Mi az a kontratenor? Definíció, története és jellemzők

Fedezd fel a kontratenor titkát: falzett hang, története a reneszánsztól a barokkig, jellegzetes szerepek és modern reneszánsz a régi zenében.

A kontratenor olyan férfi énekes, aki a magas hangok éneklésére falsettó hangot használ, mint egy női alt vagy mezzoszoprán.

A kontratenorokat a reneszánsz és a barokk korban használták sokat, amikor a nők nem énekelhettek templomi kórusban. Nem rendelkeztek olyan nagy, drámai hanggal, mint a kasztráltak, ezért általában nem használták őket az operában. Az emberek a 18. és a 19. században elfelejtették ezt az éneklési módot, bár az angol katedrálisokban és templomi kórusokban továbbra is énekeltek férfi altokat. A 20. században egy Alfred Deller nevű angol kontratenor vált nagyon híressé. Sok olyan barokk kori dalt énekelt, amelyeket kontratenor hangra írtak, például Henry Purcell dalait, aki maga is kontratenor énekelt. Ma ismét nagy érdeklődés mutatkozik e hangtípus használata iránt a régi zene, például a reneszánsz és barokk zene előadásához.

Történeti áttekintés

A kontratenor szerepe a zenei gyakorlatban a középkortól és a reneszánsztól kezdve alakult ki, amikor a magas férfi hangok (altus) fontos részei voltak a templomi és világi kórusoknak. A barokk korban a kasztrált énekesek dominanciája miatt a férfi magas szólamok egy része kasztrátokra íródott, de a falzettal éneklő férfi szólisták és kórusaltok is jelen voltak. A 18–19. századi operaelvárások és a kasztrát hagyomány megszűnése után a kontratenor szerepe visszaszorult, különösen a kontinensen. Az angol katedrálisokban azonban a férfi altok (men's altos) tovább éltek.

A 20. század második felében az Alfred Deller vezette korai zenei megújulás és a historikus előadásmód (HIP) hatására a kontratenor reneszánsza kezdődött: koncert- és stúdiófelvételeken, valamint barokk operák rekonstrukcióiban kezdtek ismét kontratenorokat alkalmazni a kasztrát szerepek pótlására. A hagyományos zenei élet mellett a 20–21. században megjelentek olyan kortárs szerzők és crossover előadók is, akik új szerepeket és repertoárt teremtettek a kontratenorok számára.

Hangterjedelem és technika

A kontratenorok hangterjedelme általában az alt vagy mezzoszoprán tartományba esik; tipikus szólamuk körülbelül G3–D5 között mozog, de egyéni képességektől függően ennél alacsonyabb vagy jóval magasabb hangokat is képesek megszólaltatni. Léteznek úgynevezett sopranisták is, akik falsetto segítségével szopránmagasságokat is elérnek.

• Technika: a kontratenor éneklését gyakran falzettó (falset) technikával hozzák létre, de sok modern kontratenor a fejhang és a megerősített fejhang kombinációját használja, hogy teltebb, kifejezőbb hangszínt érjen el.
• Timbre: a hang színe lehet világos, „fuvolás”, de lehet sötétebb, „meleg”, közelebb a női alt hangjához; ez műfajtól és az énekes technikájától függ.

Repertoár és szerepek

A kontratenor repertoárja széleskörű:

• Régi zene: reneszánsz és barokk egyházi művek, motetták, kantáták és oratóriumok.
• Barokk opera: sok Händel- vagy Monteverdi-szerep eredetileg magas férfi hangra vagy kasztrátokra íródott, ma ezeket gyakran kontratenorok éneklik.
• Kortárs zene: a 20–21. század zeneszerzői is írnak kontratenorokra, új kifejezési lehetőségeket adva.
• Crossover és kísérletek: néhány előadó pop- vagy folk-átvezetésekkel és új hangzásvilágokkal is kísérletezik.

Jellemzők, előadásmód és képzés

A kontratenorok képzése speciális technikai ismereteket igényel: a fej- és falsetthasználat, a légzésszabályozás és a rezonanciakezelés kiemelten fontos. Sok énekes kezd klasszikus hangképzéssel, majd specializálódik a kontratenor technikára. Az előadásmódnál a barokk stílus, díszítések és az érzelmi kifejezés is külön súlyt kap.

Neves kontratenorok

Néhány ismert és meghatározó előadó (a teljesség igénye nélkül):

• Alfred Deller
• James Bowman
• Russell Oberlin
• Michael Chance
• Andreas Scholl
• Philippe Jaroussky
• David Daniels
• Max Emanuel Cencic
• Iestyn Davies

Gyakori kérdések röviden

• Kontratenor = kasztrált? Nem. A kasztráltak speciális fiziológiai állapot miatt külön kategóriát alkottak történelmileg. A mai kontratenorok természetes férfiak, akik technikával érik el a magasabb tartományt.
• Minden magas férfi énekes kontratenor? Nem feltétlenül; a szó a klasszikus hangfajra utal, és technikai, stilisztikai jellemzőket foglal magában.
• Hogyan hallatszik? A hang általában világosabb és könnyedebb, mint egy drámai férfihang, de sokféle szín és dinamikai lehetőség létezik.

Összefoglalva: a kontratenor egy különleges férfi hangfaj, amely a magasabb szólamok megszólaltatására alkalmas, gazdag történeti háttérrel és ma is élő, sokoldalú repertoárral. A historikus előadásoktól a kortárs zenei kísérletekig ma is fontos szereplője a zenének.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a terrorelhárítás?

K: Mikor használták a kontratenorokat?

K: Miért nem használtak általában kontratenorokat az operában?

K: Mi történt a kontratenorokkal a 18. és 19. században?

K: Kik tették híressé a kontratenorokat a 20. században?

K: Mit énekelt Alfred Deller?

K: Milyen típusú zenére használják ma a kontratenor hangot?

Keresés betűvel