Architeuthis (óriáskalmár) – az óriás tintahal: méret, fajok, tények

Architeuthis (óriáskalmár): tudj meg mindent a méretről, ismert fajokról, ritka élő felvételekről és lenyűgöző tényekről — részletes, friss áttekintés.

Az Architeuthis óriáskalmár a mélytengeri kalmárok egyik nemzetsége. Ezek a tintahalak a legnagyobb ismert főemlős nélküli vadon élő gerinctelenek közé tartoznak: a legújabb, megbízhatóbb becslések szerint a maximális testhossz a nőstényeknél körülbelül 12–13 méter, a hímeknél pedig kb. 10 méter lehet, mérve a farokúszótól a két hosszú csáp csúcsáig. A méretek korábban kimondottan nagyobbra, 15–20 méterre is becsültek, de a modern adatok szerint ezek a túlbecslések valószínűleg nem helytállóak.

Melyik a legnagyobb tintahal?

Létezik egy másik híres nagy tintahal, a Colossal Squid (Mesonychoteuthis hamiltoni), amely tömegben valószínűleg nehezebb és meglehetősen robusztus, de testhossza általában rövidebb, mint az Architeuthis maximális hosszai. A két taxon különböző módon veri ki a rekordokat: az egyik a hosszban, a másik a tömegben lehet kiemelkedő.

Elterjedés és élőhely

Az Architeuthis világszerte előfordulhat, jellemzően a kontinentális talapzat és a nyílt óceán mélyebb vizei fölött, a mezopelagikus és bathypelagikus tartományokban (több száz vagy akár ezer méteres mélységekben). Több kutatás alapján kosmopolita elterjedésük és a mély, hideg vizekhez való alkalmazkodásuk feltételezhető.

Méret, morfológia és táplálkozás

Az óriáskalmár jellegzetességei közé tartoznak a hosszú karok és csápok, a csápvégben található fogazott, gyakran erősen kifejlett szívókorongok és a csápokhoz kapcsolódó fogazott képletek, amelyekkel a zsákmányt megfogják és odaszorítják a csőhöz. Táplálékukat elsősorban mélytengeri halak és más nagyobb tintahalak képezik; zsákmányukat a csápokkal ragadják meg és a csőrrel tépik szét.

Fajok száma és rendszertan

Nincs teljes egyetértés abban, hogy hány faj tartozik az Architeuthis nemzetségbe. A morfológiai különbségek alapján történelmi munka során több fajnevet is adtak a különböző példányoknak, de az utóbbi évek genetikai vizsgálatai azt sugallják, hogy a világóceánokban előforduló egyedek között viszonylag kis a genetikai eltérés, ezért egyes kutatók egyetlen, kozmopolita fajt (gyakran Architeuthis dux néven említve) tartanak valószínűnek. A vita azonban még nem teljesen lezárt, ezért a faji besorolás vitatott maradt.

Szaporodás és életciklus

A reprodukcióról keveset tudunk közvetlen megfigyelések hiányában. Feltételezések szerint a hímek spermatofórákat adnak át a nőstényeknek, a petékből nagy számú, apró lárvák kelnek ki. Többször feljegyeztek úszó, zselatinszerű tojáscsomókat, amelyeket egyes kutatók az Architeuthis-hoz kötnek. Az élettartam és a növekedési ütem bizonytalanok; valószínűleg viszonylag gyors növekedés és viszonylag rövid, néhány éves élettartam jellemzi őket.

Kutatás és megfigyelések

Hosszú ideig az óriástinthalakról elsősorban csak elpusztult vagy kifogott példányokból tudtunk: partra sodródott tetemek, hajóhálóból kimászott maradványok és a bálnák gyomortartalmának vizsgálata szolgáltatta az adatokat. 2005-ig gyakorlatilag senki sem látott élő, természetes környezetében úszó nagyobb példányt — az addigi ismeretek főleg döglött egyedekből származtak. 2004. szeptember 30-án japán kutatók készítettek az első képeket egy élő óriáskalmárról természetes élőhelyén; az expedíció során készült 556 felvételből egy évvel később több kép vált nyilvánossá. Ugyanez a csapat 2006. december 4-én filmezett először sikeresen egy élő, kifejlett példányt is. Azóta a mélytengeri videofelvételek és csapdázási technikák folyamatosan bővítik ismereteinket.

Ellenségek és ökológiai szerep

A legjelentősebb ragadozók közé a kékbálnák és főleg a spermák (vagyis a cetfélék egyes faja) tartoznak: a spermabálna bőrén gyakran találhatók az óriáskalmár csápjainak és szívókorongjainak nyomai, és bálnák gyomrában is találtak nagy mennyiségű tintahalmaradványt. Emellett cápák és más nagyobb mélytengeri ragadozók is fogyasztják őket.

Védelem, kutatási kihívások és kulturális hatás

Az Architeuthis populációira vonatkozó adatok hiányosak, ezért nem vonható le általános következtetés a veszélyeztetettségükről. Nincsenek jelentős célzott halászatok rájuk, ám alkalmi fogások és a mélytengeri környezet változásai hatással lehetnek rájuk. A hatalmas méret és a ritka megfigyelések miatt az óriáskalmár a népszerű kultúrában és tengerészeti legendákban is központi szerepet játszik: a Krakenről sokan feltételezik, hogy egy óriás tintahalról származó mítosz lehet, amely a valóságos, ritkán látott állatok megfigyeléseire és találkozásaira vezethető vissza.

Összességében az Architeuthis egyike a tengeri világ legmisztikusabb állatainak: nagy mérete, ritka előfordulása és nehéz vizsgálhatósága miatt még ma is sok a nyitott kérdés velük kapcsolatban. A modern mélytengeri videotechnika, genetikai elemzések és céltudatos expedíciók azonban folyamatosan bővítik ismereteinket róluk.

Történelem

Az emberek sok éven át hallottak a halászoktól történeteket a tengeren élő óriás tintahalakról. A történetek szerint egy hatalmas tintahal egy bálna köré tekeredett, és szörnyű harc kezdődött. A bálnavadászok azt mondták, hogy néha, amikor kifogtak egy bálnát, akkora sebhelyek voltak a testén, mint egy tányér. Máskor, amikor felvágták néhány bálna gyomrát, akár 30 láb hosszú tintahalkarokat találtak, amelyeknek a szívószálai akár négy hüvelyk szélesek is lehettek. A bálnavadászok, akik ezeket a történeteket mesélték, vagy feldarabolták a tintahalrészeket, hogy megegyék vagy csalinak használják, vagy visszadobták őket a tengerbe, mielőtt a tudósok valaha is megvizsgálhatták volna őket. 1861-ben azonban egy francia hajónak sikerült visszahoznia egy óriás tintahal darabjait, hogy a tudósok tanulmányozhassák azokat.

Aztán a 18. század végén több óriás tintahalat mosott partra a víz, ami bebizonyította, hogy az óriás tintahalak valóban léteznek. Ezt követően számos óriástintahalat találtak a partra sodródva vagy elpusztulva a tengerben. A tudósok nagy érdeklődést mutattak e titokzatos lények iránt, de csak kevesen látták őket élve. A tudósok szerint idejük nagy részét a mély, hideg óceánban töltik.

2005 decemberében az ausztráliai Melbourne-i Akvárium egy óriás tintahal ép testét kapta meg, amelyet egy hatalmas jégtömbben konzerváltak. A halat abban az évben halászok fogták ki Új-Zéland déli szigetének partjainál.

Az ismert óriáskalmárok száma 2004-ben megközelítette a 600 példányt, és minden évben új példányokat jelentenek.

A Melbourne-i Akváriumban egy jégtömbbe zárt óriáskalmár példánya

Kérdések és válaszok

K: Mi az az óriás tintahal?

K: Mekkora lehet egy nőstény óriáskalmár maximális mérete?

K: Mekkora a hím óriáskalmár maximális mérete?

K: Mikor készültek az első felvételek élő óriáskalmárról?

K: Ki készítette az első felvételeket az élő óriáskalmárokról?

K: Mikor filmeztek le először élő, kifejlett óriáskalmárt?

K: Mi az a Kraken?

Keresés betűvel