Charlotte Emma Moore Sitterly (1898. szeptember 24. - 1990. március 3.) amerikai csillagász volt.

Charlotte Moore a pennsylvaniai Ercildounban született. A Swarthmore College-ot 1920-ban végezte el, majd a Princetonra ment, hogy Henry Norris Russell asszisztense legyen. Ez idő alatt a Princeton Egyetem Csillagvizsgálójában és a Mount Wilson Obszervatóriumban dolgozott. Sokat foglalkozott a napspektroszkópiával, tanulmányozta a Nap színképvonalait és azonosította a Napban található kémiai elemeket. Lick-ösztöndíjjal 1931-ben csillagászatból doktorált a Berkeley-i Kaliforniai Egyetemen. Ezután visszatért Princetonba.

Második princetoni tartózkodása alatt találkozott Bancroft W. Sitterlyvel, aki fizikaprofesszor lett, és feleségül ment hozzá. 1945-ben csatlakozott az akkori Nemzeti Szabványügyi Hivatalhoz (NBS). Az NBS által kiadott, az atomspektrumokat és energiaszinteket tartalmazó táblázatai évtizedekig a spektroszkópia alapvető referenciái maradtak.

Életének későbbi szakaszában lehetővé vált a műszerek rakétákkal való indítása, és munkáját kiterjesztette az ultraibolya színképvonalakra is.

Korai évek és tudományos képzés

Moore Sitterly tanulmányai és korai kutatásai során elsősorban a spektroszkópia módszereit sajátította el. A Swarthmore-on és a Princetonban végzett munkái során laboratóriumi és obszervációs adatok összevetésére, színképvonalak pontos mérésére és azonosítására specializálódott. Doktori dolgozatát a Berkeleyben végezte el, ahol tovább mélyítette ismereteit az atomspektroszkópia és a Nap spektrumának elemzése terén.

Kutatási területek és módszerek

Charlotte Moore Sitterly munkájának középpontjában a Nap és a csillagok színképvonalainak azonosítása, a vonalak hullámhosszának pontos mérése és az elektronikus energiaszintek feltérképezése állt. Kutatásaiban ötvözte a laboratóriumi spektroszkópiát és a napmegfigyeléseket, így tudta megkülönböztetni a különböző ionizációs állapotokhoz tartozó vonalakat. Rendszeresen alkalmazott gondos hibabecsléseket és összehasonlításokat, ami munkáit különösen megbízhatóvá tette.

NBS-táblázatok és referenciamunkák

Az 1945-től az NBS-nél végzett munkája során Moore Sitterly összeállította és kiadta azokat az atomspektrumokra és energiaszintekre vonatkozó táblázatokat, amelyek évtizedeken át szolgáltak alapvető hivatkozásként a spektroszkópiában és az asztrofizikában. Ezek a kiadványok összegyűjtötték a laboratóriumi méréseket és a csillagászati megfigyelésekből származó adatokat, és rendszerezték az egyes elemek semleges és ionizált spektrumait.

Az NBS munkái — amelyek a mai napig, modern változataikban is alapot adnak a spektrumok értelmezéséhez — nagyban megkönnyítették a csillagok összetételének, a plazmaállapotoknak és a laboratóriumi fényforrások tulajdonságainak meghatározását. (Az NBS később a National Institute of Standards and Technology, NIST néven folytatta tevékenységét.)

Ultraibolya spektrum és rakétaalapú mérések

Az atom- és napspektroszkópia fejlődésével megnyíltak az UV-tartomány vizsgálatának lehetőségei, amely a földi légkör elnyelő hatása miatt csak magaslégköri vagy űrbeli megfigyelésekkel érhető el. Moore Sitterly előretekintően részt vett olyan projektekben, ahol műszereket rakétákkal indítottak, így tudta bővíteni a táblázatait az ultraibolya vonalakra is. Az ilyen mérések új vonalakat és finom szerkezeti részleteket tárt fel, amelyek tovább gazdagították az atomspektroszkópiai adatbázisokat.

Személyes élet, módszertan és örökség

Munka közben Moore Sitterly ismert volt precizitásáról, alaposságáról és adatkritikus hozzáállásáról. Pályája során több intézményben megfordult — Princeton, Mount Wilson, Lick Obszervatórium, Berkeley —, és mindegyik helyen hozzájárult a spektroszkópiai ismeretek gyarapításához. A családi életben Bancroft W. Sitterly-vel való házassága is fontos szerepet játszott életében.

Öröksége ma is jelen van: az általa összeállított és kiadott táblázatok, valamint a Nap és más csillagok spektrumára vonatkozó azonosítások alapvető forrásként szolgáltak és szolgálnak a mai spektroszkópiai, asztrofizikai és plasmafizikai kutatásokban. Munkája hozzájárult ahhoz, hogy a spektroszkópia mérési eredményei pontosabbak és áttekinthetőbbek legyenek, és így megbízható alapot adtak számos további tudományos eredményhez.

Válogatott fontosabb területek

  • Nap- és csillagspektroszkópia: színképvonalak azonosítása és katalogizálása
  • Atomspektrumok és energiaszintek összeállítása, rendszerezése
  • Ultraibolya-vonalak vizsgálata rakétaalapú megfigyelésekkel
  • Hosszú távú referenciaanyagok készítése, amelyek évtizedeken át szolgáltak hivatkozásként