Édouard Manet — francia impresszionista festő és a modern festészet úttörője

Édouard Manet — a modern festészet úttörője: provokatív mesterművek (Ebéd a füvön, Olympia) és a realizmustól az impresszionizmusig vezető forradalmi látásmód.

Édouard Manet (franciául edwaʁ manɛ), 1832. január 23. - 1883. április 30. francia impresszionista festő. A 19. század egyik első festője volt, aki a modern világ mindennapi életének témáit festette meg. Ez tette őt nagyon fontossá a modern festészet számára, különösen a realizmusról az impresszionizmusra való áttérés szempontjából. Születési környezete polgári volt, korán megismerkedett a Louvre műkincseivel, majd Párizsban és a műhelyekben tanult; nagy hatással volt rá a spanyol festők munkája, különösen Velázquez.

Néhány festménye nagyon ellentmondásos volt. Az Ebéd a füvön és az Olympia című festményei egy fiatal festőcsoport számára kiindulópontot jelentettek a később impresszionizmusnak nevezett festészet kialakításához. Ezek a képek azért keltettek botrányt, mert a hagyományos akadémiai ábrázolásmódot és erkölcsi normákat megkérdőjelezték: meztelen női alakokat állított modern, városi környezetbe és hétköznapi kontextusba, nem mitologikus vagy történeti köntösbe öltöztetve őket.

Élete és tanulmányai

Manet Párizsban született és polgári családból származott; apja magas állami tisztséget töltött be. Kezdetben a tengerészet iránti érdeklődéstől távol állt, végül a festészet felé fordult. Thomas Couture műtermében tanult, és hosszú időt töltött a Louvre-ban másolatokat készítve a régi mesterekről. Tanulmányai során több utazást tett Spanyolországba és Hollandiába, ahol kifejezetten tanulmányozta Velázquez és Goya művészetét, aminek nyoma megjelenik festészetének színkezelésében és kompozíciós egyszerűségében.

Stílus és technika

• Modern témák: Manet egyik legfontosabb újdonsága az volt, hogy a modern, városi élet jeleneteit emelte a festészet középpontjába: kávéházak, színházak, öltözet és utcaképek szerepelnek képein.
• Festészeti megoldások: Jellegzetes a gyors, szabad ecsetkezelés, a fény és árnyék egyszerűsített kezelése, valamint a határozottan felhasznált fekete, amelyet a kor akadémiája gyakran tiltott vagy kritikával fogadott.
• Hatások: Velázquez, Goya és a holland aranykor mesterei mellett a 19. századi realista festők (például Courbet) szemlélete is hatott rá. Ugyanakkor nem festett teljesen „en plein air” úgy, mint egyes impresszionisták; sok képe a műteremben született, de a látott modern jelenetet ábrázolta.

Fő művek és botrányok

A legismertebb munkák közé tartozik az Ebéd a füvön (Le Déjeuner sur l'herbe, 1863) és az Olympia (1863). Az Ebéd a füvön a Salon elutasítása után a híres Salon des Refusés kiállításon vált ismertté, ahol a közönség és a kritika heves vitába keveredett a kép ábrázolásmódja miatt. Az Olympia szintén botrányt okozott, mert egy meztelen nőt ábrázolt modern, munkásnőként – nem mitológiai vagy történelmi kontextusban –, és a modell közvetlen, kihívó tekintete provokatívnak találtatott.

Más fontos művek: A sípos (The Fifer), A balkon (The Balcony), valamint késői, nagy hatású alkotása, A bár a Folies-Bergère-ben (A Bar at the Folies-Bergère, 1882), amelyben a városi szórakozás és a modern élet képe jelenik meg finom realizmussal és ironikus társadalomkritikával.

Kapcsolatai és hatása

Manet közeli baráti köréhez tartozott többek között Émile Zola és Charles Baudelaire, akik irodalmi kritikával és támogatással segítették művészetének megértését. Kapcsolata a fiatalabb festőkkel – így Monet-val, Renoir-val, Degas-val és másokkal – meghatározó volt: bár Manet maga nem mindig az impresszionista módszer szerint dolgozott, munkássága és témaválasztása inspirálta a csoportot, és őt gyakran a modern festészet „hídjaként” tartják a realizmus és az impresszionizmus között.

Késői évek és örökség

Manet életének utolsó éveit betegségek és fizikai korlátozottság jellemezték, amelyek némileg csökkentették festői aktivitását. Ennek ellenére utolsó éveiben is alkotott fontos képeket, és halála után munkássága gyorsan hatott a 20. századi modern művészet alakulására. Ma munkái a világ jelentős múzeumaiban láthatóak (például a Musée d'Orsay, a Metropolitan Museum of Art), alkotásai alapvető forrásai a modern festészet történetének.

Összefoglalva, Édouard Manet a témaválasztás, a festői nyelv és a hagyományos szabályok megkérdőjelezése révén fontos mérföldkő a 19. századi művészetben: munkái provokáltak, vitát indítottak, és új irányokat nyitottak a művészeti gondolkodásban.

Life

Képzés

Édouard Manet 1832. január 23-án született Párizsban, jómódú családban. Ahogy felnőtt, nagybátyja festésre és rajzolásra ösztönözte, de apja azt akarta, hogy a haditengerészethez menjen. Végül megengedték neki, hogy festőnek képezzék ki. Manet 1850 és 1856 között Thomas Couture akadémikus festő műtermében dolgozott, aki nagyméretű történelmi festményeket festett. Szabadidejében a Louvre-ban lévő régi mestereket másolta.

Diákkorában Németországban, Olaszországban és Hollandiában járt, ahol reneszánsz és barokk mesterek, például Frans Hals, valamint spanyol festők, például Diego Velázquez és Goya festményeit nézegette.

1856-ban Manet megnyitotta saját műtermét. A kor egyik legismertebb francia festője Gustave Courbet volt, aki a realizmusnak nevezett stílusban festett. Courbet képein a tanyák és falvak szegény, dolgozó embereinek életét igyekezett bemutatni. Manet koldusokat, énekeseket és kávéházi embereket kezdett festeni. Stílusa nem hasonlított Courbet-éhez, mert nagy ecsetvonásokat használt, sok részlet nélkül. Courbet festményei sötétek és komorak voltak, mert minden vásznát barnára festette, mielőtt a figurákat belehelyezte volna. Manet festményei világosabbak és világosabbak voltak, sok fehér festékkel, és gyakran kis részeket festett élénk kékkel és vörössel.

1863-ban Manet feleségül vette Suzanne Leenhoffot, akit apja alkalmazott, hogy zongorára tanítsa Manet-t és öccsét, Eugene-t. Suzanne-nak volt egy tizenegy éves fia, Leon Koella Leenhoff, aki gyakran állt modellt Manet festményeihez.

Impresszionizmus

A párizsi akadémia minden évben rendezett egy nagy kiállítást, a Párizsi Szalont. 1863-ban Manet egy képet vett fel a kiállításra, amelynek címe: Ebéd a fűben ("Le déjeuner sur l'herbe"). A Szalon zsűritagjai nem voltak hajlandóak ezt a művet a galériában kiakasztani, mert egy meztelen nőt ábrázolt, aki két ruhás férfi társaságában ül a fűben. Ha a festmény az ókori görög mitológiáról szólt volna, ez nem lett volna probléma, de ezek a férfiak közönséges öltönyöket viseltek, a nő ruhája és kalapja pedig a fűben hevert. Talán egy prostituált volt. A bírák szerint a festmény illetlen (nagyon durva) volt.

Ebben az időben volt egy csoport fiatal művész, akik főleg tájképeket festettek. Ők voltak Claude Monet, Pierre-Auguste Renoir, Alfred Sisley, Frédéric Bazille, Camille Pissarro, Paul Cézanne és Armand Guillaumin. Monet és barátai festményeit is elutasították. Dühösek voltak, és találkoztak Manet-val, hogy ezt megbeszéljék. III. Napóleon császár engedélyt adott egy másik kiállításra, a Salon des Refuses-re, amely a "visszautasított" képeket mutatta be. Sokan elmentek megnézni ezt a kiállítást, és hamarosan felfedezték, hogy a művészetben egy új "mozgalom" van, amely egészen más, mint az általuk megszokott stílus.

1874-ben harminc impresszionista művész tartotta első kiállítását. Az "impresszionistáknak" nevezett főbb művészek közé tartozik Claude Monet, Auguste Renoir, Paul Cézanne, Camille Pissarro, Alfred Sisley, Edgar Degas és Berthe Morisot. Manet barátságot kötött Berthe Morisot-val, aki később hozzáment testvéréhez, Eugene Manet-hoz. Manet bátorította Morisot-t a festészetben. Morisot viszont arra bátorította Manet-t, hogy Monet és a többi impresszionista festőhöz hasonlóan a szabadban fessen. Monet az impresszionista stílusban festett néhány tájképet, tengeri tájat és városi jelenetet. A legtöbb festménye azonban "figuratív" (embereket ábrázoló képek).

Manet festményei általában hétköznapi életüket élő embereket ábrázolnak. Az embereket otthon és a munkahelyükön, vagy szórakozva ábrázolják. Az egyik festmény egészen más. Ez egy szörnyű jelenet, amely Maximillian mexikói császár kivégzőosztag általi kivégzését mutatja be.

Manet 51 éves korában szifiliszben halt meg Párizsban, a párizsi Passy temetőben van eltemetve.

A Folies-Bergère bárja , 1882, Manet egyik utolsó festménye.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Édouard Manet?

K: Miről ismert Édouard Manet?

K: Miért volt ellentmondásos Édouard Manet néhány festménye?

K: Édouard Manet mely festményei jelentették az impresszionizmus kiindulópontját?

K: Milyen hatással volt Édouard Manet a modern festészetre?

K: Mikor született és mikor halt meg Édouard Manet?

K: Hogyan ejtik Édouard Manet nevét franciául?

Keresés betűvel