Abel Janszoon Tasman (1603–1659) holland tengeri felfedező volt. A VOC (Holland Kelet-indiai Társaság) szolgálatában 1642-ben és 1644-ben tett útjai során találta meg Tasmániát és Új-Zélandot. Ő észlelte először Ausztrália nagy részét. Tasman neve ma is élő emléke a déli félteke feltérképezésének: róla nevezték el többek között Tasmánia szigetét és a Tasman-tengert.

A hollandiai Groningenben született. Fiatalon tengerész pályára lépett: 1633-ban Bataviába (a mai Jakartába) ment, hogy a VOC-nak dolgozzon. 1636-ban visszatért Hollandiába, majd 1638-ban feleségével, Jannetie Tjaerss-szel együtt ismét Bataviába költözött. 1640-ben észak felé hajózott, Japánba, majd 1642-ben délre, Palembangba indult — ezek a tapasztalatok készítették fel nagyobb felfedezőútjaira.

1642-ben a VOC megbízásából Tasman parancsnokként két hajóval indult (a híres Heemskerck és Zeehaen voltak a parancsnoksága alatt). Célja a dél felé húzódó ismeretlen területek felderítése és kereskedelmi lehetőségek feltárása volt. Útjának egyik fontos eredménye, hogy november végén 1642-ben először írásos európai forrásokban jelenik meg a mai Tasmánia partjainak leírása — Tasman ezt a vidéket Anthony van Diemen, a VOC akkori kormányzója tiszteletére „Van Diemen's Land”-nek nevezte.

Tasman ezután kelet felé hajózott, és 1642 decemberében elérte a mai Új-Zéland partjait. Partvonalát felvázolta, és hajósaival partközeli vizsgálatokat végzett; egy öbölben, amelyet később „Murderers' Bay” (a ma Golden Bay) névvel illettek, összetűzésbe keveredtek a helyi maorikkal — a találkozás erőszakos volt, néhány európai életét vesztette. Tasman nem szállt hosszabb ideig partra Új-Zélandon, de térképei és jelentései fontos információkat szolgáltattak a régióról a további európai hajósok számára.

1644-ben Tasman újabb hivatalos útját vezette: ezúttal a Ausztrália északi partvidékét és a környező szigeteket térképezte fel. Ez a hajóút tovább gazdagította a holland térképeket és hozzájárult ahhoz, hogy a délkelet-ázsiai kereskedelmi útvonalak ismertebbé váljanak a VOC számára.

Tasman karrierje során fontos szerepet játszott abban, hogy a 17. századi európai térképek és földrajzi ismeretek bővüljenek a délkeleti óceán területeiről. Élete végén ismét Bataviában élt, ahol 1659-ben hunyt el. Öröksége ma is látható: Tasmánia, a Tasman-tenger és az Új-Zélandon található Abel Tasman Nemzeti Park mind rá emlékeztetnek, továbbá hajóútjainak feljegyzései sokáig irányadó források voltak a térség feltérképezésében.

Fontosabb események röviden:

  • 1603 – születése körül (Groningen környéke).
  • 1633 – Bataviába (a mai Jakartába) megy a VOC szolgálatában.
  • 1642 – déli út, Tasmánia és Új-Zéland első európai leírásai; összetűzés a maorikkal.
  • 1644 – további felderítések az Ausztrália északi partvidékén.
  • 1659 – elhalálozása Bataviában.

Abel Tasman munkája alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy a későbbi felfedezők és térképészek pontosabban ismerték a délkelet-ázsiai és dél-ausztráliai partvonalakat, és neve máig a nagy földrajzi felfedezések egyik jellegzetes alakjaként él.