Club des Hashischins: párizsi hasis-klub és irodalmi kör (1844–1849)
Club des Hashischins — párizsi hasis-klub és irodalmi kör (1844–1849): híres írók, Hôtel de Lauzun szeánszai, kísérleti kannabiszélmények és irodalmi inspiráció.
A Club des Hashischins, azaz a Hashish Club (néha Club des Hashischins vagy Club des Hachichins néven is írják) egy párizsi csoport volt, amely a kábítószer, főként a hasis használatával próbált kreatív ötleteket szerezni.
Körülbelül 1844 és 1849 között működött. Párizs legjelentősebb irodalmárai és értelmiségei közül néhányan tagjai voltak. Köztük volt Dr. Jacques-Joseph Moreau, Théophile Gautier, Charles Baudelaire, Victor Hugo, Honoré de Balzac, Gérard de Nerval, Eugène Delacroix és Alexandre Dumas, père. A havi "szeánszokat" az Île Saint-Louis-n található Hôtel de Lauzunban (akkoriban: Hôtel Pimodan) tartották.
Gautier 1846 februárjában a Revue des Deux Mondes című lapban megjelent "Le Club des Hachichin" című cikkében írt a klubról. Bár gyakran mondják, hogy ő indította el a klubot, a cikkben azt írja, hogy azon az estén vett részt először a szeánszokon.
A csoport arab ruhába öltözött. Kávét ittak, és hasist, fahéjat, szegfűszeget, szerecsendiót, pisztáciát, cukrot, narancslevet, vajat és kantarízt adtak hozzá. Sűrű, zöld keverék lett belőle, olyan, mint egy lekvár.
Dr. Moreau 1846-ban könyvet írt a kannabiszról és a klub drogfogyasztási kísérleteiről. A 439 oldalas könyv címe Hashish and Mental Illness - Psychological Studies (Hasis és elmebetegség - pszichológiai tanulmányok) volt. Baudelaire azt írta, hogy bár a kábítószer valóban ötleteket adott az embereknek, gyorsan befolyásolta a személyiségüket. Úgy érezték, hogy csak a drog hatása alatt tudnak alkotni.
Történeti és társadalmi háttér
A Club des Hashischins a 19. századi párizsi irodalmi és művészeti körökben kialakuló különös jelenség volt: egyszerre társasági találkozó, kísérleti labor és eszmei műhely. A tagok egy része a romantika és a korai szimbolizmus képviselője volt, akik kísérleti úton akarták feltárni a tudat megváltozott állapotainak hatását az alkotói folyamatra. A klub munkája egybeesett Európa keleti egzotizmus iránti érdeklődésével, amikor a keleti tárgyak, öltözködés és szokások divatba jöttek.
Tagok és részvétel
- A klubban ritkán voltak szigorú tagsági szabályok: sokszor egy-egy alkalmanként megjelent irodalmár vagy művész meghívott vendégként vett részt.
- Az ismert személyek (akiket a korabeli krónikák említenek) között szerepeltek: Dr. Jacques-Joseph Moreau (a kísérletek szervezője és orvosi megfigyelője), Théophile Gautier, Charles Baudelaire, Victor Hugo, Honoré de Balzac, Gérard de Nerval, Eugène Delacroix és Alexandre Dumas, père.
- Nem minden részvétel jelentett elkötelezett fogyasztást: sokan csupán egyszer-kétszer voltak jelen, hogy megfigyeljék a hatásokat vagy beszámolót készítsenek róluk.
A szeánszok menete és a hasonló készítmény
A találkozók szertartásos elemeket is tartalmaztak: a résztvevők keleti ruhákba bújtak, a hangulatot kávé és felolvasások, beszélgetések illetve zene szolgáltatta. A klubban használt keveréket gyakran hasonlították az észak-afrikai és közel-keleti "majoun" típusú édességhez vagy dzsemhez, amely hashisht és egyéb fűszereket, édesítőket tartalmaz.
A fentebb említett hozzávalókat – így a fahéjat, szegfűszeget, szerecsendiót, pisztáciát, cukrot, narancslevet és vajat – valószínűleg a fűszeres, zsíros közegben oldották fel vagy dolgozták össze a hasissal, hogy az élmény fogyasztható és tartós legyen.
Dr. Moreau és a tudományos megközelítés
Jacques-Joseph Moreau (Orvos, pszichiátriai érdeklődéssel) orvosi megfigyeléseket végzett a hashish hatásairól. Tanulmányozta, hogyan változnak a gondolkodási minták, a fantázia, a memória és az érzékelés a szer hatására, és kapcsolatot keresett a kábítószeres élmények és az elmebaj bizonyos formái között. Munkája fontos korai példája annak a törekvésnek, hogy a pszichopatológiai jelenségeket kísérleti úton – gyógyszerek, drogok segítségével – értsék meg.
Irodalmi hatás és kritika
A Club des Hashischins hatása elsősorban irodalmi és esztétikai természetű volt. Több jelenlévő író és költő (különösen Baudelaire és Gautier) beszámolt arról, hogy a kábítószeres élmények befolyásolták képleírásaikat, hangulataikat és tematikáikat. Baudelaire kritikája – miszerint a szer ugyan ad ötleteket, de könnyen átalakítja a személyiséget és alkotói függőséget eredményezhet – meghatározó volt a későbbi értelmezésekben; később saját esszéiben, például a Les paradis artificiels című művében részletesen foglalkozott a mesterséges mennyországok eszméjével.
Vita, hanyatlás és örökség
A klub működése a 1840-es évek vége felé csökkent; részben a politikai változások, részben a társaság belső érdeklődésének elhalványulása, valamint az olyan kritikák miatt, amelyek a drogok veszélyeire és a túlzott idealizálásra hívták fel a figyelmet. Nem maradt fenn hivatalos, formális feloszlatásról szóló dokumentum, de a nyilvános és irodalmi érdeklődés a következő évtizedekben átalakult.
Öröksége kettős: orvostudományi szempontból előfutára volt a pszichofarmakológiai vizsgálatoknak és a kísérleti pszichiátriának; irodalmi szempontból pedig hozzájárult az "alkotói kísérletezés" és az egzotikus, mámoros élmények irodalmi feldolgozásához. Ugyanakkor a klubból származó beszámolók és eszmék hozzájárultak a kábítószerekkel kapcsolatos mítoszok és félelmek kialakulásához is.
Források és további olvasmány
- Jacques-Joseph Moreau: tanulmányai és esszéi a hasis hatásairól (a korabeli orvosi irodalom fontos részei).
- Théophile Gautier: Le Club des Hachichins (Revue des Deux Mondes, 1846) – személyes beszámoló a szeánszról.
- Charles Baudelaire: esszék és Les paradis artificiels – irodalmi reflexiók a mesterséges mennyországokról.
Ha szeretné, beilleszthetek irodalmi vagy tudománytörténeti olvasmánylistát, vagy pontosabb bibliográfiai adatokat Moreau vagy Gautier műveiről.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a Club des Hashischins?
V: A Club des Hashischins, más néven Hashish Club egy párizsi csoport volt, amely a kábítószerek, főként a hasis felhasználásával próbált kreatív ötleteket szerezni. A klub 1844-1849 között működött.
K: Kik voltak a klub néhány tagja?
V: Párizs legjelentősebb irodalmárai és értelmiségei közül néhányan tagjai voltak a Club des Hashischinsnek, köztük Dr. Jacques-Joseph Moreau, Théophile Gautier, Charles Baudelaire, Victor Hugo, Honoré de Balzac Gérard de Nerval, Eugène Delacroix és Alexandre Dumas père.
K: Hol tartották a havi szeánszokat?
V: A havi szeánszokat az Île Saint-Louis-n található Hôtel de Lauzunban (akkoriban Hôtel Pimodan) tartották.
K: Milyen összetevőkből állt a kábítószer-keverékük?
V: A kábítószer-keverék hasissal kevert kávéból és fűszerekből állt, például fahéjból, szegfűszegből, szerecsendióból, pisztáciacukorból, narancsléből, vajból és kantariszból. Az állaga sűrű zöld volt, mint a lekváré.
K: Írt valamelyik tag a klubban szerzett élményeiről?
V: Igen - Théophile Gautier írt egy cikket "Le Club des Hachichin" címmel, amely 1846 februárjában jelent meg a Revue des Deux Mondes című lapban. Emellett Dr. Moreau 1846-ban könyvet írt a klub tagjai által végzett kannabisz- és kábítószer-fogyasztási kísérletekről "Hashish and Mental Illness - Psychological Studies" címmel.
K: Hogyan vélekedett Baudelaire a kreativitás érdekében történő drogfogyasztásról?
V: Baudelaire úgy vélte, hogy bár a drogok szedése ötleteket adhat az embereknek, az hamar olyannyira befolyásolta a személyiségüket, hogy úgy érezték, csak a drog hatása alatt tudnak alkotni.
Keres