Ghoul (ghúl) – arab folklór lény: sírrabló, alakváltó démon
Fedezd fel a ghoul (ghúl) titokzatos világát: arab folklór sírrabló és alakváltó démon, sivatagi ragadozó, hiéna alakot öltő rémlegenda.
A ghoul az ősi arab folklórból származó szörnyeteg. A ghoulok temetkezési helyeken és más lakatlan helyeken élnek. Az angol szó a lény arab nevéből származik: الغول ghūl, ami szó szerint "démont" jelent. A ghul a dzsinnek egy ördögi típusa, amelyről úgy tartják, hogy Iblis szülője.
A női alakot a Muhawi és a Kanaana nyelvben "ghouleh"-ként adják meg (lásd az alábbi hivatkozást). A többes szám "ghilan".
A Ghoul szintén egy alakváltó démon, aki a sivatagban él. A démon képes állat, különösen hiéna alakját felvenni. Az óvatlan utazókat a sivatagba csalogatja. Ezután megöli és megeszi őket. A lény kisgyermekeket is zsákmányol, sírokat rabol ki, és halottakat eszik. E szokása miatt a ghoul szót néha egy közönséges emberre, például sírrablóra, vagy bárkire, aki szereti a hátborzongató dolgokat, használják.
Az Algol csillag erről a lényről kapta a nevét.
Származás és etimológia
A ghoul eredete az arab legendákig nyúlik vissza. Az arab szó, ghūl (الغول), a szó szerinti jelentésében „démon” vagy „valami, ami elragad, elnyel”. A kifejezés átvétele az angol nyelvbe a középkori és modern fordítások révén történt, ahol a szó jelentése és ábrázolása idővel változott és bővült.
Jellemzők és viselkedés
- Élőhely: hagyományosan temetők, elhagyott helyek és sivatagi tájak kapcsolódnak hozzájuk.
- Táplálkozás: a ghoulok híresen temetők rablói: kifosztják a sírokat és a holtakat fogyasztják; gyakran emberhúst esznek, különösen gyermekeket és vándorokat céloznak.
- Alakváltás: sok történet szerint képesek állat (gyakran hiéna vagy más ragadozó) alakját ölteni, illetve emberi formát imitálni a ravaszság kedvéért.
- Viselkedés: ravaszak és veszélyesek, gyakran csapdába csalják az áldozatokat (például megtévesztő hangokkal vagy mágikus trükkökkel).
Kulturális változatok és népi hagyományok
A ghoul motívuma az arab világ különböző tájegységeiben eltérő formában jelenik meg. A női változatokat több nyelvjárásban speciális néven említik (például ghouleh vagy ghūlah). Egyes mítoszok a ghoulokat a dzsinnek vagy egyéb szellemi lények közé sorolják, más források ördögi teremtményekként, Iblishez vagy más démoni figurákhoz kapcsolják őket.
Modern irodalom és popkultúra
A ghoul motívuma a nyugati irodalomba és folklórba is bekerült. Az angolszász irodalomban gyakran a sírfosztó, holtakat fogyasztó lény képében jelenik meg, de a 19–20. századi horrortörténetekben és a modern fantasztikus művekben is számos átirata létezik. H. P. Lovecraft és más szerzők adaptálták a fogalmat, olykor földalatti, humanoid, nekrofil lényekként ábrázolva őket.
Jelentés a nyelvben és szimbolika
A köznyelvben a „ghoul” vagy „gúl” kifejezést átvitt értelemben is használják: olykor sírrabló, kegyeletsértő vagy általánosságban morbid kíváncsiságot, ízléstelenséget jelent valaki viselkedésére. A ghoul tehát egyszerre folklórbeli szörnyeteg és kulturális metafora a tiltott, taszító vonzalomra.
Az Algol-csillag
Az Algol (a Persei csillagképben található Beta Persei) neve az arab al-ghūl kifejezésből ered, és a „démon csillag” néven is ismert. A változó fényességű Algolról a régi csillagászati megfigyelők gyakran babonás félelemmel beszéltek, ami összefüggésbe hozható a név mögötti démonikus jelentéssel.
Összefoglalva: a ghoul gazdag és sokrétegű alakja a közel-keleti néphitnek, amely több ezer év alatt átalakult és befolyásolta a nemzetközi irodalmat és kultúrát. Eredeti szerepe a sírok és elhagyott helyek lakójaként a mai napig meghatározó eleme a róluk szóló történeteknek.
Iránban
Az iráni mitológiában a Ghoulok az emberekhez nagyon hasonló, de nagyobb méretű lények. Általában kevésbé intelligensek és nem feltétlenül gonoszak. A legtöbb perzsa beszélő a Ghoul-t a nagydarab emberek (átvitt értelemben "óriások") leírására használja. Ez a helyzettől függően sértésnek tekinthető, vagy nem.
Hogyan jelennek meg a ghoulok
A ghoulokat és ghoul-szerű lényeket különböző módon ábrázolták már a szépirodalomban, többek között Brian McNaughton dark fantasy sorozatában, novelláiban, Michael Slade "Ghoul" című regényében, Larry Niven "Ringworld" sorozatában, J. K. Rowling Harry Potter sorozatában, a Narnia krónikáiban, Caitlín R. Kiernan műveiben, Laurell K. Hamilton Anita Blake sorozatában és Jim Butcher The Dresden Files című regényében.
Irodalom
A morlockok egy kitalált kannibalista lidércfaj, amelyet H. G. Wells alkotott meg 1895-ös regényéhez, Az időgéphez. A morlockok, valamint az emberek egy másik feltételezett leszármazottja, az Eloi, az Időgépben a jövő világában, Kr. u. 802.701-ben léteznek.
Bram Stoker 1897-es Drakula című regényének egyik szereplője úgy viselkedik, mint egy ghoul. A karakter neve Renfield. A vámpír befolyása alatt Renfield önkéntes rabszolgájává válik. Kialakul benne a vágy, hogy élőlényeket egyen, abban a reményben, hogy az életerejüket megszerezze magának. Miután egy elmegyógyintézetbe zárják, fontolóra veszi, hogy megeszik egy emberi kórházi ápolót, de rájön, hogy csak legyeket, pókokat és alkalmanként madarakat tud elkapni és elfogyasztani.
H. P. Lovecraft regényeiben a ghoul egy éjszakai faj tagja, amely a föld alatt él. Néhány ghoul egykor ember volt, de az emberi hullákból álló étrend, és talán a megfelelő ghoulok gyámkodása szörnyű, bestiális humanoidokká változtatta őket. A "Pickman modellje" című novellában (1927), Lovecraft első ghoul-történetében kimondhatatlanul szörnyű szörnyek; a korábbi novellájában, Az ismeretlen Kadath álomkeresésében (1926) azonban a ghoulok valamivel kevésbé nyugtalanítóak, sőt időnként komikusak, és egyszerre segítőkészek és hűségesek a főhőshöz. Richard Upton Pickman, egy nevezetes bostoni festő, aki a "Pickman modellje" című filmben rejtélyes módon eltűnt, az Álom-kvízben maga is kísértetként jelenik meg. Hasonló témák jelennek meg a "The Lurking Fear" (1922) és a "The Rats in the Walls" (1924) című regényekben. Mindkét történet azt állítja, hogy degenerált, kannibálok vagy hullarabló emberek földalatti klánjai léteznek.
A modern és kortárs fikcióban a ghoulokat gyakran összekeverik az élőhalottak más fajtáival, általában a zombik agyatlan változataival. Bár a modern (1954 utáni) regényirodalom, különösen az 1954-es I Am Legend (Legenda vagyok) azt sugallja, hogy az utóbbi lények kannibalista szokásokon osztoznak a kísértetekkel, mégis általánosan elfogadott nézet, hogy a vámpírok és a zombik az élő zsákmányt részesítik előnyben.
Frank Herbert Dűne-sorozatában a Ghola egy elhunyt személy, akit egy titkos, szinte illegális Tleilaxu technológia segítségével hoztak vissza az életbe. Hagyományosan a Ghola-t megfosztják előző életének emlékeitől, és új képességekre tanítják. A Gholákat a Tleilaxu gyakran eladja nemeseknek, mint szolgákat és csatlósokat. Mivel a fremenek rendkívül babonás természetűek, az élőholtak potenciális hasznossága ellenére is bizalmatlanok a gholákkal szemben. Az a kétértelműség, hogy a "régi én" lappangó emlékei még mindig jelen vannak-e a ghola elméjében, hosszan tartó vita tárgya a történet során. Azt feltételezik, hogy a ghola kifejezés az arab nyelvből származik, akárcsak a Dűne-sorozat más kifejezései.
Filmek és televízió
Bár számos forgatókönyvben szerepeltek kísértetek, az első nagyjátékfilm ebben a témában az 1933-as The Ghoul című brit film volt. A színész Boris Karloff egy haldokló egyiptológust alakít, aki birtokában van egy okkult drágakőnek, az Örök Fénynek, amelyről azt hiszi, hogy halhatatlanságot biztosít, ha vele együtt temetik el, és így képes lesz bemutatni Anubisznak a túlvilágon. Persze civakodó, mohó örökösei és társai inkább megtartanák maguknak az ékszert. Karloff megfogadja, hogy feltámad a sírjából, és bosszút áll mindenkin, aki beleavatkozik a tervébe, és ezt az ígéretét be is tartja, amikor egyik munkatársa halála után ellopja Az örök fényt.
A oldalon. 1968George A. Romero Az élőhalottak éjszakája című filmjében az újraélesztett holttesteket (zombik) kannibalista szörnyekkel (ghoulok) kombinálta. Ezzel új filmszörnyeket hozott létre, amelyek félelmetesebbek voltak, mint a kettő közül bármelyik önmagában. A "ghoul" kifejezést valójában a filmben használták. A zombik kifejezés később, a film megjelenése után jött. Romero sosem gondolt rájuk így; azt mondta, hogy a karibi lényekre gondolt, amikor meghallotta a zombik kifejezést.
Az 1976-os 'Tejtestvérek' című török film (eredeti történet H. Rahmi Gurpinar 'Ghoul') török vígjáték. Itt a ghoul egy extra erővel rendelkező szörnyeteg. A Ghoul egy olyan szörnyeteg, amelyet a régi időkben a kisgyerekek megijesztésére használtak, így itt a Ghoul nemcsak a kisgyerekek, hanem a nagy emberek megijesztésére is szolgál.
Az 1975-ös The Ghoul című brit filmben (amelynek semmi köze a Karloff-filmhez) Peter Cushing egy lefokozott misszionáriust alakít, akinek fia Indiában utazva rákapott az emberhús ízére. Ahogy a fiú elméje és teste elfajul, Cushing több fiatalt is elküld és előkészít élelemnek az utódja számára, akit a padláson tart bezárva.
Az 1975-ös A szörnyek klubja című antológiafilmben volt egy jelenet, amelyben egy kísértetekből álló faluba botlik egy óvatlan utazó (Stuart Whitman), aki egy félig emberi lány segítségével átmenetileg elmenekül a lények elől, de amikor kiderül, hogy a kísértetek képviselői a mi normális emberi világunkban laknak, újra elfogják.
A Hellsing című anime- és mangasorozatban a ghoulok zombiszerű lények, amelyek akkor jönnek létre, amikor egy "chippelt" (technológiai) vámpír halálra szívja áldozatát, vagy a mangában, amikor egy vámpír olyan ember vérét szívja, aki nem szűz. Ha halálosan megsebesülnek, azonnal porrá omlanak. Az őket megharapó vámpír irányítása alatt állnak, emberi húst esznek, és elég intelligensek ahhoz, hogy lőfegyvereket használjanak. Nem ritka, hogy egy vámpír támadásra vagy védekezésre egy kisebb sereg ghoult állít össze.
"The Ghoul" a clevelandi horrortévé műsorvezetőjének, Ron Sweednek a művészneve.
A Batman képregény-alapú franchise, beleértve a 2005 A Batman Begins című filmben is van egy Rā's al-Ghūl nevű ellenfél, akinek neve a Perseus csillagképben található Algol csillag eredeti arab nevéből származik, ami "a szörny (azaz a Medúza) fejét" jelenti.
Kapcsolódó oldalak
- Genie
- Graverobber
- Sírásó
- Démon
- Undead
Kérdések és válaszok
K: Mi az a ghoti?
A: A ghoul az ősi arab folklórban szereplő szörnyeteg, amely temetkezési helyeken és más lakatlan helyeken él, és a dzsinnek ördögi fajtája.
K: Honnan származik a "ghoul" szó?
V: Az angol "ghoul" szó a lény arab nevéből származik: الغول ghūl, ami szó szerint "démont" jelent.
K: Mi a ghul női alakja?
V: A ghul női alakja a Muhawi és a Kanaana nyelvben "ghouleh".
K: Mi a "ghoul" többes számú alakja?
V: A "ghoul" többes számú alakja a "ghilan".
K: Mi másként ismert még a ghoul?
V: A ghoulról az is ismert, hogy egy alakváltó démon, amely a sivatagban él, és állat, különösen hiéna alakját tudja felvenni.
K: Mit tesz a ghoul az óvatlan utazókkal a sivatagban?
V: A ghoul a sivatagba csalogatja az óvatlan utazókat, majd megöli és megeszi őket.
K: Miért használják néha a "ghoul" szót egy közönséges emberre?
V: A "ghoul" szót néha hétköznapi emberekre, például sírrablókra, vagy bárkire, aki szereti a hátborzongató dolgokat, használják, mivel a ghoul szokása, hogy sírokat rabol ki és halottakat eszik.
Keres