A tehénhimlő egy betegség, amelyet egy Orthopoxvirus-családba tartozó vírus — a Cowpox vírus) — okoz; rokonságban áll a Vaccinia vírussal és a variola vírus családjával. A betegség a bőrt érinti: a fertőzötteknél (embereknél és állatoknál egyaránt) jellegzetes, kezdetben piros, majd hólyagossá váló, végül gennyes elváltozások alakulnak ki. A fertőzés közvetlen érintkezéssel terjedhet, például tehenekről az emberre — de leggyakrabban háziállatoktól, különösen macskáktól fordul elő átvitel.

Az első sikeres vakcinázás történeti háttere is ehhez a betegséghez kötődik: a tehénhimlővíruson alapuló anyagot használták Edward Jenner 1798-as megfigyelései után, hogy védelmet nyújtsanak a halálos himlő (variola) ellen. Emiatt a „vakcinázás” szó eredete is a latin vaca (tehén) szóból származik.

1798-ban Edward Jenner felismerte, hogy egyes vidéki tehenészek és fejők, akik a tehénhimlőn átesettek voltak, védetteknek tűntek a himlővel szemben. Jenner a tehénhimlőbőrből nyert folyadékot egészséges emberek bőrébe karcolta, és így immunitást sikerült létrehoznia a himlő ellen.

Kórokozó és természetes tartózkodási hely

A tehénhimlőt okozó vírus Európában fordul elő, különösen az Egyesült Királyságban, de előfordulhat más területeken is. A humán esetek ritkák; leggyakrabban macskák közvetítik az ember felé. A vírus hazai rezervoárjai az erdei rágcsálók, különösen a poloskák — a valóságban ez általában a mezei pockokhoz és más kis rágcsálófajokhoz kötődik. A házimacskák e rágcsálóktól kapják meg a vírust, majd közvetlen érintkezéssel (harapás, karmolás, fertőzött seb érintése) továbbadhatják az embertársaiknak.

Tünetek embereknél

  • Lappangási idő: általában 9–10 nap (lehet 1–3 hét is).
  • Korai tünetek: láz, rossz közérzet, helyi fájdalom vagy viszketés a behatolás helyén, nyirokcsomó-duzzanat (regionális lymphadenopathia).
  • Bőrelváltozások: kezdetben piros folt, majd hólyag, végül gennyes képlet (pustula), amely hegesedéssel gyógyulhat. Az elváltozások leggyakrabban a kezeken jelennek meg, különösen ha a fertőzés állattal való közvetlen érintkezésből származik.
  • Lefolyás: többnyire lokalizált, önkorlátozó betegség; azonban immunhiányos betegeknél kiterjedtebb, súlyosabb tünetek és terjedés előfordulhat.

Tünetek állatoknál

A macskákban leggyakoribbak az arcon, nyakon, mellső végtagokon és a mancsokon megjelenő elváltozások; ritkábban felső légúti tünetek is előfordulhatnak. A tehénhimlő ritkábban fordul elő tehenekben; a fertőzés a különböző fajokban eltérő klinikai képet adhat.

Terjedés és kockázati helyzetek

  • Átvitel közvetlen bőrkontaktussal fertőzött állatokkal (harapás, karmolás, sebek érintése) vagy a fertőzött váladékkal szennyezett tárgyakkal.
  • Emberek között ritkán terjed — általában nem jellemző a tartós emberről emberre átvitel.
  • Nagyobb kockázatnak vannak kitéve az állatorvosok, állattenyésztők, macskatartók és más, állatokkal gyakran érintkező személyek.
  • A vírus aktivitása jellemzően nyár végén és ősszel gyakoribb.

Diagnózis

A kórisme felállításához a klinikai kép és az expozíció (állattal való érintkezés) alapján gyanítható a betegség. Laboratóriumi vizsgálatok:

  • PCR (vírus DNS kimutatása) a bőrmintából — ez a leggyorsabb és leghasznosabb módszer.
  • Vírusizolálás, elektronmikroszkópia vagy szerológiai tesztek (antitestek kimutatása) kiegészítő vizsgálatként.

Kezelés

  • Általában tüneti: sebek megfelelő tisztítása és fedése, fájdalom- és lázcsillapítás, szükség esetén helyi antiszeptikumok és sebkezelés.
  • Másodlagos bakteriális fertőzés esetén antibiotikum adása indokolt lehet.
  • Súlyos vagy kiterjedt orthopoxvírus-fertőzések esetén antivirális szereket (például tecovirimat) lehet alkalmazni a kezelőorvos döntése alapján; ezek általában nem szükségesek a tipikus, lokalizált tehénhimlő eseteknél.
  • Immunhiányos betegeknél szoros orvosi követés és korai beavatkozás szükséges.

Megelőzés

  • Kerülje a fertőzött állatokkal való közvetlen érintkezést. Ha mégis szükséges, használjon kesztyűt és védőeszközöket.
  • Gyakori kézmosás, különösen állatok kezelése után.
  • Fertőzött állatok elkülönítése és állatorvosi ellátása.
  • Azoknak, akik immunhiányosak vagy terhesek, különös óvatosság javasolt állatok közelében.

Mikor forduljon orvoshoz?

Keresse fel az orvost, ha:

  • állattal való kontaktus után bőrelváltozásokat észlel, különösen ha azok gennyesek vagy fájnak;
  • láz, erős általános tünetek, duzzadt nyirokcsomók jelentkeznek;
  • immunhiányos személyről van szó, vagy a bőrelváltozások a szem környékén, nagyméretű területen jelennek meg;
  • a sebek rosszul gyógyulnak vagy másodlagos fertőzés jeleit mutatják.

Epidemiológiai és közegészségügyi jelentőség

A tehénhimlő emberi megbetegedései ritkák, és általában enyhék, önkorlátozódnak, de fontos a felismerés és a helyes sebkezelés. A betegség történeti jelentősége nagy, mivel a tehénhimlőben alkalmazott eljárások vezetettek az első hatékony vakcinák kifejlesztéséhez, amelyek végül a himlő (variola) ellen védelmet adtak.

Ha további kérdése van a tehénhimlővel kapcsolatban, vagy konkrét eset miatt aggódik, konzultáljon kezelőorvosával vagy az állatorvossal.