Edmund "Ed" Pevensie, C. S. Lewis Narnia krónikái kitalált szereplője. A hét könyvből háromban (Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény, Caspian herceg és A hajnalvándor utazása) központi szerepet tölt be; két másik könyvben (A ló és a fiú, valamint Az utolsó csata) csak kisebb epizódszerepben tűnik fel.
Az élőszereplős filmekben — Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (2005), Caspian herceg (2008) és A hajnalvándor utazása (2010) — Edmundot Skandar Keynes alakítja. A filmadaptáció első részének végén egy idősebb Edmundot Mark Wells színész formálja meg rövid epizódszerepben.
Jellemzés
Edmund a Pevensie-gyerekek közül kezdetben lázadóbb, ingerlékenyebb és önzőbb természetű. A történet elején testvéreihez képest bizonytalanabb, sértődékeny; gyakran riválisként viselkedik Péterrel. Lewis a könyvben Edmundot hamuszőke haja, szürke szeme és gödröcskéi alapján írja le, és megjegyzi, hogy ő az egyetlen a testvérek közül, akinek világos a haja — ezt a szerző arra használja, hogy bizonyos értelemben kívülállónak mutassa.
Cselekménybeli szerep és jellemfejlődés
Az Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény című kötetben Edmund először elárulja testvéreit Jadisnak, a fehér boszorkánynak: a boszorkány édességekkel (a híres "török édesség", azaz Turkish delight) és hamis ígéretekkel csábítja el, majd kihasználja Edmund bizonytalanságát és hiúságát. Miután a történet előrehaladtával rádöbben tettének súlyára, megbánást tanúsít; Aslan áldozata és a későbbi bűnbánat révén Edmund bűnbocsánatot kap, és jellemfejlődése a megbocsátás és önfeláldozás felé fordul.
Az ezt követő kötetekben Edmundot a tapasztalatok érettebbé és felelősségteljesebbé teszik: Caspian herceg oldalán harcol, majd A hajnalvándor utazása során határozott, higgadt társként jelenik meg. A A ló és a fiú-ban és Az utolsó csata-ban rövidebb szerepei során királyként (a Narnia aranykorában) mutatja meg a megváltozott, igazságos oldalát.
Szimbolika és tematikus jelentés
Edmund alakja Lewis egyik fontos eszköze a bűn, a bűnbánat és a megváltás témáinak vizsgálatára. A boszorkány által kínált édesség a földi csábítás és az önzés szimbóluma; Edmund tévedése pedig rávilágít az emberi gyengeségre. Aslan áldozata és Edmund megbocsátása erősen párhuzamba állítható a keresztény megváltástörténettel, amelyre Lewis gyakran épített allegorikus rétegeket.
Filmes ábrázolás és fogadtatás
Skandar Keynes alakítása a filmekben több kritikustól és nézőtől dicséretet kapott: a színész jól mutatja be Edmund kezdeti sértődékenységét, majd a bűnbánaton és belső változáson átesett karakter érettségét. A filmadaptációkban bizonyos epizódok — például a „török édesség” kísértése és Aslan önfeláldozása — látványosabbak és dramatizáltabbak, ugyanakkor igyekeznek megtartani a könyv lényegi morális üzenetét. Mark Wells rövid, idősebb Edmundot bemutató jelenete az egyik filmes záró kép érzetét erősíti.
Örökség és kritikai megítélés
Edmund alakja a Narnia-sorozat egyik legemberibb és legtöbbet fejlődő szereplője: hibái és helyreállása miatt sok olvasó számára azonosulási pontot jelent. Irodalomtörténeti és vallási elemzések gyakran emelik ki, hogy Edmund története hogyan példázza a megbánás és a megbocsátás lehetőségét, valamint azt, hogy a bűn következményei és a változás folyamata mennyire fontos elemei Lewis világának.