Gustav Leonhardt (1928–2012) – holland csembalóművész, orgonista és karmester
Gustav Leonhardt — holland csembalóművész, orgonista és karmester, a barokk korhű előadás mestere; feltámasztotta Bach és reneszánsz zenéjének eredeti hangzását.
Gustav Leonhardt (született 's-Graveland, Hollandia, 1928. május 30. - meghalt Amszterdam, 2012. január 16.) híres holland csembalóművész, orgonista és karmester volt, aki történelmi korok zenéjének korhű hangszereken való megszólaltatásával vált ismertté. Pályája kezdetén a csembaló még nem volt népszerű hangszer, és a reneszánsz és barokk korszak zenéjét általában ugyanúgy játszották, mint a későbbi századok zenéjét. Gustav Leonhardt tudatosította hallgatóságában, hogyan hangzott volna Johann Sebastian Bach zenéje Bach korában.
Élete és pályakezdése
Leonhardt zeneszeretete korán megmutatkozott: fiatalon orgonán és csembalón gyakorolt, később tanulmányait a holland zenei intézményekben folytatta. Pályája az ötvenes években indult el, amikor a korabeli hangszerek és a régi előadási gyakorlat iránti érdeklődés még csak ébredezett. Maga Leonhardt is jelentős szerepet játszott abban, hogy a csembaló és a korabeli barokk előadási gyakorlat ismét a középpontba kerüljön.
Előadói tevékenység és együttműködések
Leonhardt karrierje során rendre egyaránt koncertezett szólistaként és kamarazenészként, valamint karmesterként is. Alapítója volt a korai zenére specializálódott együttesek egyikének, és rendszeresen dolgozott együtt más előadókkal és együttesekkel, amelyek a történeti hitelességre törekedtek. Egyik leghíresebb nagyobb vállalkozása a Bach‑kantáták felvétele volt, amelyet együtt vitt véghez Nikolaus Harnoncourttal — ez a projekt jelentős mérföldkő volt a Bach‑család vokális műveinek történeti hitelességre törekvő interpretációiban.
Felvételek és repertoár
Leonhardt rendkívül termékeny felvételi életet élt: számos korabeli hangszeres és vokális művet rögzített, különös tekintettel J. S. Bach billentyűs műveire és a barokk kantátákra. Felvételei ma is alapműveknek számítanak a történeti előadói gyakorlat tanulmányozásában; interpretációi sokszor szolgáltak példaként a következő generációk számára.
Tanítás és hatás a következő generációkra
Leonhardt fontos pedagógiai munkát is végzett: hosszú évekig tanított a holland zenei intézményekben, és számos fiatal muzsikus pályájára volt döntő hatással. Diákjai között olyan előadók is szerepelnek, akik később maguk is meghatározó alakjai lettek az early music mozgalomnak. Tanításában a hangszerismeret mellett nagy súlyt helyezett a korhű stílusra, díszítésekre és a szólamok alapos megszólaltatására.
Művészi szemlélet és örökség
Leonhardt szemlélete a történeti hitelességre törekedett: nem pusztán a korabeli hangszerek használatát jelentette ez számára, hanem a korabeli előadói gyakorlat, díszítéskultúra, temperamentumok és artikulációk megismerését és alkalmazását. Nemzetközi szinten is kulcsszereplője volt annak a mozgalomnak, amely visszavezette a reneszánsz és barokk zenét saját, egykor működő formájába.
Utóhatás és emlékezet
Leonhardt halála után is számos koncert, fesztivál és felvétel emlékezik meg munkásságáról. Hatása a korabeli zenére koncentráló előadói nemzedékek szemléletében tovább él: a történeti hitelesség és a csembaló mint szólista hangszer ma már természetes része a zenei életnek, részben az ő munkásságának köszönhetően. Műveinek és lemezfelvételeinek tanulmányozása ma is fontos forrás mindazok számára, akik a barokk zene autentikus megszólaltatására törekszenek.
Gustav Leonhardt csembalón játszik a brugge-i MAfestivalon
Life
Gustav Leonhardt vidéken élő holland, protestáns családban született. Protestantizmusa fontos szerepet játszott életében. Apja gazdag üzletember volt. Szülei mindketten nagyon lelkes amatőr zenészek voltak. Amikor Gustav tízéves volt, vásároltak egy csembalót. Amikor kitört a második világháború, az élet nehéz volt vidéken, és Leonhardtnak gyakran a padlódeszkák alá kellett bújnia, hogy ne küldjék el rabszolgamunkára. Amikor nem bujkált, sok időt töltött a csembaló gyakorlásával.
Gustav Leonhardt a bázeli Schola Cantorumban tanult orgonát és csembalót. Abban az időben ez volt az egyetlen hely Európában, ahol a régizene játékát lehetett tanulni. Bécsbe ment karmesterséget tanulni, mert a szülei úgy gondolták, hogy karmesterként sok pénzt lehet keresni. Gustavot azonban sosem érdekelte a karmesterség, és minden idejét a könyvtárban töltötte, ahol kottákat tanulmányozott és kottákat másolt ki. A legtöbb ilyen kottát soha nem adták ki, és a komponálás óta nem is adták elő.
1952-ben a bécsi Hochschule für Musik hárfaművész professzora lett. Megismerkedett Nikolaus Harnoncourt-tal, akinek hasonló érdeklődési köre volt, mint neki. Hamarosan az amszterdami konzervatórium csembalóprofesszora lett, ahol 1988-ig maradt. Emellett az amszterdami Waalse Kerk orgonistája volt. Ennek a templomnak van egy nagyon híres történelmi orgonája. Csembalóversenyeiről és felvételeiről vált ismertté. Ő vezette a Leonhardt Barokk Együttest Alfred Deller angol kontratenorral, akivel az egyik első felvételt készítette néhány Bach-kantátából. Az együttesben szerepelt felesége, Marie, valamint Nikolaus Harnoncourt, aki csellón játszott. Harnoncourt-tal együtt vezényelte és rögzítette Bach összes kantátáját.
Leonhardt egy nagy, 16. századi házban lakott, amely Amszterdam központjában, az egyik csatornára nézett. A koncertpódiumon nagyon komolyan nézett ki, de volt humorérzéke, és néha játszott egy kis ragtime-ot egy-egy előadás végén.
Leonhardt 2012. január 16-án halt meg Amszterdamban.
Keres