A Független Államok Közössége (FÁK) a Szovjetuniót alkotó országok szövetsége.

1991. december 8-án Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna vezetői találkoztak a fehéroroszországi Belovezscskaja Puscsa nevű természetvédelmi területen. A Szovjetunió helyett a Független Államok Közössége (FÁK) létrehozásáról tárgyaltak. Számos kérdésben megegyeztek, és aláírták a FÁK-ot létrehozó dokumentumot. Az egyik ilyen pont kimondta, hogy a szövetség nyitott lesz a Szovjetunió összes köztársasága előtt. A FÁK-hoz más, hasonló célokkal rendelkező nemzetek is csatlakozhattak.

A Szovjetuniónak 15 köztársasága volt: Örményország, Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Moldova, Oroszország, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Ukrajna, Üzbegisztán, Grúzia, Észtország, Lettország és Litvánia. 1991. szeptember 6-án a Szovjetunió elismerte Észtország, Lettország és Litvánia függetlenségét. A fennmaradó 12 köztársaság közül (Grúzia kivételével) mindegyik csatlakozott a FÁK-hoz. A FÁK-hoz való csatlakozás előtt, 1991. december 21-én e 11 ország vezetői Kazahsztánban találkoztak, hogy elfogadják az eredeti, 1991. december 8-i FÁK-megállapodást. 1993 decemberében Grúzia is csatlakozott a FÁK-hoz. 2006. augusztus 26-án Türkmenisztán kilépett az állandó tagságból, és társult taggá vált. 2008. augusztus 15-én Grúzia kilépett a FÁK-tagságból, és Grúzia FÁK-tagsága hivatalosan 2009. augusztus 17-én szűnt meg.

A Független Államok Közössége (FÁK) létrehozásával a Szovjetunió megszűnt létezni. Ez volt a Szovjetunió felbomlása. Sokan úgy vélik, hogy a FÁK-kal Oroszországnak továbbra is van némi ellenőrzése a Szovjetunió egykori köztársaságai felett.

A FÁK központja a fehéroroszországi Minszkben található. A CIS-t egy ügyvezető igazgató vezeti. A FÁK nem a Szovjetunió utódállama. A FÁK független országok szervezete vagy szövetsége. Inkább az Európai Közösséghez hasonlít. A FÁK tagországai számos gazdasági és védelmi együttműködési megállapodást is aláírtak. Más megállapodásokat is aláírtak a külpolitikai és egyéb kérdésekben való együttműködésről.

Létrejöttének rövid kronológiája

1991 decemberében két fontos lépés vezetett a FÁK megalakulásához: először 1991. december 8-án a három alapító állam — Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna — megállapodott arról, hogy a Szovjetunió helyett új együttműködési keretet hoznak létre. Ezt követte 1991. december 21-én az a kazahsztáni találkozó (Alma-Ata), ahol további volt szovjet tagköztársaságok csatlakoztak, és megerősítették a közösség létrejöttét.

Tagok és státusok

A FÁK-hoz a Szovjetunió 15 köztársasága közül többen csatlakoztak; a csatlakozások és kilépések miatt a tagság az idők során változott. Általános áttekintésként (a legfontosabb események kiemelésével):

  • Teljes jogú tagok (többek között): Örményország, Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Moldova, Oroszország, Tádzsikisztán, Üzbegisztán.
  • Türkmenisztán státusza idővel megváltozott: 2005–2006 körül gyakorlatilag semleges, majd 2006. augusztus 26-ától társult tag lett.
  • Grúzia 1993-ban csatlakozott, de 2008 augusztusában bejelentette kilépését, amely formálisan 2009. augusztus 17-én lépett hatályba a FÁK-szervezetben.
  • Észtország, Lettország és Litvánia 1991 szeptemberében függetlenné váltak, és nem léptek be a FÁK-ba.
  • Ukrajna részvétele a FÁK munkájában 2014 után jelentősen visszaesett az orosz–ukrán konfliktus miatt; Ukrajna 2018 körül bejelentette, hogy megszakítja részvételét a FÁK szerveiben.

Szervezet és működés

A FÁK nem egy szövetségi állam, hanem intergovernmentális együttműködés: tagjai megőrzik szuverenitásukat, és kormányközi megállapodásokon alapuló együttműködést folytatnak. A legfontosabb intézmények és mechanizmusok:

  • Államfők Tanácsa (a tagállamok vezetőinek csúcstalálkozója) — a legfelső döntéshozó fórum.
  • Kormányfők Tanácsa és Külügyminiszterek Tanácsa — a mindennapi politikai és szakpolitikai koordinációt végzik.
  • Ügyvezető igazgató / Főtitkár és a Minszkben működő titkárság — adminisztratív és koordinációs feladatok.
  • Több ágazati együttműködési bizottság és munkacsoport foglalkozik gazdasági, közlekedési, energetikai, jogi és védelmi kérdésekkel.

Főbb együttműködési területek

A FÁK keretében a tagállamok megállapodásokat kötöttek több területen:

  • gazdasági és kereskedelmi koordináció, vám- és közlekedési együttműködés;
  • biztonsági és védelmi együttműködés (egyes tagok további katonai szövetségekben is részt vesznek, pl. a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete — CSTO);
  • jurisdikciós és igazságügyi együttműködés (extradíció, jogsegélyek, határok kezelése);
  • kutatás, oktatás, kultúra és humanitárius együttműködés.

Kritika, hatások és alternatív együttműködések

A FÁK működése és hatékonysága vitatott. Támogatói szerint fontos platform a békés együttműködésre és a gazdasági kapcsolatok fenntartására az egykori Szovjetunió területén. Kritikusai szerint viszont a szervezet kevésbé hatékony a kötelező érvényű döntések meghozatalában, és sokan úgy látják, hogy Oroszország politikai befolyása meghatározó a térségben.

A 1990-es és 2000-es években több volt szovjet tagállam olyan regionális struktúrák felé fordult, melyek alternatív vagy kiegészítő együttműködést kínálnak, például az Eurázsiai Gazdasági Unió (EAEU) vagy regionális csoportosulások (például a GUAM: Grúzia, Ukrajna, Azerbajdzsán, Moldova). Emellett a 2008-as grúz–orosz háború és az 2014-es ukrán válság jelentősen rontotta a tagállamok közötti bizalmat és a FÁK egységét.

Összegzés

A Független Államok Közössége a Szovjetunió felbomlását követő egyik legfontosabb regionális együttműködési keret volt és maradt. Célja elsősorban a gazdasági, politikai és biztonsági koordináció biztosítása a volt szovjet tagállamok között, de a tagság, az intenzitás és a hatékonyság idővel eltérően alakult az egyes országok érdekei és külső események hatására.