Didzseridu

A szó

A "didgeridoo" állítólag egy nyugaton kitalált szó, nem pedig egy aboriginal szó. Az ír dúdaire vagy dúidire szavakból származhat. Ez azt jelenti, hogy "trombitás; állandó füstölő, pöfékelő; hosszú nyakú ember, hallgatózó; dudás, énekes" és dubh, ami "fekete" (vagy duth, ami "bennszülött"). Ezt az elméletet azonban nem fogadják el széles körben.

A szó legkorábbi nyomtatásban megjelent példái a Smith's Weekly egyik 1919-es számában találhatók, ahol "pokoli didzserynek" nevezték, amely "csak egy hangot adott ki - (ami úgy hangzott, mint) didzsery, didzsery, didzsery, didzsery és így tovább". Használta még az 1919-es Australian National Dictionary, a The Bulletin 1924-ben és Herbert Basedow 1926-os írásaiban. Az észak-ausztráliai aboriginal népek körében több mint 45 elnevezése van ennek a hangszernek, köztük a Yirdaki. A Yirdaki, néha yidaki néven is írják, az északkelet-arnhemi földön élő yolngu nép által készített és használt hangszerre utal.

Didgeridoo készítése

Az aboriginal didgeridoo-kat az észak-ausztráliai hagyományos közösségekben készítik, vagy olyan készítők, akik Közép- és Észak-Ausztráliába utaznak az anyagokért. Általában keményfából, általában a területen őshonos eukaliptuszfajtákból készülnek. Néha őshonos bambuszt, például Bambusa arnhemica-t vagy pandanuszt használnak. A fa főtörzsét használják, bár helyette egy nagy ág is használható. Az őslakos készítők sok időt töltenek a termeszek által kivájt fa keresésével. Ha az üreg túl nagy vagy túl kicsi, akkor rossz minőségű hangszer készül belőle.

Amikor egy fát találnak és kivágják, a törzs vagy az ág azon részét, amelyből didgeridoo készül, kivágják. A kérget eltávolítják, a végeket levágják, és a külsejét is megformálják. Lehet festeni vagy természetesnek hagyni. A szájrész végére méhviaszból készült peremet lehet tenni. Az Arnhem Land-i őslakosok által készített hagyományos hangszereket néha "cukortasakos" szócsővel látják el. Ez vadméhekből származó fekete méhviasz, amelynek sajátos illata van.

Didgeridoo is készülhet PVC-csövekből, nem őshonos keményfából (amelyet hasítottak, üregesítettek és újra összeillesztettek), üvegszálból, fémből, agavéból, agyagból, kenderből (a zelfo nevű bioműanyag), sőt szénszálból is. Ezek a didgeridoos általában egy felső belső átmérője körülbelül 1,25 "lefelé egy harangvég bárhol két és nyolc hüvelyk között, és a szükséges kulcshoz készült hosszúsággal rendelkeznek. A szájrész készülhet méhviaszból, keményfából vagy egyszerűen csak csiszolt és méretezett a kézműves. PVC-ben gumidugót lehet használni, amelybe lyukat vágtak.

A modern didgeridoo formatervezése eltér a hagyományos ausztrál aboriginal didgeridoo-tól. Ezeket külön hangszerként ismerik el. A didgeridoo dizájnjának változása a 20. század végén kezdődött, új anyagok és különböző formák felhasználásával.

A viaszból készült szócső játék közben megpuhul, így jobb légzárást képez.

Játék

A didgeridoo-t általában ülve játsszák, mert olyan hosszú. Folyamatosan rezgő ajkakkal játsszák, hogy a dobot egy speciális légzési móddal, az úgynevezett körkörös légzéssel hozzák létre. Ez azt jelenti, hogy a játékos az orrán keresztül lélegzik be, miközben a száján keresztül nyomja ki a levegőt. Egy gyakorlott játékos így képes feltölteni a levegőt a tüdejében. Gyakorlással a játékos olyan sokáig képes megtartani egy hangot, ameddig csak akarja. Vannak olyan felvételek, amelyeken modern didgeridoo-játékosok több mint 40 percig játszanak megállás nélkül; Mark Atkins a Didgeridoo Concerto (1994) című lemezén több mint 50 percig játszik folyamatosan.

A körkörös légzés ritmusa adja a hangszer könnyen felismerhető hangját. A didgeridoo hangzásában egyéb változtatásokat lehet elérni, ha a doboláshoz vokális hangokat adunk hozzá. A legtöbb hang az ausztrál állatok, például a dingó vagy a kookaburra hangjaihoz kapcsolódik. E hangok előállításához a játékosoknak egyszerűen csak a hangjukat kell használniuk az állatok hangjainak előállításához, miközben továbbra is fújják a levegőt a hangszeren keresztül. Az eredmények a nagyon magas hangoktól a nagyon mély hangokig terjednek. Az énekhangok hozzáadása növeli a játék bonyolultságát.

Anthony Baines azt írta, hogy a didgeridoo olyan, mint "...a hangszínek auralis kaleidoszkópja". Azt is mondta, hogy a legjobb előadók által használt virtuóz képességek nem hasonlítanak más hangszerekhez.

Hangklang előadása Didgeridoo-val Berlinben 2010-ben /Malzfabrik

A didgeridoo használata

A didgeridoo-t elsősorban szertartásos tánc és éneklés céljából játszották. Az is gyakori volt, hogy a didgeridoo-t a szertartásokon kívüli szórakozás céljából is játszották. Észak-Ausztráliában a didgeridoo még mindig nagyon fontos, mivel az énekesek és táncosok számára játszik a túlélő kulturális szertartásokon. Napjainkban a didgeridoo-játék többnyire szórakoztatásra szolgál mind az ausztrál őslakos közösségekben, mind a világ más részein.

A páros botok, amelyeket néha tapsbotoknak vagy bilma-nak is neveznek, adják meg az ütemet a dalokhoz a szertartások alatt. A didgeridoo ritmusa és a clapstickek üteme olyan mintákat használ, amelyeket sok generáción keresztül adtak át. Hagyományosan csak férfiak játszanak a didgeridoo-n és énekelnek a szertartásokon, de férfiak és nők is táncolhatnak. Voltak női didgeridoo-játékosok, de nem játszottak a szertartásokon, és nem is bátorították őket. Linda Barwick etnomuzikológus szerint a nők hagyományosan nem játszottak didgeridoo-t a szertartásokon, de informális helyzetekben az Álmos-törvényben nincs tiltás. 2008. szeptember 3-án a Harper Collins kiadó nyilvánosan bocsánatot kért az októberben megjelenő "The Daring Book for Girls" című könyvéért, amely nyíltan bátorította a lányokat a hangszeren való játékra.

Didgeridoo a populáris kultúrában

A didgeridoo-t ma már gyakran használják hangszerként a kísérleti és avantgárd zenei szcénában. Az ipari zenei zenekarok - mint például a Test Department - ennek a hangszernek a hangjait használták előadásaikban, összekapcsolva az ökológiát az iparral, az etnikai zene és kultúra hatására.

A törzsi ritmusok és a black metal hangzás fúziójára is használták. A Naakhum nevű zenei projekt az ausztrál törzsek pogányságát és sok más törzsekét használta fel megközelítésként.

Egy didgeridoo-t játszik Tristin Chanel

Szuvenír didgeridoo

A legtöbb didgeridoo manapság szuvenír célokra készül. Gyakori, hogy nem őshonos faanyagból készült didgeridókat találunk, amelyeket nem őshonos művészek helytelenül díszítettek színes mintákkal vagy másolt pontmintákkal. Ezek a díszítések nem a hagyományos álomidőbeli történeteket vagy mintákat használják. Ezek a didgeridók méretükben és alakjukban is gyakran nagyon eltérőek, sokuk vékonyabb és egyenesebb. A nem megfelelő fafajták, formák és hosszúságok miatt az ajándék didgeridók ritkán használhatók hangszerként.

Az aborigin közösségek gyakran sértőnek, nem megfelelőnek, nem megfelelőnek, pontatlannak, pontatlannak és sok esetben félrevezetőnek tartják az ajándék didgeridók díszítését. A hagyományos művészeti alkotások másolását arra is felhasználják, hogy ezeket a didgeridókat eladják a gyanútlan turistáknak.

Egészségügyi előnyök

A British Medical Journal 2005-ös tanulmánya szerint a didgeridoo tanulása és játéka segít csökkenteni a horkolást és az alvási apnoét. Ezt úgy éri el, hogy a felső légutak izmai erősebbé válnak, és ez segít abban, hogy alvás közben nyitva maradjanak. Ez az erősítés azután történik, hogy a játékos megtanulta a körkörös légzéstechnikát.