Ananke‑csoport a Jupiter holdjainak egy jól elkülöníthető csoportja. Ezek a kis testek retrográd mozgást végeznek a bolygó körül (vagyis ellentétes irányban a Jupiter forgásával), nem gömb alakúak, és pályaelemeik hasonlósága miatt feltehetően közös eredetűek. A csoport nevét az egyik legnagyobb, az Ananke holdról kapta.

Félnagytengelyük (a Jupitertől számított átlagos távolságuk) 19 300 000 és 22 700 000 km között változik, dőlésszögük 145,7° és 154,8° közé esik, pályaexcentricitásuk pedig 0,02 és 0,28 közötti értékeket mutat. Ezek az adatok azt jelentik, hogy viszonylag távol keringenek a Jupitertől, pályáik nagyrészt ferde és gyakran kissé ellipszis alakúak, és keringési idejük több száz napra tehető.

Eredet és fizikai jellemzők

A csoport kialakulásáról a legelfogadottabb magyarázat az, hogy egy külső eredetű kisbolygó jutott a Jupiter gravitációs hatáskörébe, majd ütközés vagy árapály‑hatás következtében feldarabolódott. Ezt az elképzelést a tagok hasonló pályaelemei és a megfigyelt spektrális tulajdonságaik is alátámasztják. A csoport tagjai általában kis méretűek: néhány kilométerestől néhány tíz kilométeres átmérőig terjednek, és felszínük többnyire szürke, a C‑típusú aszteroidákhoz hasonló spektrummal.

A retrográd irány, a közös pályaváltozók és a spektrális hasonlóságok együtt erősítik a közös származás (collisional family) hipotézisét, de a részletes belső szerkezetre, tömegre és pontos ütközési történetre vonatkozó ismeretek korlátozottak, mivel a testek kicsik és halványak.

Tagok és megfigyelés

Az alaptagok közé tartoznak (a legnagyobbtól a legkisebbig):

A felsorolt lista a legjellegzetesebb, ismertebb tagokat tartalmazza, de új, halványabb holdakat a modern detektorok és mély égbolt‑felvételek folyamatosan tárnak fel, így a csoport összetétele idővel pontosodik.

A megfigyelésük azért is nehéz, mert kicsik, halványak és nagy távolságban keringenek. A legtöbb tagot a 20. század közepe óta fedezték fel, de a felfedezések üteme a 21. században felgyorsult az érzékenyebb CCD‑kameráknak és nagyobb távcsöveknek köszönhetően.

Elnevezési szabályok és további kutatás

A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) retrográd holdakra vonatkozó elnevezési szabálya értelmében a retrográd Jupiter‑holdak nevei általában -e végződéssel rendelkeznek; ezt a szabályt a csoport tagjainak elnevezésekor is alkalmazzák. A további kutatások célja a tagok pontos pályáinak, spektrális tulajdonságainak és méretének jobb meghatározása, ami segítene a család kialakulásának részletes rekonstrukciójában.

Összefoglalva: az Ananke‑csoport klasszikus példája egy fizikai és dinamikai értelemben is összetartó, retrográd irányban keringő Jupiter‑hold családnak, amelynek tanulmányozása fontos bepillantást nyújt a bolygórendszerekbe történő kis test befogás és az azt követő ütközési folyamatok megértésébe.