkalmazták.
Az őslakosok olyan eszközöket találtak fel, mint a bumeráng és a lándzsa. Arra is van bizonyíték, hogy az őslakosok földművelési módszereket alkalmaztak, és stratégiai módon alakították át környezetüket a táplálékforrások fenntarthatósága érdekében. A hagyományok nagyon fontosak voltak az életükben. Vallásukat Álomidőnek nevezik, amely rengeteg történetet tartalmaz a világ szellemek általi teremtéséről és az emberek földhöz fűződő kapcsolatairól. Az őslakosok művészete legalább 30 000 évvel ezelőtt kezdődött, és Ausztrália-szerte rengeteg Álomidő-történet van a falakra festve és sziklákba vésve. Az aboriginalok zenéje az Álomidőről szóló dalokat tartalmaz, néha olyan különleges hangszerekkel, mint a didgeridoo.
Korai európai felfedezések
1606-ban az első európai, Willem Janszoon holland felfedező (1571–1639) látogatott a kontinenshez. Ugyanezen évben Luis Vaez de Torres áthajózott az Ausztrália és Új-Guinea közötti vízen. Később, 1616-ban Dirk Hartog véletlenül rátalált a nyugati partvidékre, és ezt követően több holland hajó is felkereste és feltérképezte a partokat. Összesen hatvan további hajó látogatta meg a partvidéket, és annyi ismeret gyűlt össze, hogy 1811-ben térképet adhattak ki róla. A felfedezők jelentései szerint a szárazföld belseje sok helyen száraz volt; néhol sivatag volt, ezért sokan úgy vélték, hogy nem lehet nagy kiterjedésű terményeket termeszteni, és így kevés gazdasági ok lenne a tartós letelepedésre.
1642-ben a holland Abel Tasman a Holland Kelet-indiai Társaságnak dolgozva elérte Tasmániát, amelyet Antony van Diemenslandtnak nevezett el. Ezt követően a kontinenst, amelynek északi partját 1644-ben, második látogatásakor feltérképezte, Új-Hollandiának nevezte el. 1688-ban William Dampier lett az első angol, aki elérte Ausztráliát. 1770-ben a brit tengerész, James Cook kapitány megtalálta Ausztrália termékeny keleti partvidékét, amelyet Új-Dél-Walesnek nevezett el, és igényt tartott rá Nagy-Britannia számára. Az angol Matthew Flinders 1814-ben tette közzé térképét a partvidékről, és először nevezte Ausztráliának, amit később a hatóságok hivatalosan is elfogadtak.
Brit gyarmatosítás és annak következményei
Bár a korai holland felfedezések fontosak voltak, a brit gyarmatosítás kezdete mérföldkőnek számított: 1788-ban az első flotta (First Fleet) megérkezett Botany Bay helyett a Port Jackson-öbölbe, és Sydney Cove-ban megalapították a büntetőtelepet, amelyből később a Új-Dél-Wales gyarmat fejlődött. A büntetés-végrehajtás több évtizeden át folytatódott: több tízezer elítéltet szállítottak a kontinensre egészen 1868-ig. A brit telepesek terjeszkedése során a helyi őslakos közösségek földjeit elkobozták, a fertőző betegségek és a fegyveres összecsapások súlyos népességcsökkenést okoztak. Ezek az események hosszú távú társadalmi és kulturális következményekkel jártak az őslakosok számára.
A 19. század közepén az olyan események, mint a gold rush (aranylelőhelyek feltárása, főleg 1850-es évek), nagy bevándorlási hullámot indítottak el Európából és más régiókból, ami gyors népességnövekedést, városiasodást és gazdasági változásokat hozott. Ekkor alakultak meg további gyarmatok, történt a helyi infrastruktúra—vasútak, kikötők—kiépítése, és fejlődött az állattenyésztés, különösen a juh- és marhaágazat.
A modern állam megszületése és XX. század
1901. január 1-jén a brit gyarmatok egyesültek, és létrejött a Commonwealth of Australia — Ausztrália mint önálló, fehér és királyi uralkodóval rendelkező állam. A 20. században Ausztrália aktívan részt vett mind az első, mind a második világháborúban; különösen a Gallipoli-i hadjáratban (1915) és a csendes-óceáni hadműveletekben játszott szerepe maradt emlékezetes. A második világháború után az ország gazdasági stratégiája és nemzetközi kapcsolatai jelentősen átalakult: a brit kapcsolatok megőrzése mellett erősödtek az amerikai szövetséges kapcsolatok, különösen a japán támadást követően.
Az 1945 utáni időszakban nagyarányú bevándorlási program indult Európából, majd később Ázsia felől is érkeztek bevándorlók, ami mára multikulturális társadalommá alakította az országot. Az ipar, a bányaipar (vasérc, bauxit, szén, ritkaföldfémek), valamint a mezőgazdaság és a szolgáltatások váltak a gazdaság fő pilléreivé.
Őslakosok jogainak elismerése és modern kihívások
Az őslakosok jogaiért folytatott küzdelem a 20. század második felétől erősödött. 1967-ben országos népszavazás döntött arról, hogy az alkotmány lehetővé tegye a szövetségi törvényhozás számára az őslakosokkal kapcsolatos törvények meghozatalát, és az őslakosokat beleszámolják a népszámlálásba. 1992-ben az ausztrál Legfelsőbb Bíróság Mabo-ítéletével elismerte, hogy az őslakosoknak lehetnek őshonos földtulajdonjogaik (native title), és ezzel hatályon kívül helyezték a korábbi "terra nullius" („senki földje”) doktrínáját. 2008-ban a miniszterelnök, Kevin Rudd hivatalosan bocsánatot kért a Stolen Generations — a korábbi politikák során gyermeküktől elszakított őslakos családok — szenvedéseiért.
Az ország napjainkban is számos kihívással néz szembe: az éghajlatváltozás következtében gyakoribbak a súlyos hőséghullámok és bozóttüzek, a Great Barrier Reef korallzátonyai pedig a melegedő tengerek és a savasodás miatt veszélybe kerültek. Ugyanakkor Ausztrália kulturálisan gazdag, erős gazdasággal, fejlett egészségügyi és oktatási rendszerekkel, és továbbra is fontos szereplő a csendes-óceáni és globális politikában.
Összegzés
Ausztrália története több mint 65 000 évre nyúlik vissza: az őslakos kultúrák mély gyökerei és hagyományai, a 17–18. századi európai felfedezések, a brit gyarmatosítás és a 20. századi államalakulás mind alakították a mai nemzetet. A történelmi sérelmek és a kulturális örökség elismerése, valamint a gazdasági és környezeti kihívások kezelése továbbra is meghatározza az ország jövőjét. Fontos emlékezni arra, hogy Ausztrália múltja és jelene összetett — az őslakosok ősi tudása és a későbbi bevándorlói hatások együtt formálják a mai ausztrál társadalmat.
Colonial Australia
A britek úgy döntöttek, hogy a Cook kapitány által felkeresett területet börtöngyarmatként használják. Nagy-Britanniának szüksége volt egy helyre, ahová elítélteket (lopásért és más bűncselekményekért börtönbe küldött embereket) küldhetett, mivel a börtönök megteltek, és éppen akkor vesztette el amerikai gyarmatait az amerikai függetlenségi háborúban. 1788-ban a 11 hajóból álló első brit flotta mintegy 1500 embert szállítva érkezett meg a Botany-öbölbe (Sydney). Arthur Phillip vezette őket Új-Dél-Wales első kormányzójaként. 1788-tól 1868-ig mintegy 160 000 elítéltet hoztak Ausztráliába. A szabad bevándorlók az 1790-es években kezdtek el érkezni.
Az első néhány évben nem volt sok élelmük, és az élet nagyon nehéz volt. De hamarosan elkezdtek gazdálkodni, és egyre többen jöttek. Sydney növekedett, és új városokat alapítottak. A gyapjú jó pénzt hozott. 1822-re sok várost alapítottak, és a városok lakói gyakran látogattak Sydneybe, hogy további gazdasági forrásokat szerezzenek.
A sydneyi emberek hamarosan Ausztrália más részeire is rátaláltak. George Bass és Matthew Flinders délre, Tasmániába hajózott, és 1803-ban Hobartban gyarmatot alapítottak. Hamilton Hume és William Hovell Sydneyből szárazföldön indult délre. Megtalálták a Murray folyót és jó földet Victoria államban. Thomas Mitchell a szárazföld belsejébe ment, és további folyókat talált. 1826-ban a nyugat-ausztráliai King George Soundnál felállították az első brit katonai előőrsöt. A Swan River Colony 1829-ben indult el, Fremantle és Perth városokkal. 1836-ban Dél-Ausztráliában szabad telepesek kolóniája indult, ahová soha nem küldtek elítélteket. Queensland 1859-ben vált önálló gyarmattá. Ahogy a városok és farmok elterjedtek Ausztráliában, az őslakosokat kiszorították a földjeikről. Néhányukat megölték, sokan pedig betegségben és éhségben haltak meg. Hamarosan az ausztráliai őslakosok létszámfölénybe kerültek az európaiakkal szemben, és sokakat arra kényszerítettek, hogy rezervátumokban éljenek.
Az új-dél-walesi és a victoriai aranyláz 1851-ben kezdődött, és nagyszámú ember érkezett aranyat keresni. A népesség egész Délkelet-Ausztráliában nőtt, és nagy gazdagságot és ipart teremtett. 1853-ra az aranylázak néhány szegény embert nagyon gazdaggá tettek.
A rabszállítás az 1840-es és 1850-es években véget ért, és további változások következtek. Az ausztrál emberek saját országukat akarták irányítani, és önigazgatást akartak. A gyarmatok első kormányait London által választott kormányzók irányították. A telepesek hamarosan helyi kormányzást és több demokráciát akartak. Az Új-Dél-Wales-i Törvényhozó Tanácsot 1825-ben hozták létre, hogy tanácsot adjon Új-Dél-Wales kormányzójának, de nem a választók választották meg. William Wentworth 1835-ben megalapította az Ausztrál Hazafias Szövetséget (Ausztrália első politikai pártját), hogy demokratikus kormányzást követeljen Új-Dél-Wales számára. 1840-ben elindult az adelaide-i és a sydney-i városi tanács, amelyre néhányan szavazhattak (de csak bizonyos pénzzel rendelkező férfiak). Ezután 1843-ban tartották Ausztrália első parlamenti választásait az Új-Dél-Wales-i Törvényhozó Tanácsba, szintén bizonyos korlátozásokkal, hogy kik szavazhattak. Az ausztrál gyarmatok kormányáról szóló törvény [1850] lehetővé tette Új-Dél-Wales, Victoria, Dél-Ausztrália és Tasmánia alkotmányozását. 1850-ben Victoria, Dél-Ausztrália és Tasmánia gyarmatain is tartottak választásokat a törvényhozó tanácsok számára.
1855-ben London korlátozott önkormányzatot adott Új-Dél-Walesnek, Victoriának, Dél-Ausztráliának és Tasmániának. 1856-ban Victoriában, Tasmániában és Dél-Ausztráliában új, titkos szavazást vezettek be, amely lehetővé tette a zártkörű szavazást. Ezt a rendszert világszerte lemásolták. 1855-ben Dél-Ausztráliában minden 21 év feletti férfi választójogot kapott. A többi gyarmat hamarosan követte. A nők 1895-ben kaptak szavazati jogot a dél-ausztráliai parlamentben, és ők lettek az első nők a világon, akik indulhattak a választásokon. 1897-ben Catherine Helen Spence lett az első női politikai jelölt.
Az ausztrálok az egész kontinensen parlamenti demokráciákat indítottak el. De egyre hangosabbak lettek a hangok, hogy mindannyian egy országként, nemzeti parlamenttel egyesüljenek.
Adelaide 1839-ben. Dél-Ausztráliát szabad gyarmatként, fegyencek nélkül alapították.
Victoria parlamentje Melbourne-ben.
Colonial Australia
A britek úgy döntöttek, hogy a Cook kapitány által felkeresett területet börtöngyarmatként használják. Nagy-Britanniának szüksége volt egy helyre, ahová elítélteket (lopásért és más bűncselekményekért börtönbe küldött embereket) küldhetett, mivel a börtönök megteltek, és éppen akkor vesztette el amerikai gyarmatait az amerikai függetlenségi háborúban. 1788-ban a 11 hajóból álló első brit flotta mintegy 1500 embert szállítva érkezett meg a Botany-öbölbe (Sydney). Arthur Phillip vezette őket Új-Dél-Wales első kormányzójaként. 1788-tól 1868-ig mintegy 160 000 elítéltet hoztak Ausztráliába. A szabad bevándorlók az 1790-es években kezdtek el érkezni.
Az első néhány évben nem volt sok élelmük, és az élet nagyon nehéz volt. De hamarosan elkezdtek gazdálkodni, és egyre többen jöttek. Sydney növekedett, és új városokat alapítottak. A gyapjú jó pénzt hozott. 1822-re sok várost alapítottak, és a városok lakói gyakran látogattak Sydneybe, hogy további gazdasági forrásokat szerezzenek.
A sydneyi emberek hamarosan Ausztrália más részeire is rátaláltak. George Bass és Matthew Flinders délre, Tasmániába hajózott, és 1803-ban Hobartban gyarmatot alapítottak. Hamilton Hume és William Hovell Sydneyből szárazföldön indult délre. Megtalálták a Murray folyót és jó földet Victoria államban. Thomas Mitchell a szárazföld belsejébe ment, és további folyókat talált. 1826-ban a nyugat-ausztráliai King George Soundnál felállították az első brit katonai előőrsöt. A Swan River Colony 1829-ben indult el, Fremantle és Perth városokkal. 1836-ban Dél-Ausztráliában szabad telepesek kolóniája indult, ahová soha nem küldtek elítélteket. Queensland 1859-ben vált önálló gyarmattá. Ahogy a városok és farmok elterjedtek Ausztráliában, az őslakosokat kiszorították a földjeikről. Néhányukat megölték, sokan pedig betegségben és éhségben haltak meg. Hamarosan az ausztráliai őslakosok létszámfölénybe kerültek az európaiakkal szemben, és sokakat arra kényszerítettek, hogy rezervátumokban éljenek.
Az új-dél-walesi és a victoriai aranyláz 1851-ben kezdődött, és nagyszámú ember érkezett aranyat keresni. A népesség egész Délkelet-Ausztráliában nőtt, és nagy gazdagságot és ipart teremtett. 1853-ra az aranylázak néhány szegény embert nagyon gazdaggá tettek.
A rabszállítás az 1840-es és 1850-es években véget ért, és további változások következtek. Az ausztrál emberek saját országukat akarták irányítani, és önigazgatást akartak. A gyarmatok első kormányait London által választott kormányzók irányították. A telepesek hamarosan helyi kormányzást és több demokráciát akartak. Az Új-Dél-Wales-i Törvényhozó Tanácsot 1825-ben hozták létre, hogy tanácsot adjon Új-Dél-Wales kormányzójának, de nem a választók választották meg. William Wentworth 1835-ben megalapította az Ausztrál Hazafias Szövetséget (Ausztrália első politikai pártját), hogy demokratikus kormányzást követeljen Új-Dél-Wales számára. 1840-ben elindult az adelaide-i és a sydney-i városi tanács, amelyre néhányan szavazhattak (de csak bizonyos pénzzel rendelkező férfiak). Ezután 1843-ban tartották Ausztrália első parlamenti választásait az Új-Dél-Wales-i Törvényhozó Tanácsba, szintén bizonyos korlátozásokkal, hogy kik szavazhattak. Az ausztrál gyarmatok kormányáról szóló törvény [1850] lehetővé tette Új-Dél-Wales, Victoria, Dél-Ausztrália és Tasmánia alkotmányozását. 1850-ben Victoria, Dél-Ausztrália és Tasmánia gyarmatain is tartottak választásokat a törvényhozó tanácsok számára.
1855-ben London korlátozott önkormányzatot adott Új-Dél-Walesnek, Victoriának, Dél-Ausztráliának és Tasmániának. 1856-ban Victoriában, Tasmániában és Dél-Ausztráliában új, titkos szavazást vezettek be, amely lehetővé tette a zártkörű szavazást. Ezt a rendszert világszerte lemásolták. 1855-ben Dél-Ausztráliában minden 21 év feletti férfi választójogot kapott. A többi gyarmat hamarosan követte. A nők 1895-ben kaptak szavazati jogot a dél-ausztráliai parlamentben, és ők lettek az első nők a világon, akik indulhattak a választásokon. 1897-ben Catherine Helen Spence lett az első női politikai jelölt.
Az ausztrálok az egész kontinensen parlamenti demokráciákat indítottak el. De egyre hangosabbak lettek a hangok, hogy mindannyian egy országként, nemzeti parlamenttel egyesüljenek.
Adelaide 1839-ben. Dél-Ausztráliát szabad gyarmatként, fegyencek nélkül alapították.
Victoria parlamentje Melbourne-ben.
Kérdések és válaszok
K: Mióta élnek emberek Ausztráliában?
V: Ausztráliában több mint 65 000 éve élnek emberek.
K: Kik voltak az első emberek, akik Ausztráliába érkeztek?
V: Az első emberek, akik Ausztráliába érkeztek, az aboriginal népek és a Torres-szoros-szigeteki emberek voltak.
K: Mit tettek a túlélés érdekében?
V: Vadászatból, halászatból és gyűjtögetésből éltek. Olyan eszközöket is feltaláltak, mint a bumeráng és a lándzsa, és bizonyíték van arra, hogy földművelési módszereket is alkalmaztak.
K: Milyen vallást gyakoroltak az őslakosok?
V: A vallásukat Álomidőnek hívták, amely rengeteg történetet tartalmazott a világ szellemek általi teremtéséről.
K: Mikor kezdődött az európai felfedezés Ausztráliában?
V: 1606-ban Willem Janszoon holland felfedező (1571-1639) ellátogatott Ausztrália nyugati partvidékére.
K: Ki volt a felelős Új-Dél-Wales elnevezéséért?
V: James Cook kapitány nevezte el Új-Dél-Walesnek, miután 1770-ben megtalálta termékeny keleti partvidékét.
K: Ki tette közzé Ausztrália térképét először ezt a nevet használva? V: Az angol Matthew Flinders 1814-ben tette közzé a partvidékről készült térképét, amelyen először nevezte Ausztráliának, és ezt a nevet később hivatalosan is elfogadták a hatóságok.
Keres