Kortizon: szteroid hormon, hatásai és orvosi felhasználása
Kortizon: áttekintés a szteroid hormon hatásairól, gyulladáscsökkentő és immunmoduláló orvosi felhasználásáról, alkalmazási módok és hosszú távú kockázatok.
A kortizon egy 21 szénatomos szteroid hormon. Kémiai neve 17‑hidroxi‑11‑dehidrokortikoszteron. Ezt az anyagot a mellékvese kéregállománya állítja elő, és a szervezet a stresszre adott válaszként is felszabadítja. Kémiai szerkezetét tekintve szorosan kapcsolódik a kortizolhoz: a kortizon részben inaktív forma, amely a célsejtekben és a májban enzimatikusan aktív kortizollá alakul, így fejti ki hatásait.
Hatásmechanizmus és élettani szerep
A kortizon és rokon vegyületei a szervezetben elsősorban a glükokortikoid receptorokhoz kötődve hatnak, és a sejtmagban a gének kifejeződését befolyásolják. Ennek következtében:
- csökkentik a gyulladásos mediátorok (citokinek, prosztaglandinok) termelődését,
- gátolják a fehérvérsejtek gyulladásos migrációját és aktivitását,
- emelik a vércukorszintet (glükoneogenezis fokozása),
- hatnak az anyagcserére, a só‑víz egyensúlyra és az érrendszeri tónusra.
Összességében a kortizon jelentős gyulladáscsökkentő és immunmoduláló hatással bír, ezért számos kórkép kezelésében hasznos.
Orvosi felhasználás
A kortizon‑származékokat széles körben használják akut és krónikus gyulladásos, autoimmun és allergiás állapotok kezelésére. Gyakoribb alkalmazási területek:
- adjuváns vagy helyettesítő terápia mellékvese‑elégtelenség
- reumatoid artritisz, lupus és más autoimmun betegségek,
- asztma és krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) súlyosbodásainál,
- akut allergiás reakciók és anafilaxia (gyakran más kezelések kiegészítéseként),
- bőrbetegségek (lokális kortizon‑tartalmú kenőcsök),
- intraartikuláris vagy lágyrész injekciók ízületi gyulladás és fájdalom csökkentésére,
- gyulladásos bélbetegségek (Crohn‑betegség, colitis ulcerosa),
- szervátültetésnél a kilökődés megelőzése és kezelése,
- daganatos betegségeknél egyes tünetek enyhítése, illetve kombinált kemoterápiás protokollok részeként.
Alkalmazási módok és készítmények
A kortizon‑típusú gyógyszerek többféle formában elérhetők: tabletta (szájon át), intravénás vagy intramuszkuláris injekció, intraartikuláris befecskendezés, inhalációs spray, valamint helyi (bőrre kenhető) készítmények. Vannak rövid hatású és hosszú hatású szintetikus glükokortikoidok (például prednizon, prednizolon, dexametazon), amelyeket az adott betegség és a kívánt hatás időtartama alapján választanak.
Mellékhatások és kockázatok
A kortizon rövid távon gyakran jól tolerálható, de hosszú távú vagy nagy dózisú alkalmazása számos mellékhatással járhat. Fontos tudni, hogy a hatások dózis‑ és időfüggőek:
- akut hatások: hangulati változások, álmatlanság, vércukorszint‑emelkedés, fertőzésre való fokozott hajlam, gyomor‑bélrendszeri irritáció;
- krónikus hatások: Cushing‑szerű tünetek (központi elhízás, holdvilág‑arc), csontritkulás és csonttörés‑kockázat növekedése, izomgyengeség, bőr‑vékonyodás és striák, magas vérnyomás, cukorbetegség rosszabbodása, szürkehályog és glaukóma kialakulásának kockázata;
- hirtelen elhagyás esetén: a mellékvese saját kortizoltermelése elnyomódhat, ami akut mellékvese‑elégtelenséghez vezethet — ezért a nagy dózisú vagy hosszú ideig adott kezelések után fokozatos elhagyás (tapering) szükséges;
- lokális injekciók esetén: helyi szövetkárosodás, bőrelvékonyodás, ínsérülés vagy fertőzés lehetőség.
Amire ügyelni kell — óvintézkedések
Fokozott óvatosság ajánlott, ha a betegnek korábban volt fertőzése, cukorbetegsége, magas vérnyomása, csontritkulása vagy pszichiátriai betegsége. Élő oltások adása a kortizon‑kezelés alatt általában nem javasolt. Gyógyszerkölcsönhatások (pl. egyes gombaellenesek, antibiotikumok vagy CYP3A4‑gátlók) befolyásolhatják a kortizon‑származékok lebontását és hatását — ezért fontos az orvosi ellenőrzés és a gyógyszerek egyeztetése.
Monitorozás és kezelési irányelvek
A hosszabb ideig tartó kezelés során rendszeres ellenőrzésekre lehet szükség: vérnyomásmérés, vércukor‑ellenőrzés, csontsűrűség vizsgálat (DEXA), szemészeti vizsgálat (katarakta, glaukóma szűrés), valamint fertőzésekre való figyelem. A kezelés célja a leghatékonyabb, legkisebb dózisú és legrövidebb időtartamú alkalmazás megtalálása, amely még biztosítja a kívánt klinikai javulást.
Megszakítás és helyettesítés
Ha hosszú távú, nagy dózisú kortizonkezelést kell befejezni, az orvos fokozatos dóziscsökkentést ír elő, hogy a szervezet mellékvese‑funkciója visszaálljon. Addison‑szerű képletek esetén vagy hirtelen stresszhelyzetben (műtét, súlyos fertőzés) ideiglenes pótló kortizonos kezelésre lehet szükség.
Történeti megjegyzés
Tadeus Reichstein, E. C. Kendall és P. S. Hench 1950-ben részesült a fiziológiai vagy orvosi Nobel‑díjban a mellékvesekéreg hormonjaival kapcsolatos felfedezésekért és azok terápiás alkalmazásáért. Ez a díj nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kortizon‑típusú gyógyszerek orvosi alkalmazása elterjedjen és számos súlyos betegség megbízható kezelési lehetőséget kapjon.
Összefoglalva: a kortizon és származékai hatékony gyulladáscsökkentők és immunszupresszánsok, amelyek jelentős előnyöket kínálnak sok betegség kezelésében, ugyanakkor alkalmazásuk körültekintést igényel a mellékhatások és a hosszú távú kockázatok miatt.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a kortizon?
V: A kortizon egy 21 szénatomos szteroid hormon, amely az egyik fő hormon, amelyet a mellékvese szabadít fel stressz hatására.
K: Mi a kortizon kémiai neve?
V: A kortizon kémiai neve 17-hidroxi-11-dehidrokortikoszteron.
K: Mi a kapcsolat a kortizol és a kortizon között a kémiai szerkezet szempontjából?
V: A kortizon kémiai szerkezetét tekintve szoros rokonságban áll a kortizollal.
K: Hogyan használják a kortizont a betegségek kezelésében?
V: A kortizont számos betegség kezelésére használják, és többféleképpen lehet beadni.
K: Milyen hatással van a kortizon az immunrendszerre?
V: A kortizon elnyomja az immunrendszert, ami csökkenti a gyulladást, a fájdalmat és a duzzanatot a sérülés helyén.
K: Milyen kockázatokkal jár a kortizon hosszú távú alkalmazása?
V: A kortizon hosszú távú alkalmazása kockázatokkal jár.
K: Kik kaptak 1950-ben Nobel-díjat élettan vagy orvostudomány területén a kortizon felfedezéséért?
V: Tadeus Reichstein, E.C. Kendall és P.S. Hench 1950-ben kapta meg a fiziológiai vagy orvosi Nobel-díjat a kortizon felfedezéséért.
Keres