John H. Ostrom — paleontológus, a dinoszaurusz–madár elmélet újjáélesztője
John H. Ostrom — a paleontológus, aki újjáélesztette a dinoszaurusz–madár elméletet: Archaeopteryx újraértelmezése, forradalmi fosszilis felfedezések és örökség.
John Harold Ostrom (1928. február 18. – 2005. július 16.) amerikai paleontológus, akinek munkássága alapvetően megváltoztatta a dinoszauruszokról és madarak eredetéről alkotott képünket.
Az 1960-as évek végén és az 1970-es években Ostrom azt bizonyította, hogy bizonyos dinoszauruszok anatómiája és életmódja sokkal közelebb áll a nagy, nem repülő madarakéhoz, mint a hagyományos értelemben vett gyíkok vagy "szauruszok" testfelépítéséhez. A korszak előtti nézetekben Thomas Henry Huxley már a 19. század közepén felvetette a madarak és a dinoszauruszok rokonságát az Archaeopteryx és a Compsognathus összehasonlítása alapján, de ez az elképzelés a 20. század elején – részben Heilmann 1926-os érvrendszere miatt – hosszú időre háttérbe szorult. Ostrom munkája ennek az elképzelésnek az újjáélesztését jelentette.
Főbb hozzájárulások
Legismertebb felfedezése és érvelése a ragadozó theropod dinoszauruszok, különösen a Deinonychus megtanulmányozásához kötődik: Ostrom 1969-ben leírta a Deinonychus antirrhopus osteológiáját, és kiemelte olyan madárszerű vonásaikat, mint a könnyített (üreges) csontok, a háromujjas kezek, a madarakéhoz hasonló csuklóstruktúra (a félhold alakú csuklócsont, semilunáris karpal) és a speciális rágcsálókarom-szerű szerkezetek. Emellett rámutatott a sarló alakú második lábujj-köröm és a mozgás dinamikája alapján arra, hogy ezek az állatok aktív, fürge ragadozók voltak – ez a szemlélet hozzájárult a "dinoszaurusz-reneszánsz" kialakulásához.
Ostrom 1976-ban jelentetett meg áttekintést az Archaeopteryx nevű ősmadár oszteológiájáról és filogenetikájáról, amely tovább erősítette a madarak és bizonyos theropod dinoszauruszok közötti rokonság elméletét. Későbbi, Kínában feltárt tollas dinoszaurusz-leletek világszerte sok paleontológus szemében megerősítették Ostrom érveit, így a Huxley–Ostrom-elmélet széles körben elfogadottá vált.
Karrier és hatás
Ostrom a Yale Egyetem professzora volt, és a gerinces paleontológia nyugalmazott kurátora a Peabody Természettudományi Múzeumban, amelynek gazdag fosszíliagyűjteményét Othniel Charles Marsh alapozta meg. Tudományos módszereiben a részletes osteológiai összehasonlítás és a funkcionális morfológia játszott központi szerepet: Ostrom az anatómiából következtetett viselkedésre és életmódra, és kritikus volt a sekély, pusztán taxonomikus megközelítésekkel szemben.
Munkássága jelentős hatással volt a következő generáció paleontológusaira és a dinoszauruszok ábrázolására a tudományos ismeretterjesztésben és a művészetben. Tanítványai és kortársai között többen – többek között Robert T. Bakker – tovább vitték az aktív, valószínűleg melegvérű dinoszauruszok képét, ami a modern paleoekológiai és paleoökológiai értelmezésekbe is beépült.
Tudományos örökség és halála
Ostrom munkája visszaadta a dinoszauruszokról alkotott képet: nem lassú, hidegvérű óriásokként, hanem sok esetben dinamikus, komplex viselkedésű gerincesekként tekintünk rájuk, amelyek között a madarak közvetlen leszármazottai is megtalálhatók. Ez a szemlélet nagymértékben előkészítette az utat a tollas dinoszaurusz-leletek és a modern kladisztikai elemzések elfogadása felé.
John H. Ostrom 2005. július 16-án hunyt el az Alzheimer-kór szövődményeiben bekövetkezett haláleset következtében, 77 éves korában. Tudományos munkássága és publikációi ma is alapvető források a dinoszauruszok evolúciójával és a dinoszaurusz–madár kapcsolattal foglalkozó kutatásokban.
Fontosabb publikációk (válogatott)
- 1969: Ostrom, J. H. – Osteology of Deinonychus antirrhopus (a Deinonychus alapvető leírása és funkcionális elemzése).
- 1976: Áttekintés az Archaeopteryx oszteológiájáról és filogenetikájáról.
Ostrom munkássága a dinoszauruszok viselkedésének, életmódjának és evolúciójának megértésében ma is meghatározó, hatása a paleontológia elméleti és közízlésbeli képére egyaránt érzékelhető.
Felfedezések
A Deinonychus 1964-es felfedezése a történelem egyik legfontosabb fosszílialeletének számít. A Deinonychus aktív ragadozó volt, amely egyértelműen ugrálva és "szörnyű karmával" vágva vagy szúrva végzett zsákmányával. A valóban aktív életmód bizonyítékai közé tartoztak a farka mentén futó hosszú inak, amelyek merev ellensúlyt képeztek az ugrásokhoz és a futáshoz. Azt a következtetést, hogy legalább néhány dinoszaurusznak magas volt az anyagcseréje, és ezért melegvérűek voltak, tanítványa, Robert Bakker népszerűsítette. Ez segített megváltoztatni a dinoszauruszokról a századforduló óta uralkodó, lomha, lassú, hidegvérű gyíkokról alkotott képet.
Ez megváltoztatta a dinoszauruszok megítélését mind a hivatásos dinoszauruszrajzolók, mind a nagyközönség körében. A leletnek tulajdonítják a "dinoszaurusz reneszánsz" elindítását is, amely kifejezést Bakker a Scientific American 1975-ös számában alkotta meg. Ez a kifejezés a paleontológia iránti megújult érdeklődést írja le, amely az 1970-es évektől napjainkig tart.
Ostrom érdeklődése a dinoszaurusz-madár kapcsolat iránt a ma Haarlem Archaeopteryx néven ismert állat tanulmányozásával kezdődött. Az 1855-ben felfedezett példány valójában az első volt, amelyet megtaláltak, de mivel tévesen Pterodactylus crassipes néven jelölték meg, a hollandiai Teyler Múzeumban sínylődött, amíg Ostrom 1970-es tanulmánya (és 1972-es leírása) helyesen nem azonosította a mindössze nyolc "első madár" egyikeként (a magányos tollat leszámítva).
Ostrom a Hadrosaurus kacsacsőrű dinoszaurusz megkövesedett nyomvonalát is tanulmányozta. Úgy döntött, hogy csordákban vándoroltak. Ennyiben társas állatok voltak, mint sok madár és emlős, de nem úgy, mint a gyíkok.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt John Harold Ostrom?
V: John Harold Ostrom amerikai paleontológus volt.
K: Mit fedezett fel Ostrom a dinoszauruszokról az 1960-as években?
V: Az 1960-as években Ostrom kimutatta, hogy a dinoszauruszok inkább hasonlítanak a nagy, nem repülő madarakra, mint a gyíkokra vagy "szauruszokra".
K: Kinek az ötlete volt, hogy a madarak a dinoszauruszokból fejlődtek ki, és mikor?
V: Thomas Henry Huxley-nak volt az az ötlete, hogy a madarak a dinoszauruszokból fejlődtek ki az 1860-as években.
K: Miért vetették el Huxley ötletét?
V: Huxley elképzelését később elvetették, főként azért, mert Heilmann 1926-ban más nézeteket vallott.
K: Mit vizsgált felül Ostrom 1976-ban?
V: 1976-ban Ostrom felülvizsgálta az Archaeopteryx nevű ősmadár csontológiáját és filogenetikáját.
K: Mi történt, amikor Kínában felfedezték a dinobolygókat?
V: A Kínában talált fosszilis dinobolyok modernkori felfedezései után a Huxley-Ostrom-elméletet szinte minden paleontológus elfogadta.
K: Melyik intézménynek dolgozott Ostrom, és mi volt ott a szerepe?
V: Ostrom a Yale Egyetem professzora volt, és a gerinces paleontológia nyugalmazott kurátora a Peabody Természettudományi Múzeumban, amelynek lenyűgöző fosszilis gyűjteményét Othniel Charles Marsh indította el.
Keres