Édouard Manet

Life

Képzés

Édouard Manet 1832. január 23-án született Párizsban, jómódú családban. Ahogy felnőtt, nagybátyja festésre és rajzolásra ösztönözte, de apja azt akarta, hogy a haditengerészethez menjen. Végül megengedték neki, hogy festőnek képezzék ki. Manet 1850 és 1856 között Thomas Couture akadémikus festő műtermében dolgozott, aki nagyméretű történelmi festményeket festett. Szabadidejében a Louvre-ban lévő régi mestereket másolta.

Diákkorában Németországban, Olaszországban és Hollandiában járt, ahol reneszánsz és barokk mesterek, például Frans Hals, valamint spanyol festők, például Diego Velázquez és Goya festményeit nézegette.

1856-ban Manet megnyitotta saját műtermét. A kor egyik legismertebb francia festője Gustave Courbet volt, aki a realizmusnak nevezett stílusban festett. Courbet képein a tanyák és falvak szegény, dolgozó embereinek életét igyekezett bemutatni. Manet koldusokat, énekeseket és kávéházi embereket kezdett festeni. Stílusa nem hasonlított Courbet-éhez, mert nagy ecsetvonásokat használt, sok részlet nélkül. Courbet festményei sötétek és komorak voltak, mert minden vásznát barnára festette, mielőtt a figurákat belehelyezte volna. Manet festményei világosabbak és világosabbak voltak, sok fehér festékkel, és gyakran kis részeket festett élénk kékkel és vörössel.

1863-ban Manet feleségül vette Suzanne Leenhoffot, akit apja alkalmazott, hogy zongorára tanítsa Manet-t és öccsét, Eugene-t. Suzanne-nak volt egy tizenegy éves fia, Leon Koella Leenhoff, aki gyakran állt modellt Manet festményeihez.

Impresszionizmus

A párizsi akadémia minden évben rendezett egy nagy kiállítást, a Párizsi Szalont. 1863-ban Manet egy képet vett fel a kiállításra, amelynek címe: Ebéd a fűben ("Le déjeuner sur l'herbe"). A Szalon zsűritagjai nem voltak hajlandóak ezt a művet a galériában kiakasztani, mert egy meztelen nőt ábrázolt, aki két ruhás férfi társaságában ül a fűben. Ha a festmény az ókori görög mitológiáról szólt volna, ez nem lett volna probléma, de ezek a férfiak közönséges öltönyöket viseltek, a nő ruhája és kalapja pedig a fűben hevert. Talán egy prostituált volt. A bírák szerint a festmény illetlen (nagyon durva) volt.

Ebben az időben volt egy csoport fiatal művész, akik főleg tájképeket festettek. Ők voltak Claude Monet, Pierre-Auguste Renoir, Alfred Sisley, Frédéric Bazille, Camille Pissarro, Paul Cézanne és Armand Guillaumin. Monet és barátai festményeit is elutasították. Dühösek voltak, és találkoztak Manet-val, hogy ezt megbeszéljék. III. Napóleon császár engedélyt adott egy másik kiállításra, a Salon des Refuses-re, amely a "visszautasított" képeket mutatta be. Sokan elmentek megnézni ezt a kiállítást, és hamarosan felfedezték, hogy a művészetben egy új "mozgalom" van, amely egészen más, mint az általuk megszokott stílus.

1874-ben harminc impresszionista művész tartotta első kiállítását. Az "impresszionistáknak" nevezett főbb művészek közé tartozik Claude Monet, Auguste Renoir, Paul Cézanne, Camille Pissarro, Alfred Sisley, Edgar Degas és Berthe Morisot. Manet barátságot kötött Berthe Morisot-val, aki később hozzáment testvéréhez, Eugene Manet-hoz. Manet bátorította Morisot-t a festészetben. Morisot viszont arra bátorította Manet-t, hogy Monet és a többi impresszionista festőhöz hasonlóan a szabadban fessen. Monet az impresszionista stílusban festett néhány tájképet, tengeri tájat és városi jelenetet. A legtöbb festménye azonban "figuratív" (embereket ábrázoló képek).

Manet festményei általában hétköznapi életüket élő embereket ábrázolnak. Az embereket otthon és a munkahelyükön, vagy szórakozva ábrázolják. Az egyik festmény egészen más. Ez egy szörnyű jelenet, amely Maximillian mexikói császár kivégzőosztag általi kivégzését mutatja be.

Manet 51 éves korában szifiliszben halt meg Párizsban, a párizsi Passy temetőben van eltemetve.

A Folies-Bergère bárja , 1882, Manet egyik utolsó festménye.

Galéria