Az ember korszakai: Hésziodosz görög mitológiája — Aranykortól Vaskorig

Fedezd fel Hésziodosz „ember korszakai” mítoszát: Aranykortól Vaskorig — görög mitológia, hősök, bukás és örök tanulságok.

Az ember korszakai egy ókori görög mítosz, amely a világtörténelmet öt, egymást követő korszakra osztja. A mítosz lényege, hogy az emberiség kezdetben az istenek közelségében, békében és bőségben élt, majd fokozatosan romlásnak indult: a későbbi korszakokban az istenek eltávolodtak, és az emberek szenvedéssel, igazságtalansággal és munkával kellett, hogy megküzdjenek. Ezt az elbeszélést először Hésziodosz görög költő írta le a Himnuszok és a Munkák és napok (Works and Days) című művében körülbelül a 8. században i. e. (mai számítások szerint nagyjából 2700 évvel ezelőtt). A történet nem történelmi felsorolás, hanem erkölcsi és kozmológiai tanulságokat közvetít, és az antik irodalom számos későbbi művét inspirálta.

1. Aranykor: Az Aranykorban az emberek békében és bőségben éltek együtt az istenekkel. Nem volt szükségük törvényekre vagy munkára, mivel a föld természetes módon adta a javakat, és az emberek békés, hosszú életet éltek; meghalván „álomban”, fájdalom nélkül. Platón szerint ebben a korban démonok (daimónok) is léteztek, akik jók voltak és segítették az embereket. A mítosz szerint mindannyiukat Kronosz irányította. Ez az archetípus a mitológiában a kezdeti tökéletesség képét hordozza, amelyhez a későbbi korszakok már nem tudnak visszatérni.
2. Ezüstkor: Az Ezüstkorban az emberek rövidebb ideig éltek felnőttként, és jellemvonásaik megvétózták az előző kor békéjét: sok időt töltöttek viszálykodással és önzésben. Hésziodosz leírása szerint az emberek száz évig gyermekként éltek, majd felnőttként gyorsan veszekedni és háborúskodni kezdtek. Nem voltak hajlandók imádni Zeuszt, ezért Kronosz végül haragszik rájuk és elpusztítja őket. Az ezüstkor képviseli a fokozatos erkölcsi hanyatlást az aranyideál után.
3. Bronzkor: A bronzkorban az emberek kemények és háborúsak voltak: fegyverzetük és természete bronzszerű, erőszakra hajló. Hésziodosz szerint ez a nemzedék állandóan harcolt egymással, és végül önpusztító módon, saját háborúikban vesztették életüket. A bronzkor leírása hangsúlyozza a fegyveres erő és a violencia következményeit, és arra is utal, hogy a társadalmi rend egyre inkább felbomlik.
4. Hőskor: A hőskorban félistenek és hősök éltek az emberek között; ez a korszak különösen azokról a kiválóságokról szól, akik nagy tetteket vittek véghez, és gyakran isteni eredetűek voltak. Itt jelennek meg mitikus alakok, például Perszeusz, Héraklész és az argonauták, akik a nagy küldetések és kalandok korát képviselik. A korszak a trójai háború utáni eseményekkel zárul, és Hésziodosz néha ezt a kort külön kategóriaként kezeli — részben azért, hogy a nemesi erényeket is illusztrálja, amelyek még nem vesztek el teljesen.
5. Vaskor: A vaskorban az istenek és más természetfeletti lények elhagyták az embereket; ennek következtében az emberek lassan elfelejtették erényeiket, és a társadalom egyre inkább nyomorba, igazságtalanságba és kemény munkába süllyedt. Hésziodosz saját korát (azaz ezt a vaskort) a legrosszabbnak tartotta: a családi és közösségi kötelékek meggyengültek, az igazságosság hiányzik, és az emberi élet nehézségekkel van tele. Hésziodosz pesszimista jóslatai szerint ez a hanyatlás tovább fog folytatódni, amíg az emberek viselkedése meg nem változik.

A mítosz más változatai és értelmezései is ismertek. Ovidius, a római költő, mintegy kétezer évvel ezelőtt az átváltozások epikus művében (Metamorphoses) szintén leírta az emberiség korszakait, de ő más hangsúlyokat és részleteket alkalmazott: Ovidius például nem említette külön a hőskort, és saját irodalmi céllal módosította a történetet. Későbbi szerzők és filozófusok — köztük Platón — is hivatkoztak a korszakokra, időnként új elemekkel kiegészítve (például a jó daimónok fogalmával).

Az ember korszakairól szóló mítoszokat sokan allegorikusan értelmezik: a történet a morális hanyatlás, a technológiai és társadalmi változások, valamint az emberi természet ismétlődő problémáinak kifejeződése. A korszakok motívuma hatott az irodalomra, művészetre és filozófiára, és párhuzamba állítható más kultúrák cikluselvű korszakfogalmaival (például a hindu jógákkal), ugyanakkor Hésziodosz elbeszélése jellegzetesen görög erkölcsi és világmagyarázó konstrukció maradt.

Kérdések és válaszok

K: Mi az ember életkora?

K: Ki írt először az Ember korairól?

K: Mi történt az aranykorban?

K: Mi történt az Ezüstkorban?

K: Mi történt a bronzkorban?

K: Kik éltek a hőskorban?

K: Mi történt a vaskorban?

Keresés betűvel