A ghoul az ősi arab folklórból származó szörnyeteg. A ghoulok temetkezési helyeken és más lakatlan helyeken élnek. Az angol szó a lény arab nevéből származik: الغول ghūl, ami szó szerint "démont" jelent. A ghul a dzsinnek egy ördögi típusa, amelyről úgy tartják, hogy Iblis szülője.
A női alakot a Muhawi és a Kanaana nyelvben "ghouleh"-ként adják meg (lásd az alábbi hivatkozást). A többes szám "ghilan".
A Ghoul szintén egy alakváltó démon, aki a sivatagban él. A démon képes állat, különösen hiéna alakját felvenni. Az óvatlan utazókat a sivatagba csalogatja. Ezután megöli és megeszi őket. A lény kisgyermekeket is zsákmányol, sírokat rabol ki, és halottakat eszik. E szokása miatt a ghoul szót néha egy közönséges emberre, például sírrablóra, vagy bárkire, aki szereti a hátborzongató dolgokat, használják.
Az Algol csillag erről a lényről kapta a nevét.
Származás és etimológia
A ghoul eredete az arab legendákig nyúlik vissza. Az arab szó, ghūl (الغول), a szó szerinti jelentésében „démon” vagy „valami, ami elragad, elnyel”. A kifejezés átvétele az angol nyelvbe a középkori és modern fordítások révén történt, ahol a szó jelentése és ábrázolása idővel változott és bővült.
Jellemzők és viselkedés
- Élőhely: hagyományosan temetők, elhagyott helyek és sivatagi tájak kapcsolódnak hozzájuk.
- Táplálkozás: a ghoulok híresen temetők rablói: kifosztják a sírokat és a holtakat fogyasztják; gyakran emberhúst esznek, különösen gyermekeket és vándorokat céloznak.
- Alakváltás: sok történet szerint képesek állat (gyakran hiéna vagy más ragadozó) alakját ölteni, illetve emberi formát imitálni a ravaszság kedvéért.
- Viselkedés: ravaszak és veszélyesek, gyakran csapdába csalják az áldozatokat (például megtévesztő hangokkal vagy mágikus trükkökkel).
Kulturális változatok és népi hagyományok
A ghoul motívuma az arab világ különböző tájegységeiben eltérő formában jelenik meg. A női változatokat több nyelvjárásban speciális néven említik (például ghouleh vagy ghūlah). Egyes mítoszok a ghoulokat a dzsinnek vagy egyéb szellemi lények közé sorolják, más források ördögi teremtményekként, Iblishez vagy más démoni figurákhoz kapcsolják őket.
Modern irodalom és popkultúra
A ghoul motívuma a nyugati irodalomba és folklórba is bekerült. Az angolszász irodalomban gyakran a sírfosztó, holtakat fogyasztó lény képében jelenik meg, de a 19–20. századi horrortörténetekben és a modern fantasztikus művekben is számos átirata létezik. H. P. Lovecraft és más szerzők adaptálták a fogalmat, olykor földalatti, humanoid, nekrofil lényekként ábrázolva őket.
Jelentés a nyelvben és szimbolika
A köznyelvben a „ghoul” vagy „gúl” kifejezést átvitt értelemben is használják: olykor sírrabló, kegyeletsértő vagy általánosságban morbid kíváncsiságot, ízléstelenséget jelent valaki viselkedésére. A ghoul tehát egyszerre folklórbeli szörnyeteg és kulturális metafora a tiltott, taszító vonzalomra.
Az Algol-csillag
Az Algol (a Persei csillagképben található Beta Persei) neve az arab al-ghūl kifejezésből ered, és a „démon csillag” néven is ismert. A változó fényességű Algolról a régi csillagászati megfigyelők gyakran babonás félelemmel beszéltek, ami összefüggésbe hozható a név mögötti démonikus jelentéssel.
Összefoglalva: a ghoul gazdag és sokrétegű alakja a közel-keleti néphitnek, amely több ezer év alatt átalakult és befolyásolta a nemzetközi irodalmat és kultúrát. Eredeti szerepe a sírok és elhagyott helyek lakójaként a mai napig meghatározó eleme a róluk szóló történeteknek.