A nyugalmi állapot
A nyugalmi állapot egy szervezet életciklusának egy olyan időszaka, amikor a növekedés, a fejlődés és (állatoknál) a fizikai aktivitás átmenetileg leáll. Ez minimalizálja az anyagcsere-tevékenységet, és így segít a szervezetnek energiát takarítani. A nyugalmi állapot általában szorosan összefügg a környezeti feltételekkel. A szervezetek a nyugalmi fázisba való belépést a környezetükkel szinkronizálhatják, előre jelzett vagy következményes eszközökkel.
Előrejelző nyugalmi állapotról akkor beszélünk, amikor egy szervezet a kedvezőtlen körülmények bekövetkezése előtt nyugalmi fázisba lép. Például a nappalok hosszát és a csökkenő hőmérsékletet sok növény használja ki a tél beállta előtti nyugalmi állapot megkezdésére.
A következményes nyugalmi állapot akkor következik be, amikor az organizmusok kedvezőtlen körülmények kialakulása után nyugalmi fázisba lépnek. Ez gyakran fordul elő olyan területeken, ahol az éghajlat kiszámíthatatlan. A körülmények hirtelen megváltozása magas halálozási arányhoz vezethet a következményes nyugalmi állapotra támaszkodó állatok körében. Másrészről viszont előnyös lehet, mivel az élőlények hosszabb ideig maradnak aktívak, és jobban ki tudják használni a rendelkezésre álló erőforrásokat.
A téli nyugalmi időszakban a növények anyagcseréje gyakorlatilag leáll, részben a kémiai aktivitást lassító hőmérséklet miatt.
Állatok
- Téli álom: A téli álmot sok emlős használja arra, hogy energiát takarítson meg és túlélje a téli táplálékhiányt. A hibernáció lehet megelőző vagy következményes.
- Diapause: A diapause az állat genotípusa által szabályozott prediktív stratégia. A rovaroknál ősz és tavasz között gyakori.
- Aestivation: Aestiváció a nagyon meleg vagy száraz körülményekre válaszul bekövetkező nyugalmi állapot. Ez gerincteleneknél gyakori, és előfordul tüdőhalaknál, szalamandráknál, sivatagi teknősöknél és krokodiloknál is.
- Brumáció: A brumáció a hüllők nyugalmi állapotát jelenti, amely hasonló a téli álomhoz. A téli álomtól az anyagcsere-folyamatok tekintetében különbözik. A hüllők általában késő ősszel kezdik a brumációt. Gyakran felébrednek, hogy vizet igyanak, majd visszatérnek az "alváshoz". Hónapokig is eltarthatnak táplálék nélkül.
Növények
Fejlődés a magból
A mag, bár nem aktív, mégis egy apró, élő dolog. A leendő növény embrióját tartalmazza, amely nem változik vagy fejlődik: nyugalmi állapotban van. Az általános elképzelés szerint a mag "alszik", amíg megkapja, amire szüksége van ahhoz, hogy felébredjen. Ez nem igaz. A különböző magvaknak különböző szokásaik vannak, kétségtelenül az élőhelyükhöz alkalmazkodva. A magok különböző nyugalmi szakaszai léteznek:
1. A magok nyugalmi állapotában: a mag egy ideig nem fejlődik, még akkor sem, ha a körülmények megfelelőek. p98 A késleltetett csírázás (fejlődés) időt ad a szétszóródásra. A mag belsejében olyan változások mennek végbe, amelyek előbb-utóbb csírázásra késztetik. A részletek fajonként nagyon eltérőek.
2. A magok hibernációja: nem csíráznak ki, mert a körülmények nem megfelelőek. A növekedést a környezet bizonyos eseményei váltják ki. A kiváltó okok részletei ismertek néhány, de nem minden mag esetében. Az eső, a tűz, a talajhőmérséklet példák erre. Sok mag csak azután csírázik ki, hogy megették és áthaladtak egy állat emésztőrendszerén. Ez is egy elterjedési módszer.
Amikor a mag kicsírázik ("felébred"), elkezd egy kis növénnyé, úgynevezett palántává nőni. A mag belsejében lévő puha húsos anyagot használja tápanyagként (táplálékként), amíg készen nem áll arra, hogy napfény, víz és levegő segítségével saját maga is táplálékot termeljen.
A legtöbb mag a föld alatt csírázik, ahol nincs napfény. A növénynek néhány napig vagy hétig nincs szüksége a talajban lévő tápanyagokra, mert a magban minden megvan, ami a növekedéshez szükséges. Később azonban napfényre lesz szüksége. Ha van napfény, a növény felhasználja azt az egészséges növekedéshez. Ha nincs fény, a növény egy ideig még nőni fog, de a plasztidjai nem érnek be: a klorofill nem zöldül. Ha a növény nem kap elég fényt, végül elpusztul. Fényre van szüksége ahhoz, hogy táplálékot termeljen magának, amikor a magban lévő tartalék elfogy.
- A legrégebbi, 14-es szén-dioxid-keltezésű mag, amelyből növény nőtt ki, egy 2000 éves júdeai datolyapálma mag volt, amelyet Nagy Heródes palotájában, az izraeli Maszadán végzett ásatások során találtak. A magot 2005-ben csíráztatták ki.
- A legnagyobb magot a Coco de mer vagy "dupla kókuszpálma", a Lodoicea maldivica termeli. Az egész gyümölcs súlya elérheti a 23 kilogrammot (50 font), és általában egyetlen magot tartalmaz.
Kapcsolódó oldalak
- Torpor
Kérdések és válaszok
K: Mi az a dór?
V: A nyugalmi állapot egy organizmus életciklusának olyan időszaka, amikor a növekedés, a fejlődés és (állatoknál) a fizikai aktivitás átmenetileg leáll.
K: Miért lépnek a szervezetek nyugalmi fázisba?
V: A szervezetek azért lépnek nyugalmi fázisba, hogy minimalizálják az anyagcsere-tevékenységet, és ezáltal energiát takarítsanak meg.
K: Hogyan függ össze a nyugalmi fázis a környezeti feltételekkel?
V: A nyugalmi állapot általában szorosan összefügg a környezeti feltételekkel. A szervezetek a környezetükkel szinkronizálhatják a nyugalmi fázisba való belépést előrejelző vagy következményes eszközökkel.
K: Mi az a prediktív nyugalmi állapot?
V: A prediktív nyugalmi állapot akkor következik be, amikor egy szervezet még a kedvezőtlen körülmények kialakulása előtt nyugalmi fázisba lép.
K: Hogyan használják a növények a prediktív nyugalmi állapotot?
V: A növények a nappalok hosszát és a csökkenő hőmérsékletet használják arra, hogy a tél beállta előtt megkezdjék a nyugalmi állapotot.
K: Mi a következményes nyugalmi állapot?
V: A következményes nyugalmi állapot akkor következik be, amikor az organizmusok kedvezőtlen körülmények kialakulása után nyugalmi fázisba lépnek.
K: Milyen előnyei és hátrányai vannak a következményes nyugalmi állapotnak?
V: A következményes nyugalmi állapot alkalmazása előnyös lehet, mivel a szervezetek tovább maradnak aktívak, és jobban ki tudják használni a rendelkezésre álló erőforrásokat. A körülmények hirtelen megváltozása azonban a következetes nyugalmi állapotra támaszkodó állatok körében magas halálozási arányhoz vezethet.
