Az óriás polip a Enteroctopus nemzetség köznyelvi elnevezése; ennek egyik faja tartozik a legnagyobb ismert polip egyedei közé. A nemzetségben négy ismert faj található: Enteroctopus dofleini, Enteroctopus magnificus, Enteroctopus megalocyathus és Enteroctopus zealandicus. Ezek közül a legnagyobb és legismertebb az észak-csendes-óceáni óriáspolip, a Enteroctopus dofleini.

Fajok és elterjedés

  • Enteroctopus dofleini (észak-csendes-óceáni óriáspolip) — Északnyugat-Csendes-óceán: Ázsiától (Japán) az észak-amerikai partvidékig (Alaszka, Kanada, USA délebbi partjai). Hideg, mérsékelt tengeri vizekben, sziklás, köves élőhelyeken fordul elő.
  • Enteroctopus magnificus — Déli Afrika partjai mentén (különösen Namíbia és Dél-Afrika); szintén hideg-mérsékelt vizekben él.
  • Enteroctopus megalocyathus — Dél-Amerika délkeleti partvidékei (Chile, Argentína); viszonylag kisebb méretű.
  • Enteroctopus zealandicus — Új-Zéland környéki vizekben található.

Méretek és rekordok

A nemzetség legnagyobb faja, a Enteroctopus dofleini, tartja a legnagyobb mérhető egyedek rekordját. Hivatalos, mérhető adatok szerint egy élő példány súlya elérte a 71 kg-ot, és a teljes hossza megközelítette a 4 métert. A pontos méretek változhatnak (karok kinyújtásával mérve az átlagos karfesztávolság ennél nagyobb is lehet), de a fentiek adják a legmegbízhatóbb, mért rekordot.

A nemzetség többi tagja jóval kisebb: E. megalocyathus átlagosan körülbelül 4 kg súlyú és teljes hossza megközelíti az 1 métert; E. magnificus teljes hossza nagyjából 1,5 m körül alakul; az E. zealandicus méretei is hasonló, közepes nagyságú polipokhoz hasonlóak.

Élettan és viselkedés

Az Enteroctopus-fajok jellemzően erős, izmos testfelépítésűek, jól fejlett karmokkal és tapadókorongokkal. Intelligensek, tanulásra és problémamegoldásra képesek: búvóhelyeket alakítanak ki, rejtekhelyeket hordoznak, és képesek a kaméleonszerű szín- és formaváltoztatásra a környezethez illeszkedés érdekében. Mozgásuk általában rövid jet-hajtással és karmokkal történő mászással kombinálódik.

Táplálkozás és élőhely

Táplálékuk főként rákok, kagylók, kisebb halak és más gerinctelenek. Vadászat közben használják tapadókorongjaikat és erős csőrének rágnivalóját, hogy feltörjék a páncélokat és héjakat. Gyakran kövek vagy üregek köré rendezett „den”-t (búvóhelyet) foglalnak el, ahonnan kifelé vadásznak.

Szaporodás és élettartam

A polipok általában egyszer szaporodnak (semelparitás): a hímek megtermékenyítik a nőstényt, amely utána nagy mennyiségű tojást rak és őrzi azokat a kikelésig. Ez az időszak hosszú lehet, és a nőstény gyakran étlen, mozgásában korlátozottan védi a petéket; ezért a legtöbb nőstény a kikelés után elpusztul. A nagyobb Enteroctopus-fajok élettartama általában néhány évre tehető (például 3–5 év körül), fajonként és környezeti feltételektől függően.

Veszélyek és emberi kapcsolatok

Bár az Enteroctopus-fajok nem tartoznak általánosan veszélyeztetett kategóriába, helyi populációkat érinthet a túlhalászás, élőhely-romlás, vízszennyezés és a klímaváltozás. Egyes területeken élelmiszerként halásszák őket, másutt tengeri múzeumokban és akváriumokban tartják őket bemutatásra. Emberrel való közvetlen találkozásnál a polipok jellemzően elmenekülnek; ritkán fordul elő harapás, de ez előfordulhat, és tetanusztüneteket vagy mérgezést okozhat bizonyos fajoknál.

Összefoglalva, az Enteroctopus nemzetség különleges helyet foglal el a polipok között: egyes fajaik kimagasló méreteikkel tűnnek ki, miközben mindegyik alkalmazkodott életmódjával és intelligenciájával érdekes alany a kutatás és a tengeri természetvédelem számára.