A Fülöp-szigeteki Nemzetközösség (spanyolul: Commonwealth de Filipinas, tagalog: Komonwelt ng Pilipinas) volt a Fülöp-szigetek neve 1935 és 1946 között, amikor még az Egyesült Államok ellenőrzése alatt állt. A Fülöp-szigeteki Nemzetközösséget a Tydings–McDuffie-törvény hozta létre, amelyet az amerikai kongresszus 1934-ben hagyott jóvá, és amely egy tízéves átmeneti időszak után teljes függetlenséget ígért. A Commonwealth 1935. november 15-én alakult meg, és első elnökévé Manuel L. Quezont választották, aki a filippínó vezetés és a korszak legbefolyásosabb politikusa lett.

Történeti keret és átmenet

A Tydings–McDuffie-program célja a fokozatos önkormányzás megvalósítása volt: belső ügyekben a filippínók irányították az országot, míg a külföldi kapcsolatok, védelmi ügyek és bizonyos gazdasági szabályozások továbbra is az Egyesült Államok hatáskörébe tartoztak. A tervek szerint a tízéves átmenet végén a Fülöp-szigetek teljesen független államként működhetett volna. A második világháború közbeszólt: a japán megszállás 1942–1945 között felülírta az átmeneti folyamatot, a Commonwealth kormánya egy időre külföldre kényszerült, majd 1945 után visszaállt, és végül 1946. július 4-én megszűnt, amikor létrejött a Harmadik Fülöp-szigeteki Köztársaság.

Politika és kormányzás

A Commonwealth elnöke erős végrehajtói hatalommal rendelkezett, és a rendszer működését a Legfelsőbb Bíróság igazgatta jogi ügyekben. A kezdeti időszakban a törvényhozást az egyszintű Nemzetgyűlés (National Assembly) látta el, amelynek tagjai túlnyomórészt a Nacionalista Párt politikusai voltak. A 1940-es alkotmánymódosítás után a törvényhozás bicamerálisra változott: létrejött a Szenátus és a Képviselőház, a módosítások pedig a 1941-es választások után léptek életbe.

Az államformát formálta az amerikai–filippínó kapcsolat speciális jellege: bár a belső önkormányzat nagy részét a filippínók gyakorolták, a tényleges nemzetközi szuverenitás és a védelmi jog a gyarmattartó Egyesült Államoknál maradt. A közjogi rendszer és az adminisztráció sok elemet átvett az amerikai modellből (pl. választási eljárások, közigazgatási struktúra, jogrendszer).

Nyelv és kultúra

A Commonwealth kormány 1937-ben tagalog alapú nyelvet választott nemzeti nyelvként, amelyet részben a Manila nyelvét figyelembe véve alakítottak ki. Manuel L. Quezon aktívan támogatta a tagalog alapú nemzeti nyelv kialakítását, és ezért gyakran említik őt mint a „nemzeti nyelv atyját”. Ugyanakkor az angol és a spanyol is széles körben használt volt: az angol különösen az oktatásban, kormányzati ügyekben és a modern közigazgatásban terjedt el, míg a spanyol hagyományosan a jogi és felsőbb társadalmi rétegekben volt jelen.

Gazdaság és társadalom

A Commonwealth idején a gazdaság alapja továbbra is a mezőgazdaság volt: a cukor-, dohány-, rizs- és abaka-termelés jelentős szerepet játszott. Az Egyesült Államok piacai és beruházásai erősen befolyásolták a gazdaságot; ez előnyöket, de sérülékenységet is eredményezett (különösen a világpiaci árak ingadozásainál és a nagyválság idején). A női választójog kérdésében jelentős előrelépés történt: a nők 1937-ben népszavazáson kaptak először általános választójogot, ami fontos lépés volt a társadalmi jogok bővítésében.

A második világháború előtt a legtöbb indikátor szerint a közélet aktív volt, a gazdaság pedig jelentős társadalmi fejlesztéseket tett lehetővé, de az infrastruktúra és az ipar fejlettsége továbbra is elmaradt sok fejlett országhoz képest. A háború súlyos károkat okozott: sok város, köztük Manila, pusztulást szenvedett, és a visszarendeződés költséges volt.

Japán megszállás (1942–1945) és a kormány szerepe

1942 és 1945 között a Fülöp-szigeteket a Japán Birodalom megszállta. A japánok 1943-ban létrehozták a második, japán bábkormányt, a Második Fülöp-szigeteki Köztársaságot, melynek elnöke Jose P. Laurel volt. Eközben a Commonwealth legitim kormánya a kormányzókkal és vezetőkkel együtt rövid időre külföldre menekült: Manuel L. Quezon kormánya emigrációban, az Egyesült Államokban működött; Quezon 1944-ben bekövetkezett halála után Sergio Osmeña vette át a vezetést. A japán megszállás kegyetlen volt, és súlyos emberi és anyagi veszteségeket okozott.

A Commonwealth megszűnése és a függetlenség

1945-ben a szövetséges erők visszafoglalták a Fülöp-szigeteket; a Commonwealth kormánya helyreállt, és megkezdődött az újjáépítés. A háború okozta pusztítás és a gazdasági konszolidáció időigényes volt, de a nemzetközi politikai feltételek lehetővé tették a Tydings–McDuffie-megállapodás teljesítését. Végül 1946. július 4-én a Fülöp-szigetek formálisan függetlenné váltak, és ezzel megszűnt a Commonwealth időszaka; ekkor indult meg a Harmadik Fülöp-szigeteki Köztársaság korszaka.

  • Alapítás: 1935 (inauguráció: 1935. november 15.)
  • Törvényhozó alap: 1935-ös alkotmány; 1940-as módosítás bicamerális rendszerrel
  • Nemzeti nyelv: 1937-ben a tagalog alapú nyelv kiválasztása
  • Megszűnés: 1946. július 4., amikor létrejött a Harmadik Köztársaság

A Fülöp-szigeteki Nemzetközösség időszaka tehát átmeneti, de meghatározó korszak volt: megalapozta a modern filippínó állam intézményeit, meghatározta a nyelvi és kulturális irányvonalakat, és egyszerre szolgált előkészítő időszakként a teljes függetlenség eléréséhez.