Frank Bridge
Frank Bridge (született Brighton, 1879. február 26. - meghalt Eastbourne, 1941. január 10.) angol zeneszerző, brácsaművész és karmester. Zenéje a korabeli emberek számára gyakran egészen modernnek hangzott. Számos kiváló művet írt, köztük kamarazenét és zenekari műveket is. Egyik zeneszerző tanítványa Benjamin Britten volt. Később Britten úgy emlékezett meg tanáráról, hogy felhasználta Bridge egyik dallamát, és egy zeneművet készített belőle Variációk Frank Bridge témájára címmel.
Life
Bridge Brightonban született, és 1899 és 1903 között a londoni Royal College of Musicban tanult. Egyik tanára Charles Villiers Stanford volt. Több vonósnégyesben brácsázott és számos zenekart vezényelt. Nagyon gyorsan megtanulta a nehéz zenét, és Henry Wood néha őt kérte fel, hogy vegye át a helyét, amikor már nem volt elég jól ahhoz, hogy maga vezényeljen. Egy idő után ideje nagy részét zeneszerzéssel töltötte. Magántanárként több tanítványát is tanította, köztük Benjamin Britten-t, aki később segített abban, hogy tanára zenéje ismertebbé váljon, és tisztelgett előtte a vonószenekarra írt Variációk Frank Bridge egy témájára (1937) című művében, amely Bridge Három idillje vonósnégyesre (1906) című művének második témáján alapul.
Bridge Eastbourne-ben halt meg.
Zene
Bridge korai művei Johannes Brahms és Charles Villiers Stanford hatását mutatják. Kiváló kamarazenét és dalokat írt. A Phantasie Quartet és az 1. számú vonósnégyes megmutatja tehetségét. Későbbi darabjai, például a harmadik (1926) és a negyedik (1937) vonósnégyes meglehetősen bonyolult harmóniákkal rendelkezik, és megmutatja érdeklődését Schönberg zenéje, valamint Maurice Ravel és Alekszandr Szkrjabin harmóniái iránt. Legfontosabb zenekari művei közé tartozik A tenger és a nyár. Csellóra is írt néhány szép kamarazenét, valamint számos dalt. Későbbi éveiben harmóniái igen fejlettekké váltak, például egyik kedvenc akkordját egy c-moll és egy D-dúr akkord együttes megszólaltatásával lehet megtalálni. Hosszabb darabjaiban gyakran változik a zene tempója, és kerüli a pontos ismétléseket.
Halála után sokáig alig játszották zenéjét, de újabban a zenészek felfedezték kompozícióinak nagyságát. A zongoristák szívesen játsszák a Rosemary című népszerű zongoradarabot.
