Mértani lepkék (Geometridae) – család, jellemzők és kártevő fajok

Mértani lepkék (Geometridae) — család, jellemzők, életmód és gazdasági kártevő fajok: részletes fajleírások, azonosítás és hatékony védekezési tanácsok.

A mértani lepkék a lepkék nagy családjába tartozó lepkefélék. Több mint 23 000 fajt írtak le, világszerte megtalálhatók, különösen változatosak az erdős területeken és a hegyvidékeken. Legtöbbjük éjszakai életmódot folytat: csak néhányuk aktív nappal, és bizonyos csoportoknál erős a nappali aktivitás is.

Az imágók (felnőttek) szárnyfesztávolsága 10 milliméter és 70 milliméter között van; azonban egyes trópusokon élő fajok ennél nagyobbak is lehetnek. Sok faj szárnya jellegzetes, finoman hullámos vagy cikcakkos mintázatú, amely kiváló álcázást biztosít a kérgezett fák és bokrok között. A test karcsú, és pihenéskor a szárnyak általában vízszintesen vagy tetőként záródnak a test felett.

Hernyóik különleges módon mozognak, úgy tűnik, mintha "mérnék a földet". Emiatt a hernyókat néha hüvelykhernyóknak is nevezik. Ennek oka, hogy a lepkehernyók középtájon hiányoznak a legtöbb valódi pajzlábak (prolágok), ezért előre kinyújtják a testet, majd a farvéget felhúzva „hurkolódnak” előre — ez a jellegzetes hurokmozgás könnyen felismerhető.

Jellemzők és rendszertan

A családon belül több nagy alcsalád ismert, például az Ennominae, Larentiinae és Sterrhinae, amelyek különböző életmódot és morfológiát mutatnak. Sok fajnál erős a nemek közti eltérés: a hímek általában jobban szőrözött antennaformával rendelkeznek (illatszálak érzékelésére), míg a nőstények gyakran nagyobbak és testesebbek. Sok geometridának a has alsó részén találhatók hangérzékelő (tympanal) szervek, amelyek segítenek az ultrahangos ragadozók (például denevérek) észlelésében.

Életciklus és táplálkozás

• Tojás: a peték általában lombkoronába vagy a növényekre rakódnak.
• Hernyó (lárva): több vedlésen megy keresztül; gyakran növényfajok leveleit fogyasztják, egyesek kifejezetten fakárosítók.
• Báb (pupa): a talajban vagy a levéltakaró alatt bábozódnak; egyes fajok a fák törzsén vagy kérgében bábozódnak.
• Imágó: a kikelő lepkék párzanak és tovább növelik a populációt; évszaktól és fajtól függően egy vagy több nemzedék lehet egy évben.

Elterjedés és élőhely

A mértani lepkék világméretű elterjedésűek, gyakoriak mérsékelt égövi erdőkben, kertekben, mezőgazdasági területeken és hegyvidékeken. Egyes fajok specializálódtak bizonyos tápnövényekre, míg mások tág tápnövény-körrel rendelkeznek és alkalmazkodóbbak az élőhelyváltozásokhoz.

Kártevő fajok és védekezés

Számos mértani lepke-faj tartozik a kártevők közé, mert nagy tömegben képesek lelegelni a lombot, vagy sérülést okozni ültetvényekben és erdőkben. Ismert kártevők közé tartoznak például (néhány ismert példa): Operophtera brumata (téli fenyőlevél- és lombfogyasztók), Biston betularia (borsszemlepke) egyes populációi helyi jelentőségűek lehetnek, valamint különböző "looper" fajok, amelyek sövényt, gyümölcsfákat és dísznövényeket károsítanak.

A védekezés általában integrált növényvédelmi (IPM) megközelítést igényel: megfigyelés és járványfigyelés, mechanikai védekezés (ritkítás, gyűjtés), biológiai módszerek (ragadozók és paraziták támogatása, például hasznos fonálférgek és parazitoid darazsak), valamint szükség esetén szelektív növényvédő szerek alkalmazása. Sok faj esetén hatékonyak a feromoncsapdák és a populációmonitoring, amelyekkel időben beavatkozhatnak a védekezés hatékonyságának növelése érdekében.

Érdekességek

• A hernyók jellegzetes hurokmozgása nemcsak a mozgásra alkalmas, hanem fokozza a rejtőzködést: sok faj tökéletes „bot-utánzó”, így nehezen észlelhetők a ragadozók számára.
• A borsszemlepke (Biston betularia) klasszikus példája a természetes szelekciónak: ipari forradalom idején előforduló sötétebb színezésű változatainak frekvenciája megváltozott a környezeti szennyeződések hatására.

A mértani lepkék tehát rendkívül változatos és ökológiailag fontos családot alkotnak: szerepük a táplálékhálózatokban és a növényzet dinamikájában egyaránt jelentős, ugyanakkor egyes fajok gazdasági kártevőként is megjelenhetnek, ezért is fontos a fajok ismerete és a megalapozott védekezési stratégia.

Felnőttek

Sok geometridának karcsú hasa és széles szárnyai vannak, amelyeket általában laposan tartanak, a hátsó szárnyak pedig láthatóak. Kicsit hasonlítanak a pillangókra, de a legtöbb tekintetben tipikus lepkék. A legtöbbjük éjszaka repül. A szárnyak összekötésére frenulummal rendelkeznek, és a hímek csápja gyakran tollas. Álcázásukkal beleolvadnak a háttérbe. Egyes fajoknál a nőstényeknek csökkentett szárnyuk van.

Selenia tetralunaria

Hernyók

A legtöbb hernyónak négy pár lába van a középső részén, de a geometriai molylepke hernyóinak csak kettő van. Ez azt jelenti, hogy nem tudnak úgy mozogni, mint a többi hernyó. Az elülső lábpárral kapaszkodnak meg egy támasztékban, majd testük többi részét közel húzzák magukhoz. Ezután a testük hátsó részén lévő lábpárokkal kapaszkodnak, és az elülső részt előre tolják. Ez azt jelenti, hogy gyakran olyan helyzetben vannak, amely úgy néz ki, mint a görög Omega betű, ahogy a képen is látható.

A gemoeter moly hernyójának mozgása

Kérdések és válaszok

K: Mik azok a geometriai molylepkék?

K: Hány geometriai molylepkefajt írtak le?

K: Mikor aktív a legtöbb geometriai molylepke?

K: Mekkora a geometriai molylepke szárnyfesztávolsága?

K: Miért nevezik a geometriai moly hernyóit néha hüvelykhernyónak?

K: Melyik a jól ismert geométeres molylepkefaj?

K: Sok Geométer-molyfaj kártevő?

Keresés betűvel