Abel Tasman: a holland felfedező, aki felfedezte Tasmániát és Új-Zélandot

Abel Tasman: holland tengeri felfedező, aki felfedezte Tasmániát és Új-Zélandot — részletes életrajz, hajóutak és történelmi hatás egy lenyűgöző összefoglalóban.

Szerző: Leandro Alegsa

Abel Janszoon Tasman (1603–1659) holland tengeri felfedező volt. A VOC (Holland Kelet-indiai Társaság) szolgálatában 1642-ben és 1644-ben tett útjai során találta meg Tasmániát és Új-Zélandot. Ő észlelte először Ausztrália nagy részét. Tasman neve ma is élő emléke a déli félteke feltérképezésének: róla nevezték el többek között Tasmánia szigetét és a Tasman-tengert.

A hollandiai Groningenben született. Fiatalon tengerész pályára lépett: 1633-ban Bataviába (a mai Jakartába) ment, hogy a VOC-nak dolgozzon. 1636-ban visszatért Hollandiába, majd 1638-ban feleségével, Jannetie Tjaerss-szel együtt ismét Bataviába költözött. 1640-ben észak felé hajózott, Japánba, majd 1642-ben délre, Palembangba indult — ezek a tapasztalatok készítették fel nagyobb felfedezőútjaira.

1642-ben a VOC megbízásából Tasman parancsnokként két hajóval indult (a híres Heemskerck és Zeehaen voltak a parancsnoksága alatt). Célja a dél felé húzódó ismeretlen területek felderítése és kereskedelmi lehetőségek feltárása volt. Útjának egyik fontos eredménye, hogy november végén 1642-ben először írásos európai forrásokban jelenik meg a mai Tasmánia partjainak leírása — Tasman ezt a vidéket Anthony van Diemen, a VOC akkori kormányzója tiszteletére „Van Diemen's Land”-nek nevezte.

Tasman ezután kelet felé hajózott, és 1642 decemberében elérte a mai Új-Zéland partjait. Partvonalát felvázolta, és hajósaival partközeli vizsgálatokat végzett; egy öbölben, amelyet később „Murderers' Bay” (a ma Golden Bay) névvel illettek, összetűzésbe keveredtek a helyi maorikkal — a találkozás erőszakos volt, néhány európai életét vesztette. Tasman nem szállt hosszabb ideig partra Új-Zélandon, de térképei és jelentései fontos információkat szolgáltattak a régióról a további európai hajósok számára.

1644-ben Tasman újabb hivatalos útját vezette: ezúttal a Ausztrália északi partvidékét és a környező szigeteket térképezte fel. Ez a hajóút tovább gazdagította a holland térképeket és hozzájárult ahhoz, hogy a délkelet-ázsiai kereskedelmi útvonalak ismertebbé váljanak a VOC számára.

Tasman karrierje során fontos szerepet játszott abban, hogy a 17. századi európai térképek és földrajzi ismeretek bővüljenek a délkeleti óceán területeiről. Élete végén ismét Bataviában élt, ahol 1659-ben hunyt el. Öröksége ma is látható: Tasmánia, a Tasman-tenger és az Új-Zélandon található Abel Tasman Nemzeti Park mind rá emlékeztetnek, továbbá hajóútjainak feljegyzései sokáig irányadó források voltak a térség feltérképezésében.

Fontosabb események röviden:

  • 1603 – születése körül (Groningen környéke).
  • 1633 – Bataviába (a mai Jakartába) megy a VOC szolgálatában.
  • 1642 – déli út, Tasmánia és Új-Zéland első európai leírásai; összetűzés a maorikkal.
  • 1644 – további felderítések az Ausztrália északi partvidékén.
  • 1659 – elhalálozása Bataviában.

Abel Tasman munkája alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy a későbbi felfedezők és térképészek pontosabban ismerték a délkelet-ázsiai és dél-ausztráliai partvonalakat, és neve máig a nagy földrajzi felfedezések egyik jellegzetes alakjaként él.

Tasman utazásait bemutató térképZoom
Tasman utazásait bemutató térkép

Tasmánia és Új-Zéland 1642-4

Tasman a Holland Kelet-India főkormányzója. Tasman elhajózott Van Diemen-föld keleti partjaihoz, és 1642. december 3-án igényt tartott a hollandok számára. A hajók ezután nyugatra vitorláztak, és megtalálták Új-Zélandot. Hajóit nagy harci kenukban (csónakokban) közlekedő maorik támadták meg, és négy matróz meghalt. Tasman ezután északkelet felé hajózott Tonga és a Fidzsi-szigetek felé. Ezután északnyugatra, Új-Guineába hajózott, és 1643 júniusában érkezett vissza Bataviába.

Nyugat-Ausztrália 1644

1644-ben Tasman a Limmen, Zeemeeuw és Bracq nevű hajókkal elhajózott Bataviából. Végighajózott Új-Guinea nyugati partjain, majd Ausztrália partjain a York-foktól az Északnyugati-fokig. 1644 augusztusában tért vissza Bataviába. Kimutatta, hogy Nyugat-Ausztrália és Queensland ugyanannak az országnak a része. A Torres-szoroson nem tudott átjutni, de térképeit a következő 200 évben is használták. Tasman további utakat tett, többek között 1646-ban Szumátrába, 1647-ben Sziámba, 1648-ban pedig Manilába. Bataviában vásárolt földet, ahol 1659 októberében meghalt.

Számos helyet neveztek el róla, többek között Tasmániát, a Tasman-félszigetet, a Tasman-szigetet és a Tasman-tengert.



Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3