Amateraszu (japánul: 天照), Amateraszu-ōmikami (japánul: 天照大神 vagy 天照大御神) vagy Ōhirume-no-muchi-no-kami (japánul: 大日孁貴神), a japán mitológia egyik istennője. Ő a Napistennő, és a sintó istenségek közül a legszentebb. Neve, Amaterasu, azt jelenti: "(ami) megvilágítja az eget". Szentélye Ise-ben található.

Források és irodalmi megjelenés

Az Amateraszuval kapcsolatos történetek fő forrásai a Kojiki és a Nihon Shoki, a korai japán krónikák, amelyek a sintó és a korai japán uralkodói ideológia alapját képezik. Ezekben a művekben Amateraszut az isteni leszármazás és a császári ház eredetének központi alakjaként mutatják be.

A mítosz röviden

Az egyik legismertebb történet Amateraszu és testvére, Susanoo konfliktusa. Susanoo romboló cselekedetei miatt Amateraszu visszahúzódott egy barlangba (Ama-no-Iwato), ahol elrejtőzése sötétséget hozott a világra. A többi isten előidézte a visszatérését egy ravasz rituáléval: a táncosnő Ame-no-Uzume tánca és egy tükör látványa kicsalta Amateraszut a barlangból, így visszahozva a nap fényét. A mítosz fontos eleme a tükör, amely a későbbi szent tárgyak és szimbólumok alapja lett.

Szerepe és kapcsolatai

  • Tsukuyomi — a holdisten, Amateraszu testvére a mitológiában.
  • Susanoo — a viharok és tenger istene; összetűzéseik kulcsfontosságúak a kozmikus rend helyreállításában.
  • Ninigi-no-Mikoto — Amateraszu leszármazottja, akit lehozott a földre, és aki az uralkodó dinasztia isteni eredetét alapozza meg. Ez a leszármazási vonal adta a császári család legitimitását.

Szimbólumok és kultikus tárgyak

Amateraszuhoz több fontos, rituális tárgy kapcsolódik, legfőképp a Yata no Kagami (a mítikus tükör), amely az egyik a Három Birodalmi Jelvény közül. Ezek a tárgyak (a tükör, egy gyöngy - Yasakani no Magatama - és a kard - Kusanagi-no-Tsurugi) a császári hatalom jelképei, s a tükör különösen az Amateraszuval való közvetlen kapcsolatra utal.

Ise-szentély (Ise Jingū)

Ise-szentélye (Ise Jingū) Mie prefektúrában található, és ennek Naikū része van szentelve Amateraszunak, míg a Gekū a termények istennőjét, Toyouke-ót tiszteli. A szentélyrendszer központi helye a sintó vallási életnek, és híres az ún. Shikinen Sengu rituáléról: a főépületek hagyományos stílus szerinti újbóli felépítése (átépítése) körülbelül 20 évente, amely a megújulás és a folytonosság jelképe. Itt ma is számos éves ünnep és aratásáldás (például a niiname-sai típusú rítusok) zajlanak, amelyek Amateraszu tiszteletére szolgálnak.

Kultusz és kulturális hatás

Amateraszu tisztelete mély hatást gyakorolt a japán kultúrára, politikára és művészetre. A császári család istentisztelete és a sintó rituálék több évszázadon át összefonódtak Amateraszu alakjával, aki a nap és a rend megtestesítője. A mítoszok, népi hagyományok, kagura táncok és fesztiválok mind tükrözik szerepét a közösségi és vallási életben.

Az Amateraszuval kapcsolatos történetek és az Ise-szentély hagyományai ma is aktív vallási gyakorlatot és kulturális emlékezetet alkotnak Japánban, egyaránt jelen vannak a vallási rítusokban, az állami ceremóniákban és a népi művészetekben.