Dekkán-fennsík (Dél-India): méret, földrajz, éghajlat és élővilág

Dekkán-fennsík: Dél-India 422 000 km²-es fennsíkja — változatos éghajlat, ősi erdők, Nyugati- és Keleti-Ghats, gazdag élővilág és különleges geológia.

A Dekkán-fennsík egy kiterjedt fennsík, amely Dél-India nagy részét borítja. Háromszög alakú területét három feltűnő hegyvonulat határolja, és nyolc indiai állam területére terjed ki (elsősorban Telangana, Maharashtra, Andhra Pradesh, Karnataka, Kerala és Tamil Nadu). A fennsík magassága Dél-Indiában gyakran meghaladja az 1000 métert, míg észak felé haladva általában 500 méter körüli tengerszint feletti magasság jellemző.

A fennsík területe körülbelül 422 000 négyzetkilométer. Az irodalomban található százalékadatok eltérőek lehetnek: ez a kiterjedés nagyjából India szárazföldi területének 12–13%-ának felel meg (az egyes források más értékeket közölhetnek, ezért az eredeti adatokat érdemes forrásonként ellenőrizni százaléka.)

Földtan és kialakulás

A Dekkán-fennsík jellegét nagyrészt a Deccan Traps elnevezésű vastag bazaltlavarétegek határozzák meg, amelyek a késő-kréta és paleogén időszak határán (körülbelül 66 millió évvel ezelőtt) keletkezett hatalmas vulkanikus kitörések nyomán jöttek létre. Ezek a lávafolyások vastag, lépcsőzetes felszínt alakítottak ki, amely a fennsík nagy részét alkotja. A felszín folyamatosan formálódott az erózió, a folyóvölgyek kialakulása és a lepusztulás hatására, itt-ott kiemelkedve dombok és kisebb hegyvonulatok formájában.

Határok és domborzat

A fennsík nyugati peremén a Nyugati-Ghats, keleten pedig a Keleti-Ghats található. Ezek a hegyvonulatok a tengerparti síkságokból emelkednek ki, és India déli csücskénél közel érnek egymáshoz, így a fennsík dél felé mutató háromszögének csúcsát alkotják. Északon a Satpura-hegység és a Vindhya-hegység képezik a jellegzetes határvonalat, amelyek elválasztják a fennsíkot Észak-India sűrűn lakott folyami síkságaitól.

Éghajlat

A Dekkán éghajlata alapvetően trópusi monszun jellegű, de jelentős regionális eltérések vannak:

• A Nyugati-Ghats nyugati lejtőin erős, heves csapadék hullik a dél-nyugati monszun idején, míg a fennsík belső része az ún. esőárnyékhatás miatt szárazabb.
• A fennsík középső és északi része fél-száraz vagy szubtrópusi éghajlatú, forró nyarakkal (gyakran 40°C fölötti csúcsokkal) és mérsékelt telekkel.
• Az alacsonyabban fekvő keleti völgyek és torkolatvidékek több csapadékot kaphatnak az északkeleti monszun és ciklonok hatására is.

Talajok és vízrajz

A fennsík talajai változatosak: a bazaltos alapkőzetből kialakuló, jó vízmegtartó képességű fekete talaj (regur) kiváló a gyapot és más szántóföldi növények termesztésére. A Nyugati- és Keleti-Ghats lejtőin gyakoriak a laterites talajok, míg a folyóvölgyekben alluviális üledék borítja a síkságokat. Fontos folyók — például a Godavari, Krishna és Kaveri — a fennsík felszínét keresztezik vagy határolják; sokuk a ghatsokból ered, és keleti irányban az Öböl felé tartanak, táplálva öntözött mezőgazdasági területeket és alakítva a völgyeket.

Növényzet és élővilág

A fennsík élőhelyei nagy változatosságot mutatnak: a Nyugati-Ghats nedves erdeitől a fennsík belső részeinek száraz lombhullató és tövis-erdőin át a szavannaszerű füves területekig. Jellemző növénytársulások:

• Deccan plateu dry deciduous forests — száraz lombhullató erdők
• Deccan thorn scrub forests — tövises cserjések és bozótok
• Mozaikszerű nedves erdők a ghatsok közelében

Az élővilágban találhatók nagytestű emlősök (például gaur), majmok és ragadozók (a természetes élőhelyek fragmentáltsága miatt a tigris előfordulása helyi zsebekre korlátozódik), valamint sok endemikus növény- és hüllőfaj. A Nyugati-Ghats részei különösen gazdag biodiverzitásukról ismertek, sok veszélyeztetett fajjal.

Emberi tevékenység és gazdálkodás

A Dekkán fontos mezőgazdasági térség: a folyóvölgyekben rizs- és cukornádtermelő vidékek, a fennsík belsejében gyapot, milo, búza, lencse és különféle fűszernövények termesztése jellemző. A fennsík városi központjai közé tartoznak olyan nagyvárosok és gazdasági központok, mint Hyderabad, Pune vagy Bengaluru, amelyek ipari, technológiai és kereskedelmi szerepet töltenek be. A területen jelentős a bányászat és az intenzív mezőgazdálkodás is, ami lokális környezeti hatásokkal jár.

Védettség és fenntarthatósági kihívások

A fennsík természetes élőhelyei több helyen erősen érintettek az erdőirtás, a túllegeltetés, a talajerózió és a városiasodás miatt. A biodiverzitás megőrzése érdekében számos nemzeti park, vadrezervátum és védett terület található a régióban, különösen a Ghats-hegységekben, mivel ezek a területek fontos forrásai az endemikus fajoknak és azok élőhelyeinek. A fenntartható vízgazdálkodás, a talajvédelem és a felelős erdőgazdálkodás kulcsfontosságú a régió jövője szempontjából.

Összefoglalva: a Dekkán-fennsík geológiailag és ökológiailag is változatos, kiterjedt terület, amelynek formálódását vulkanikus események, a ghatsok felépítése és a monszun hatásai határozzák meg. A fennsík gazdasági és kulturális jelentősége nagy, ugyanakkor a természeti értékek megőrzése komoly kihívást jelent a gyors gazdasági fejlődés közepette.

A Dekkán csapdák

A Dekkán-csapdák Dél-India különleges földrajzának és geológiájának egyik fő oka. Ezek egy nagy vulkáni tartomány a nyugat-közép-indiai Dekkán-fennsíkon (az ÉSZ 17-24, 73-74E között), és a Föld egyik legnagyobb vulkanikus képződménye. Megszilárdult árvízi bazalt több rétegéből állnak, amelyek vastagsága meghaladja a 2000 métert, és 500 000 négyzetkilométeres területet borítanak. A geológiában az ilyen sziklaképződményekre használt "trap" kifejezés a holland "lépcső" szóból származik, utalva a régió tájképét alkotó lépcsőszerű dombokra.

Történelem

A Dekkán-csapdák 60 és 68 millió évvel ezelőtt, a kréta időszak végén keletkeztek. A vulkánkitörések nagy része a Nyugati-Ghatsnál (a mai Mumbai közelében) történt mintegy 66 millió évvel ezelőtt. Ez a kitöréssorozat összesen kevesebb mint 30 000 évig tarthatott. A közben felszabaduló gázok szerepet játszhattak a kréta-tercier kihalási eseményben, amely a nem őslénytani dinoszauruszok kihalását is magában foglalta. A tudományos közösség körében egyetértés van abban, hogy a kihalást a közép-amerikai Chicxulub becsapódása váltotta ki, de a Dekkán kitörései is megzavarták a bolygó éghajlatát.

Mielőtt az erózió és a lemeztektonika miatt a Dekkán-csapdák területe a jelenlegi méretére csökkent, a becslések szerint a lávafolyamok által eredetileg borított terület 1,5 millió km² volt, ami körülbelül a mai India területének fele. A közvetlenül megfigyelhető lávafolyások jelenlegi területe a becslések szerint körülbelül 512 000 négyzetkilométer.

A vulkáni gázok, különösen a kén-dioxid felszabadulása a csapdák kialakulása során hozzájárult a jelenkori éghajlatváltozáshoz. Az adatok szerint a hőmérséklet átlagosan 2 °C-kal csökkent ebben az időszakban.

Deccan Traps Matheran közelében, Mumbaitól keletre


A Dekkán csapdák Pune közelében

Kérdések és válaszok

K: Mi az a Dekkán-fennsík?

K: Melyik az a három hegyvonulat, amely a Dekkán-fennsíkot körülveszi?

K: India szárazföldi területének mekkora részét fedi le?

K: Milyen magasan van a tengerszint felett?

K: Milyen típusú élőhelyek találhatók ezen a fennsíkon?

K: Milyen idősek ezek az erdők India más hegyeihez képest?

K: Milyen alakú ez a háromszög, ha a térképre nézünk?

Keresés betűvel