Ausztrália története: 65 000 év – őslakosoktól a felfedezőkig

A britek úgy döntöttek, hogy a Cook kapitány által felkeresett területet börtöngyarmatként használják. Nagy-Britanniának szüksége volt egy helyre, ahová elítélteket (lopásért és más bűncselekményekért börtönbe küldött embereket) küldhetett, mivel a börtönök megteltek, és éppen akkor vesztette el amerikai gyarmatait az amerikai függetlenségi háborúban. 1788-ban a 11 hajóból álló első brit flotta mintegy 1500 embert szállítva érkezett meg a Botany-öbölbe (Sydney). Arthur Phillip vezette őket Új-Dél-Wales első kormányzójaként. 1788-tól 1868-ig mintegy 160 000 elítéltet hoztak Ausztráliába. A szabad bevándorlók az 1790-es években kezdtek el érkezni.

Az első néhány évben nem volt sok élelmük, és az élet nagyon nehéz volt. De hamarosan elkezdtek gazdálkodni, és egyre többen jöttek. Sydney növekedett, és új városokat alapítottak. A gyapjú jó pénzt hozott. 1822-re sok várost alapítottak, és a városok lakói gyakran látogattak Sydneybe, hogy további gazdasági forrásokat szerezzenek.

A sydneyi emberek hamarosan Ausztrália más részeire is rátaláltak. George Bass és Matthew Flinders délre, Tasmániába hajózott, és 1803-ban Hobartban gyarmatot alapítottak. Hamilton Hume és William Hovell Sydneyből szárazföldön indult délre. Megtalálták a Murray folyót és jó földet Victoria államban. Thomas Mitchell a szárazföld belsejébe ment, és további folyókat talált. 1826-ban a nyugat-ausztráliai King George Soundnál felállították az első brit katonai előőrsöt. A Swan River Colony 1829-ben indult el, Fremantle és Perth városokkal. 1836-ban Dél-Ausztráliában szabad telepesek kolóniája indult, ahová soha nem küldtek elítélteket. Queensland 1859-ben vált önálló gyarmattá. Ahogy a városok és farmok elterjedtek Ausztráliában, az őslakosokat kiszorították a földjeikről. Néhányukat megölték, sokan pedig betegségben és éhségben haltak meg. Hamarosan az ausztráliai őslakosok létszámfölénybe kerültek az európaiakkal szemben, és sokakat arra kényszerítettek, hogy rezervátumokban éljenek.

Az új-dél-walesi és a victoriai aranyláz 1851-ben kezdődött, és nagyszámú ember érkezett aranyat keresni. A népesség egész Délkelet-Ausztráliában nőtt, és nagy gazdagságot és ipart teremtett. 1853-ra az aranylázak néhány szegény embert nagyon gazdaggá tettek.

A rabszállítás az 1840-es és 1850-es években véget ért, és további változások következtek. Az ausztrál emberek saját országukat akarták irányítani, és önigazgatást akartak. A gyarmatok első kormányait London által választott kormányzók irányították. A telepesek hamarosan helyi kormányzást és több demokráciát akartak. Az Új-Dél-Wales-i Törvényhozó Tanácsot 1825-ben hozták létre, hogy tanácsot adjon Új-Dél-Wales kormányzójának, de nem a választók választották meg. William Wentworth 1835-ben megalapította az Ausztrál Hazafias Szövetséget (Ausztrália első politikai pártját), hogy demokratikus kormányzást követeljen Új-Dél-Wales számára. 1840-ben elindult az adelaide-i és a sydney-i városi tanács, amelyre néhányan szavazhattak (de csak bizonyos pénzzel rendelkező férfiak). Ezután 1843-ban tartották Ausztrália első parlamenti választásait az Új-Dél-Wales-i Törvényhozó Tanácsba, szintén bizonyos korlátozásokkal, hogy kik szavazhattak. Az ausztrál gyarmatok kormányáról szóló törvény [1850] lehetővé tette Új-Dél-Wales, Victoria, Dél-Ausztrália és Tasmánia alkotmányozását. 1850-ben Victoria, Dél-Ausztrália és Tasmánia gyarmatain is tartottak választásokat a törvényhozó tanácsok számára.

1855-ben London korlátozott önkormányzatot adott Új-Dél-Walesnek, Victoriának, Dél-Ausztráliának és Tasmániának. 1856-ban Victoriában, Tasmániában és Dél-Ausztráliában új, titkos szavazást vezettek be, amely lehetővé tette a zártkörű szavazást. Ezt a rendszert világszerte lemásolták. 1855-ben Dél-Ausztráliában minden 21 év feletti férfi választójogot kapott. A többi gyarmat hamarosan követte. A nők 1895-ben kaptak szavazati jogot a dél-ausztráliai parlamentben, és ők lettek az első nők a világon, akik indulhattak a választásokon. 1897-ben Catherine Helen Spence lett az első női politikai jelölt.

Az ausztrálok az egész kontinensen parlamenti demokráciákat indítottak el. De egyre hangosabbak lettek a hangok, hogy mindannyian egy országként, nemzeti parlamenttel egyesüljenek.

A britek úgy döntöttek, hogy a Cook kapitány által felkeresett területet börtöngyarmatként használják. Nagy-Britanniának szüksége volt egy helyre, ahová elítélteket (lopásért és más bűncselekményekért börtönbe küldött embereket) küldhetett, mivel a börtönök megteltek, és éppen akkor vesztette el amerikai gyarmatait az amerikai függetlenségi háborúban. 1788-ban a 11 hajóból álló első brit flotta mintegy 1500 embert szállítva érkezett meg a Botany-öbölbe (Sydney). Arthur Phillip vezette őket Új-Dél-Wales első kormányzójaként. 1788-tól 1868-ig mintegy 160 000 elítéltet hoztak Ausztráliába. A szabad bevándorlók az 1790-es években kezdtek el érkezni.

Az első néhány évben nem volt sok élelmük, és az élet nagyon nehéz volt. De hamarosan elkezdtek gazdálkodni, és egyre többen jöttek. Sydney növekedett, és új városokat alapítottak. A gyapjú jó pénzt hozott. 1822-re sok várost alapítottak, és a városok lakói gyakran látogattak Sydneybe, hogy további gazdasági forrásokat szerezzenek.

A sydneyi emberek hamarosan Ausztrália más részeire is rátaláltak. George Bass és Matthew Flinders délre, Tasmániába hajózott, és 1803-ban Hobartban gyarmatot alapítottak. Hamilton Hume és William Hovell Sydneyből szárazföldön indult délre. Megtalálták a Murray folyót és jó földet Victoria államban. Thomas Mitchell a szárazföld belsejébe ment, és további folyókat talált. 1826-ban a nyugat-ausztráliai King George Soundnál felállították az első brit katonai előőrsöt. A Swan River Colony 1829-ben indult el, Fremantle és Perth városokkal. 1836-ban Dél-Ausztráliában szabad telepesek kolóniája indult, ahová soha nem küldtek elítélteket. Queensland 1859-ben vált önálló gyarmattá. Ahogy a városok és farmok elterjedtek Ausztráliában, az őslakosokat kiszorították a földjeikről. Néhányukat megölték, sokan pedig betegségben és éhségben haltak meg. Hamarosan az ausztráliai őslakosok létszámfölénybe kerültek az európaiakkal szemben, és sokakat arra kényszerítettek, hogy rezervátumokban éljenek.

Az új-dél-walesi és a victoriai aranyláz 1851-ben kezdődött, és nagyszámú ember érkezett aranyat keresni. A népesség egész Délkelet-Ausztráliában nőtt, és nagy gazdagságot és ipart teremtett. 1853-ra az aranylázak néhány szegény embert nagyon gazdaggá tettek.

A rabszállítás az 1840-es és 1850-es években véget ért, és további változások következtek. Az ausztrál emberek saját országukat akarták irányítani, és önigazgatást akartak. A gyarmatok első kormányait London által választott kormányzók irányították. A telepesek hamarosan helyi kormányzást és több demokráciát akartak. Az Új-Dél-Wales-i Törvényhozó Tanácsot 1825-ben hozták létre, hogy tanácsot adjon Új-Dél-Wales kormányzójának, de nem a választók választották meg. William Wentworth 1835-ben megalapította az Ausztrál Hazafias Szövetséget (Ausztrália első politikai pártját), hogy demokratikus kormányzást követeljen Új-Dél-Wales számára. 1840-ben elindult az adelaide-i és a sydney-i városi tanács, amelyre néhányan szavazhattak (de csak bizonyos pénzzel rendelkező férfiak). Ezután 1843-ban tartották Ausztrália első parlamenti választásait az Új-Dél-Wales-i Törvényhozó Tanácsba, szintén bizonyos korlátozásokkal, hogy kik szavazhattak. Az ausztrál gyarmatok kormányáról szóló törvény [1850] lehetővé tette Új-Dél-Wales, Victoria, Dél-Ausztrália és Tasmánia alkotmányozását. 1850-ben Victoria, Dél-Ausztrália és Tasmánia gyarmatain is tartottak választásokat a törvényhozó tanácsok számára.

1855-ben London korlátozott önkormányzatot adott Új-Dél-Walesnek, Victoriának, Dél-Ausztráliának és Tasmániának. 1856-ban Victoriában, Tasmániában és Dél-Ausztráliában új, titkos szavazást vezettek be, amely lehetővé tette a zártkörű szavazást. Ezt a rendszert világszerte lemásolták. 1855-ben Dél-Ausztráliában minden 21 év feletti férfi választójogot kapott. A többi gyarmat hamarosan követte. A nők 1895-ben kaptak szavazati jogot a dél-ausztráliai parlamentben, és ők lettek az első nők a világon, akik indulhattak a választásokon. 1897-ben Catherine Helen Spence lett az első női politikai jelölt.

Az ausztrálok az egész kontinensen parlamenti demokráciákat indítottak el. De egyre hangosabbak lettek a hangok, hogy mindannyian egy országként, nemzeti parlamenttel egyesüljenek.