Az Ír Parlamenti Párt nacionalista politikai párt volt Írországban, amely a 19. század második felében és a 20. század elején a Egyesült Királyság képviselőházában szervezte az ír önkormányzatért folytatott parlamenti küzdelmet. A párt célja a Home Rule, azaz a belső ügyekben való önkormányzás megszerzése volt: nem az volt a célja, hogy Írország teljesen kilépjen az Egyesült Királyságból, hanem hogy a sziget saját hatáskörű parlamenttel rendelkezzen a helyi ügyek intézésére, miközben a külügyek és a védelem a brit kormány hatáskörében maradtak.

Eredet és vezetés

A mozgalom gyökerei a 19. század közepére nyúlnak vissza. Home Government Association és később a Home Rule League formájában jött létre a szervezett politizálás, amelynek egyik első vezetője Isaac Butt volt. A párt később átalakult és megerősödött: leghíresebb és legbefolyásosabb vezetője Charles Stewart Parnell volt, aki a 1880-as években a tömör fegyelmezett frakció kialakításával növelte a parlamenti hatékonyságot. Parnell és társai új taktikákat vezettek be, köztük a fegyelmezett pártfegyelmet, választási szervezést és parlamenti obstrukciós eszközöket, hogy nyomást gyakoroljanak a londoni politikára.

Kapcsolódó társadalmi mozgalmak és módszerek

A párt és a Home Rule mozgalom szorosan összefonódott az agrárproblémák kezelésével: a Land League és a Land War küzdelmei (a földbirtoklási viszonyok és a bérlők jogai körüli mozgalmak) fontos szerepet játszottak az ír politikai érában, és megnyitották az utat a későbbi földreformok felé. A mozgalom népszerű eszköze volt a bojkott (amelyről a közismert név, Charles Boycott is ismert), a tömegtüntetések és a választási szervezkedés.

Home Rule törvényjavaslatok és kimenetelük

1886-ban a párt nagy sikere volt, hogy a több mint egy évtizedes parlamenti erőfeszítések után rá tudta bírni a brit miniszterelnököt, William Gladstone-t, hogy előterjesszen egy Home Rule törvényjavaslatot. A terv azonban nem hozta meg a végső áttörést: a javaslat az alsóházban is vitákat váltott ki, és végül elbukott.

Később további Home Rule-javaslatok követték egymást. Ezek különböztek az eredetitől abban a tekintetben, hogy egyes változatok megtartották volna brit parlamentbeli képviseletet bizonyos mértékben, míg mások erősebb önkormányzati hatásköröket adtak volna Írországnak. Egy 1914-ben elfogadott törvényt (a Third Home Rule Bill / Government of Ireland Act 1914) ugyan jóváhagytak, de a végrehajtását a első világháború kitörése miatt felfüggesztették; így az nem lépett hatályba azonnal. Az 1920-as Government of Ireland Act viszont a sziget felosztására tett kísérletet: létrehozta a Home Rule alapú parlamenteket, köztük a Ulster hat megyéjében kialakult Észak-Írországot, míg a déli területek politikai viszályokon és fegyveres konfliktuson keresztül végül az 1921–22-es tárgyalások és az angol–ír egyezmény eredményeként a független Ír Szabadállam megalakulásához vezettek.

Vita, megosztottság és hanyatlás

A párton belüli megosztottság jelentős hatással volt a mozgalom erejére. 1890 körül Parnell magánéleti botránya és az azt követő pártmegosztás (parnellisták és antiparnellisták) gyengítette a szervezetet. A 20. század elején pedig a radikálisabb, függetlenséget célzó erők — különösen a 1916-os húsvéti felkelés után megerősödő Sinn Féin — egyre inkább kiszorították a mérsékeltebb parlamentarizmust képviselő Ír Parlamenti Pártot. Az 1918-as választásokon a Sinn Féin elsöprő győzelmet aratott Írországban, ami gyakorlatilag végét jelentette az IPP politikai dominanciájának.

Örökség

A párt és a Home Rule mozgalom jelentős szerepet játszott abban, hogy a brit politika középpontjába került az ír ügy, és hogy Írország ügyét nemzetközi és brit belpolitikai kérdéssé emelték. Hozzájárult a földreformokhoz, a szélesebb politikai tudatossághoz és ahhoz a folyamathoz, amely végül a sziget politikai státuszának alapvető átalakulásához vezetett a 20. század elején. Ugyanakkor a mozgalom határai — a mérsékelt parlamenti eszközök és a sziget belső megosztottsága — korlátokat szabtak ambícióinak, ami végül a radikálisabb irányzatok megerősödéséhez vezetett.

Fontosabb személyek:

  • Isaac Butt — a korai Home Rule-szervezetek egyik alapítója és vezetője
  • Charles Stewart Parnell — a párt legbefolyásosabb vezetője, aki megerősítette a párt parlamenti szervezetét
  • Michael Davitt és más aktivisták — a Land League és az agrármozgalmak vezetői, amelyek szoros kapcsolatban álltak a parlamenti nacionalizmussal