Bricsesz-szerep (trouser role): az operai átöltözés, jelentés és példák
Bricsesz-szerep (trouser role): operai átöltözés, jelentés és híres példák — Cherubino, Siebel, Orlofsky. Történet, hangfajok és korszakok az opera világában.
A bricsesz-szerep (angolul „breeches role”, brit változatban „trouser role”, amerikai szóhasználatban „pants role”, olaszul gyakran „travesti”) olyan operai vagy színpadi alak, amelyben női előadó férfi karaktert alakít. A magyar elnevezés a „bricsesz” (breeches) szó angol megfelelőjéből ered: a breeches szűk, térdig érő nadrágot jelent, amelyet a korabeli férfiak viseltek, amikor ezek a szerepek elterjedtek. Bár a jelenség néha előfordul színdarabokban is, legismertebb és leggyakoribb formája az operai hagyományban található.
Típusok, hangfajok és okok
A bricsesz szerepeket rendszerint fiatal férfi vagy fiú karakterek (adolescent fiúk, inasok, hercegek, bolondok stb.) alakítására írják. Gyakran éneklik őket könnyebb, magasabb női hangfajok: mezzoszopránok vagy kontrasztosok (a korabeli és modern forrásokban többféle elnevezés előfordul). A választás többnyire hangtani okokra épül: a fiatal férfiakat ábrázoló karakterek hangja a zenei anyag miatt gyakran nem igényel mélyebb férfihangot, hanem inkább könnyed, világos középtartományt és rugalmasságot.
A bricsesz-szerepek elterjedésében történelmi okok is szerepet játszanak. A 17. és 18. században a színpadon, így az operában is bevett volt a nemi álcázás: előfordult, hogy színészek és színésznők keresztbe öltöztek dramaturgiai vagy komikus célból. Ugyanebben a korszakban fontos tényező volt a kasztrált énekesek (kasztrátok) használata: a kasztráltak férfiak voltak, akiket fiatal korban kasztráltak, hogy megtartsák magas, erőteljes hangjukat; sok korabeli operai hős- vagy szerelmi szerepet nekik írtak. A kasztrátok fokozatos kiszorulásával — és a kasztrálás elleni társadalmi ellenérzéssel — a férfi karakterek egy részét egyre gyakrabban női énekesek (elsősorban mezzók) kezdték alakítani, innen eredeztethető a bricsesz-tradíció megerősödése.
Példák az irodalomból és a gyakorlatból
Mozart legismertebb bricsesz-szerepeinek egyike Cherubino a Figaro házassága (Le nozze di Figaro) című operában: a fiatal inas figuráját hagyományosan mezzoszoprán énekli, és a szerep jellegzetes példája annak, hogyan szolgálja a női hang a fiúalak megjelenítését. Más híres példák közé tartozik Siebel (Gounod Faust-jában gyakran női előadóval hallható) és Orlofsky herceg szerepe Johann Strauss Die Fledermaus című operájában, amely szintén rendszerint mezzoszoprán vagy trouser-role-előadó kezében születik meg.
19–20. század és a modern gyakorlat
A 19. század vége és a 20. század zenei nyelve változásai, valamint a férfi magashangokra épülő alternatívák (pl. kontratenorok) miatt a bricsesz-szerepek aránya csökkent, de nem tűntek el. A 20. századi operaszerzők közül sokan nem alkalmazták tudatosan a hagyományos bricsesz-megoldást; például Richard Strauss Der Rosenkavalier (1911) című művében Oktavian szerepe ugyan tradicionálisan trouser role, de Strauss operája részben a régebbi — Mozart-kori — hangulatot idézi meg, ezért is írta meg így a figurát. Benjamin Britten Szentivánéji álom-ában (amely Shakespeare darabját dolgozza fel) nincs hagyományos bricsesz-szerep: Britten például Oberon figuráját kontratenornak írta, azaz férfi előadó magas, gyakran falsettó technikával énekelt hanggal tölti be.
„Szoknyaszerep” és egyéb nemi áthúzások
A bricsesz ellentéte a magyar szóhasználatban néha emlegetett szoknyaszerep: amikor férfi előadó női karaktert vagy nőies figurát játszik. Erre a megoldásra is találunk példákat a zenetörténetben és a színpadi hagyományokban; Benjamin Britten például a Curlew River-ben egyes előadásokban a „őrült nő” alakját szokatlan, androgün szereposztással alakította. Humperdinck Jancsi és Juliska előadásainak hagyományaiban a boszorkány szerepét időnként férfi énekes játssza, hogy a figura komikusabb, néha groteszk hatást keltsen; más rendezésekben viszont a boszorkány női előadó kezében marad, változtatva a drámai tónuson.
Miért használják ma a bricsesz-szerepet?
- Dramaturgiai okok: a nemi álcázás lehet a történet része (például rejtély, megtévesztés, komikum vagy szociális állapot ábrázolása).
- Zenei okok: a szerep hangkulcsa sokszor jobban illeszkedik női középtartományhoz, vagy a szerző eredeti szándéka miatt női előadót kíván.
- Tradíció és előadói gyakorlat: bizonyos operákban a trouser-role hagyománya része az interpretációnak, és a közönség elvárásaival is számolnak.
Napjainkban a bricsesz-szerepek előadásában többféle megoldás létezik: a hagyományos mezzoszoprán-megoldás mellett egyes produkciók kontratenorokat vagy magas férfihangokat alkalmaznak, továbbá rendezői koncepciók gyakran játszanak a nemi identitás dramatikus hatásával. A szereplők kosztümje, mozgása és színpadi jelenléte mind fontos szerepet kap abban, hogy a közönség számára hiteles és kifejező legyen az álcázás vagy az áthangszerelés.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a bricsesz szerep?
V: A gatyaszerep olyan szerep egy operában, amelyben egy nő játssza egy férfi szerepét. Más néven nadrágszerepnek (brit) vagy nadrágszerepnek (amerikai) vagy travesti szerepnek (olasz szó) is nevezik. Azért nevezik breeches-szerepnek, mert a breeches egy szűk, térdig érő nadrág, amelyet a férfiak viseltek abban az időben, amikor ezek a szerepek népszerűvé váltak.
K: Mikor váltak népszerűvé a kasztrált énekesek?
V: A kasztrátor énekesek a 17. és 18. században váltak népszerűvé.
K: Általában kik énekelnek bricsesz szerepeket?
V: A bricsesz-szerepeket általában mezzoszopránok vagy könnyű hangú kontrasztosok éneklik, mert gyakran fiúsan hangzanak.
K: Melyik híres példája létezik az operában a bricsesz-szerepnek?
V: Az operában a bőgőszerepek egyik híres példája Cherubino Mozart Figaro házassága című művéből, amelyet mezzoszoprán énekelt. További példák: Siebel Dvořák Rusalkájából és Orlofsky herceg Johann Strauss Die Fledermausából.
K: Vannak olyan modern operák, amelyekben bricseszszerepek vannak?
V: Nem sok modern operában van bricsesz-szerep, bár Richard Strauss Der Rosenkavalier című operájában van ilyen, mivel szándékosan próbálta Mozart korának régimódi hangulatát megteremteni.
K: Mi az ellentéte a nadrág/bricsesz/nadrág szerepnek?
V: Az ilyen típusú szerepek ellentéte az úgynevezett szoknyaszerepek, amelyekben férfiak alakítják a női karaktereket, mint például a Bolondasszony a Curlew Riverben és a Boszorkány Humperdinck Jancsi és Juliskájában.
Keres