William H. Prescott

Korai életút

William H. Prescott a massachusettsi Salemben született 1796. május 4-én. Hét gyermek közül ő volt a legidősebb, de négy testvére fiatalon meghalt. Szülei az ifjabb William Prescott ügyvéd és felesége, Catherine Greene Hickling voltak. Nagyapja, William Prescott ezredesként szolgált az amerikai függetlenségi háborúban.

Prescott hétéves korában járt először iskolába. A család 1808-ban a massachusettsi Bostonba költözött. Prescott 1811-ben, 15 évesen a Harvard Egyetemre ment. 1811-ben jó volt latinból és görögből, de a matematikát nehezen tanulta. A Harvardon 1814-ben szerzett diplomát.

A diploma megszerzése után Prescott az Azori-szigeteken található São Miguel szigetére utazott, ahol nagyapja és portugál nagyanyja élt. Miután két hetet ott töltött, Londonba utazott, ahol a híres sebész Astley Cooper és a szemész William Adams mellett lakott. Prescott nehezen tudott írni, mert a látása annyira rossz volt, ezért Adams egy noktográf nevű eszközt adott neki segítségül.

John Quincy Adamsszel, aki diplomataként Londonban tartózkodott, meglátogatta a Hampton Court palotát. Adams később az Egyesült Államok elnöke lett. 1816-ban Prescott Franciaországban és Olaszországban utazott. Párizsban találkozott egy amerikai akadémikussal, George Ticknorral. Ticknor nagyon jó barátja lett Prescottnak. Prescott 1816 decemberében tért vissza Amerikába. A következő négy évet az olasz és spanyol irodalom tanulmányozásával töltötte. Emellett 1820. május 4-én feleségül vette Susan Amory-t, Thomas Coffin Amory és Hannah Rowe Linzee lányát.

Karrier

Az 1820-as években Prescott két esszét írt a North American Review című amerikai tudományos folyóiratba. Mindkettő az olasz költészetről szólt. Prescott azonban barátja, George Ticknor révén kezdett el érdeklődni Spanyolország történelme iránt, aki a Harvard Egyetem spanyol tanulmányok professzora lett. Prescott 1826 januárjában határozta el, hogy könyvet akar írni Ferdinándról és Izabelláról, akik az 1500-as évek elején Spanyolország királya és királynője voltak. Miután összegyűjtötte a forrásanyagot, Prescott 1829 októberében kezdte el írni a Ferdinánd és Izabella története című művét. A művet 1836 júliusára fejezte be. A művet 1837 karácsonyán adta ki a bostoni székhelyű American Stationary Company, 500 példányban, 500 példányban. Prescott a könyvet apjának ajánlotta. A könyv nagyon jól fogyott, és 1838-ban Londonban is kiadták. Prescott később elkészítette a mű rövidített változatát. E munkája elismeréseként három díszdoktori címet kapott: a Columbia Egyetem, a College of William and Mary és a South Carolina College.

Prescott három másik könyvet is írt a Spanyol Birodalomról. Az első, A mexikói hódítás története 1838 és 1842 között íródott, és 1843-ban jelent meg. Úgy tartják, hogy ez az egyik legfontosabb könyv, amelyet az ókori Mezoamerikáról írtak. Abban az időben olyan népszerű volt, hogy John Y. Mason, az Egyesült Államok haditengerészeti minisztere minden hadihajó könyvtárába elhelyezett egy példányt. Ma is ez Prescott legismertebb és legnépszerűbb műve. A Mexikó meghódítását a Peru meghódítása követte, amely 1843 és 1847 között íródott, és 1847 márciusában jelent meg. Hasonlóan sikeres volt. Prescott utolsó könyve, a History of the Reign of Phillip of II (II. Fülöp uralkodásának története) soha nem készült el, és nem tartják olyan színvonalúnak, mint a többi művét. Prescott 1842-ben kezdett el dolgozni rajta, de 1858-ban abbahagyta, miután agyvérzést kapott.