Németország blokádja
Németország blokádja az első világháború alatt az Egyesült Királyság és Németország közötti elsőatlanticsata része volt.
A háború alatt mintegy 750 000 civil halt meg a blokád okozta éhínség miatt. Az 1918 novemberében megkötött fegyverszünet után még többen haltak éhen, mivel a blokádot 1919-ben is folytatták, hogy Németországot rákényszerítsék az 1919 júniusában aláírt versailles-i békeszerződés aláírására.
A britek a háború elején tengeri blokádot vezettek be Németország ellen. Ez a blokád szokatlanul szigorú volt, mivel még az élelmiszereket is leállították, mivel állítólag ez segítette a háborút. A németek ezt úgy tekintették, mint egy kísérletet arra, hogy a német népet éhhalálra kényszerítsék, és vissza akartak vágni. Blokád alá vették Nagy-Britanniát és Franciaországot.
Mivel Németország a nagy brit királyi haditengerészettel szemben nem tudott egyenrangú harcot vívni, Németország csak a tengeralattjárókon keresztül tudott blokádot erőltetni Nagy-Britanniára. A német kancellár ellenezte ezt a fajta blokádot, mert ez azt jelentette, hogy semleges hajókat is megtámadnak, mint az Egyesült Államokét. A hadsereg azonban a korlátlan tengeralattjáró-hadviselést erőltette.
1915. február 4-én II. Vilmos német császár háborús övezetnek nyilvánította a Brit-szigetek körüli tengereket. Február 18-i hatállyal a térségben tartózkodó szövetséges hajókat figyelmeztetés nélkül elsüllyesztették. A semleges zászlók mögé bújó brit hajókat sem kímélték, bár igyekeztek elkerülni, hogy egyértelműen semleges hajókat süllyesszenek el.
Fighting
A német tengeralattjáró-haderő most elsősorban a belgiumi Oostendében állomásozott. Így a német tengeralattjárók jobban hozzáférhettek az Anglia körüli tengeri útvonalakhoz. A németek kihasználták ezt az előnyt, és mintegy 20 tengeralattjárót küldtek ki, hogy megkezdjék a tengeri blokádot. Januárban, a "korlátlan tengeralattjáró-háború" - ahogy a tengeralattjáróblokádot nevezték - meghirdetése előtt 43 550 tonna hajót süllyesztettek el a tengeralattjárók. A süllyesztések száma ezután folyamatosan emelkedett, augusztusban 168 200 tonna süllyedt el.
A brit hadihajók veszteségei csekélyek voltak. Bár a Formidable csatahajót újév napján az U-24 elsüllyesztette, a gyors rombolók védőpajzsai hamarosan a múlté tették a csatahajók és cirkálók elleni sikeres támadásokat. Másrészt a Királyi Haditengerészet hadihajója nem sokat tehetett egy tengeralattjáró elsüllyesztéséért, ha a tengeralattjáró kapitánya kellően éber volt. A tengeralattjáró általában biztonságban volt az ágyúzástól, ha egyszer már alámerült. Ha periszkópmélységben volt, akkor meg lehetett rambolni, de a rambolás aligha volt ésszerű taktika, mint általános gyakorlat.
A rombolók nem tudtak vadászni a tengeralattjárókra, mivel azok a flottát védték, ezért a britek minden hajót, amit csak tudtak, beleértve a jachtokat és a halászhajókat is, segédjárőrként állítottak szolgálatba. A tengeralattjárók azonban könnyen kikerülhették a járőröket, és elsüllyeszthették a kíséret nélkül közlekedő kereskedelmi hajókat.
Katonai szempontból a korlátlan tengeralattjáró-hadviselés nagy sikert aratott, és a tengeralattjáróknak jó esélyük volt arra, hogy Nagy-Britanniát megadásra kényszerítsék. A propagandaháború szempontjából azonban ez Németország számára nagy katasztrófa volt. Amerika ki akart maradni az európai háborúból, de az amerikai közvélemény Németország ellen fordult, mivel a korlátlan tengeralattjáró-háború megerősíteni látszott a német brutalitás hírnevét. A tengeralattjárók által megtorpedózott brit hajókon utazó amerikai állampolgárok halála kezdett címlapokra kerülni az Egyesült Államokban.
Amikor 1915. május 7-én egy német tengeralattjáró elsüllyesztette az RMS Lusitania hajót, az amerikaiak felháborodása közelebb vitte az Egyesült Államokat a Németország elleni hadüzenethez. Az amerikai megtorlás fenyegetése miatt augusztus 27-én a császár szigorú korlátozásokat vezetett be a tengeralattjárók nagy utasszállító hajók elleni támadásaira. 1915. szeptember 18-án teljesen leállította a korlátlan tengeralattjáró-háborút.
A Németországra nehezedő katonai nyomás hatására 1917 elején a császár ismét teljes, korlátlan tengeralattjáró-háborút hirdetett. Egyes német diplomaták úgy vélték, hogy az amerikaiak mindenáron el fogják kerülni a háborút, és ha mégsem, akkor remélhetőleg Németország térdre kényszerítheti Nagy-Britanniát, mielőtt az amerikai hatalom nagy változást hozna Európában. Februárban 86 hajót süllyesztettek el, majd márciusban 103-at, áprilisban pedig 155-öt. Az Egyesült Államok végül 1917 áprilisában, a Zimmermann-távirat miatt üzent hadat Németországnak. Amerika és Nagy-Britannia együttesen képes volt legyőzni a tengeralattjárókat.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt az első atlanti csata?
V: Az első atlanti csata az Egyesült Királyság és Németország közötti konfliktus volt az első világháború idején, amely magában foglalta a Nagy-Britannia által Németország ellen bevezetett tengeri blokádot.
K: Hogyan próbálta Németország áttörni a brit blokádot?
V: Németország a flottája segítségével próbálta megtörni a brit blokádot, de sikertelenül, ahogyan azt a jütlandi csata is mutatja.
K: Hogyan reagált Németország erre a blokádra?
V: A blokádra válaszul Németország blokád alá vette Nagy-Britanniát és Franciaországot, és kijelentette, hogy bizonyos területeken minden szövetséges hajót figyelmeztetés nélkül elsüllyeszt.
K: Mi történt ennek a blokádnak az eredményeként?
V: A blokád következtében az I. világháború alatt akár 750 000 civil is meghalhatott az általa okozott éhínség miatt, és a fegyverszünet után még többen haltak meg a blokád folytatása miatt 1919-ig, amikor Németország aláírta a versailles-i békeszerződést.
K: Miért nyilvánított II. Vilmos császár bizonyos tengereket háborús övezetnek Nagy-Britannia körül?
V: II. Vilmos császár azért nyilvánított bizonyos tengereket Nagy-Britannia körül háborús övezetekké, mert ez volt az egyik módja annak, hogy a német tengeralattjárók blokádot vezessenek Nagy-Britannia ellen, mivel nem tudtak egyenlő eséllyel harcolni a nagy brit királyi haditengerészet ellen.
K: Törekedtek-e a németek arra, hogy elkerüljék a semleges hajók elsüllyesztését?
V: Igen, a németek tettek bizonyos erőfeszítéseket annak érdekében, hogy elkerüljék az egyértelműen semleges hajók elsüllyesztését, amikor ezeket a tengereket háborús övezetnek nyilvánították.
K: Ki szorgalmazta a korlátlan tengeralattjáró-hadviselést az első világháború alatt?
V: Az első világháború alatt a hadsereg erőltette a korlátlan tengeralattjáró-hadviselést.
