Maria Salomea Skłodowska‑Curie (Marie Curie) (1867. november 7. – 1934. július 4.) lengyel fizikus, kémikus és feminista, aki úttörő munkát végzett a radioaktivitás területén. Ő volt az első nő, aki Nobel‑díjat kapott, és az első személy, aki két különböző tudományterületen is elnyerte ezt a díjat. 1906‑ban a párizsi egyetem (Sorbonne) első női professzora lett. Első Nobel‑díját (1903) a radioaktivitás kutatásában elért eredményeiért osztották ki Henri Becquerel mellett, a későbbi, 1911‑es Nobel‑díjat pedig a rádium és a polónium felfedezéséért és a rádium vegyületeinek elkülönítéséért kapta.

Korai élet és tanulmányok

Skłodowska Varsóban született, és már fiatalon kitűnt kivételes szorgalmával és intelligenciájával. Hazájában a hivatalos felsőoktatási lehetőségek korlátozottak voltak nők számára, ezért részt vett a titkos Flying University (Repülő Egyetem) előadásaiban. 1891‑ben Párizsba költözött, ahol a Sorbonne-on folytatta tanulmányait, és fizikából, valamint matematikából szerzett diplomát.

Tudományos munkásság és felfedezések

Párizsban ismerkedett meg férjével és munkatársával, Pierre Curie‑vel; együtt végeztek méréseket és kísérleteket a radioaktivitás terén. 1898‑ban jelentek meg híres eredményeik: felfedezték a polónium nevű elemet (a neve Lengyelországra utal), és később a rádiumot. Curieék módszerei és gondos kémiai elkülönítései lehetővé tették, hogy a rádiumot tiszta formában tanulmányozzák, ami forradalmasította a radioaktivitás megértését.

Nobel‑díjak és elismerések

1903‑ban Marie Curie megosztott Nobel‑díjat kapott Henri Becquerel és Pierre Curie mellett a radioaktivitás jelenségének tanulmányozásáért. 1911‑ben a Svéd Királyi Tudományos Akadémia kémiai Nobel‑díjjal ismerte el munkáját a rádium és polónium felfedezéséért, valamint a rádium elkülönítéséért és vizsgálatáért. Ezekkel a díjakkal ő lett az első női Nobel‑díjas, és az első, aki két Nobel‑díjat nyert, ráadásul két különböző tudományágban.

Első világháború és későbbi tevékenység

Az első világháború alatt Curie szervezett mobil röntgenállomásokat (az úgynevezett "petites Curies"), és képzett női és férfi személyzetet a hadikórházakban történő képalkotáshoz. Később Párizsban létrehozta a Radium Intézetet (Institut du Radium), és támogatott egy hasonló intézet létrehozását Varsóban is, ezzel segítve a radioaktív anyagok orvosi és kutatási célú felhasználását.

Halála és öröksége

Marie Curie 1934‑ben hunyt el. Halálának közvetlen oka aplasztikus anaemia volt, amelyet a mai ismeretek szerint valószínűleg a hosszú távú, nagy dózisú radioaktív expozíció okozott — akkoriban még nem ismerték és nem alkalmazták a megfelelő védőintézkedéseket a radioaktív anyagok kezelésekor. Számos személyes tárgya és feljegyzése még évtizedekig erősen radioaktív maradt, ezért különleges távollét és tárolás alá helyezték őket.

Curie öröksége a tudományos életben hatalmas: nemcsak a radioaktivitás elméletének és gyakorlati alkalmazásainak fejlődését gyorsította fel, hanem példát mutatott nők számára is a tudományos pályán. Családjában több generáció folytatta a kutatást: lánya, Irène Joliot‑Curie, szintén Nobel‑díjat kapott kémiai munkájáért.

Megjegyzés: a korabeli laboratóriumi gyakorlatok és a védőfelszerelések hiánya miatt Curie és kortársai nagy mértékű sugárzásnak voltak kitéve, ami hosszú távú egészségkárosodáshoz vezetett. A témával kapcsolatos további részletek olvashatók a radioaktivitásra vonatkozó forrásokban.

Az eredeti forrásokban szereplő hivatkozásokat és kifejezéseket megtartottuk: lengyel, fizikus, kémikus, feminista, radioaktivitás, párizsi, Henri Becquerel, sugárzással és a halál körülményeire utaló laboratóriumában.